Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)

Műtárgyvédelem - Kusztor Gergely: Gondolatok a restaurátori etikai elvekről és napjainkban elfogadott szabályozásukról

KUSZTOR GERGELY: GONDOLATOK A RESTAURÁTORI ETIKAI ELVEKRŐL ÉS NAPJAINKBAN ELFOGADOTT SZABÁLYOZÁSUKRÓL

25. ábra. A török kori tál eredeti állapota (Fénykép: Nyíri Gábor, d_io_03_o8_oi)

Figure 25. The Ottoman-period plate in its original state (Photo: Gábor Nyíri, d_io_03_o8_oi)

26. ábra. Az ezüstpohár jelenlegi állapota (Fénykép: Móricz Péter)

Figure 26. The present state of the silver cup (Photo: Péter Móricz)

formációval rendelkezik, ezért újrarestaurálása nem történt meg.

A szintén példaként említendő műtárgy a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő török kori, bronz tál34 (25. ábra), mely egy régebbi beavatkozást követően újrarestaurálást igényelt. Egy Szécsényben történt ásatás során került felszínre, és előzőleg valamilyen, ma már ismeretlen műanyaggal stabilizálták az állapotát, valamint felületét védőréteggel látták el. Ez a kiegészítés a statikai megerősítést biztosította, azonban kevésbé esztétikus látványt nyújtott. Mivel a beavatkozásról dokumentáció nem készült, biztosan nem tudhatjuk, hogy milyen anyaggal történt a pótlás. Ezáltal az sem megállapítható, hogy ez a műanyag bomlási folyamatai során károsítjae a tálat. A tárgyat 2010-ben, diplomamunkaként a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, Szabó János újból restaurálta.

Hasonló példa a Szombathelyi reneszánsz kincslelet 71.2. leltári számú ezüstpohara.35 Sok darabra törve, hiányosan, deformálódva került elő 1963-ban Szombathelyen (Kusztor 2010). A restaurálás pontos idejét nem tudjuk. Egy átadásátvételi szerződés szerint még az ásatás évében az Országos Iparművészeti Múzeumba (ma Iparművészeti Múzeum) került, majd egy 1975-ös katalógusban (Lovag 1975) már helyreállított állapotban látható. Szvetnik Joachim36 ötvösművész, restaurátor az összeillő részeket ezüsttel forrasztotta, majd a hiányokat galvanoplasztikai eljárással egészítette ki és erősítette meg, úgy hogy a pohár teljes belső felületére ezüstöt választott ki. Ezzel a megoldással sikerült a tárgyat statikailag megerősíteni, azonban több információ, melyet a pohár hordozott, ezáltal elveszett. Nem tudjuk az eredeti falvastagságot és a készítés technológiájáról csak a kor szokásai alapján lehet következtetni. A restaurálásról dokumentáció sem készült (26. ábra).

Az ismertetett példákból is kiderül, hogy a legjobb szándék ellenére is lehet kevésbé jó megoldásokat választani, a tudományos háttér (segédtudományok) megfelelő felhasználása nélkül. Do-34 Leltári száma: 54.5.25.

35 Savaria Múzeum, Régészeti Osztály.

36 Szvetnik loachim (1927—1988) 1957 és 1987 között az Iparművészeti Múzeum munkatársa, restaurátora volt.

178