Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Műtárgyvédelem - Kusztor Gergely: Gondolatok a restaurátori etikai elvekről és napjainkban elfogadott szabályozásukról
SAV ARIA 41 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2OI9 167-I79 sének eltávolítása során óhatatlanul sérülne a tál, valamint az ón és a réz közötti kontaktpotenciálkülönbség miatt elektrokémiai korrózió indulhat el. Ebben az esetben viszont más szempont is jelen van. Mivel a beavatkozás restaurátortörténeti szempontból fontos kordokumentumnak számít, ezért a következő helyreállításkor meg lett őrizve, hiszen a tárgy így egy plusz információt hordoz és sérülésmentesen amúgy sem távolítható el32(21. ábra). A következő említendő tárgy egy római korból származó urna33 (22. ábra). A restaurálás körülményeiről, dokumentáció hiányában, sajnos nem tudunk semmit. Láthatjuk, hogy Petrie által is említett megoldások (Petrie 1888) még sokáig használatban voltak, hiszen a töredékek ragasztása még itt is sellakkal történt (23. ábra). A ragasztóanyag teljes eltávolítása nagyon nehézkes és fennáll a sérülés veszélye. Nem rendelkezik to22. ábra. Az edény jelenlegi állapotában Figure 22. The vessel in its present state vábbá az anyag azzal a tulajdonsággal, amivel a manapság erre a célra használt poli(vinil-butirál), mely hő hatására alakíthatóvá válik és az edényben kialakult deformációk bármikor kiegyenlíthetők. Ezáltal a törésfelületek pontosabban illeszthetők és a tárgy sokkal nagyobb stabilitást kap. Napjainkban fontos szerepet játszik a műtárgy esztétikus megjelenése is, főként, ha kiállítási darabról van szó. Ebben az esetben a földfestékkel színezett, gipsz kiegészítés csak helyenként történt meg és a törésfelületek mentén be lett karcolva (24. ábra), de ez a megoldás alapvetően nem változtatta meg a hordozott értékeket, információkat. A beavatkozások azt a funkciójukat betöltik, hogy a tárgy stabilitását növelik és a kutató számára egy aránylag egységes képet mutat, mely alapján egyértelműen tipologizálható. Érdekes, hogy az edény (a helyreállításnak köszönhetően) restaurátortörténeti szempontból is in-23. ábra. A sellakos ragasztások nyomai Figure 23. Marks of shellac sticking 24. ábra. A bekarcolt kiegészítés Figure 24. The incised appendage 32 Az újrarestaurálást Kusztor Gergely végezte, 2009-ben. 33 Savaria Múzeum, Régészeti Osztály 177
