Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)

Műtárgyvédelem - Kusztor Gergely: Gondolatok a restaurátori etikai elvekről és napjainkban elfogadott szabályozásukról

SAVARIA 41 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20ig 167-179

sósav igen szépen takarít minden rossz következmény nélkül.” (Fenichel 1891). A már említett problémák miatt tudjuk, hogy ez igazán ártalmas lehet a kerámia számára.

Fenichel Sámuel a következő idézetben kifejezi nemtetszését egy másik szerző módszerével kapcsolatban, azonban itt sem a tudományos háttérrel (valamely segédtudomány alkalmazásával) megállapított eredményekre hivatkozik, hanem tapasztalati megfigyeléseire.

„Dr. Voss Merkbuch stb. czímű (Voss 1888) hasznos könyvecskéjében foglalkozik a kérdéssel (fémek konzerválása) és különböző konzerváló szereket ajánl. Nem tartom az ő eljárásait föltétlenül ajánl hatóknak, sőt azt tapasztaltam, hogy néha a tárgyra nézve, melyet konzerválni kívánunk, veszélyes. így pl. az 58. lapon leírja, hogy langyos meleg vízbe, melyben mosó-szóda (Natrium carb.) van föloldva, kell a vas tárgyat áztatni; azután 6-8 napig borszeszben áztatni stb. Tapasztalásból állíthatom, hogy ily eljárás erősen oxydált vas tárgyaknak határozott kárára van, mert ha ennyi ideig vízben tartjuk, ahelyett, hogy konzerválnék, gyorsítjuk a szétmállást.” (Fenichel 1891).

1889-ben Loczka józsef10 11 vegyész írásában említi: „Azért már az ötvenes évek óta látjuk e tapasztalati tudományt az ősrégészet szolgálatában. Bibka és Wibel rendre analizálják a régi bronz- és vasemlékeket és analíziseik száma több százra megy, és még folyton folynak a vizsgálatok. Nálunk eddig csak Szabó, Lengyel és Nendtvich foglalkoztak prehistorikus tárgyak vegyi vizsgálatával.” (Loczka 1889). Ebből kiderül, hogy a cikk születése előtt 30 évvel már a régészeti tárgyak vizsgálata, tudományos (kémiai) módszerekkel jelen volt. Akkoriban még csak tipológiai, összehasonlító céllal születtek tanulmányok, ráadásul, roncsolásos eljárással, de ezek az eredmények a későbbiekben hasznosak tudtak lenni a különböző restaurátori beavatkozások megválasztásában.

1888-ban, Berlinben megalapították a Királyi Porosz Múzeumok Berlini Kémiai és Restaurátor Laboratóriumát, dr. Friedrich Wilhelm Rathgen kémikus vezetésével. Ettől az időszaktól kezdve a tudományos munka egyre nagyobb szerepet kapott a restaurátorok és konzervátorok életében. 1898-ban megjelent Rathgen Régiségek konzerválása (Die Konservierung von Altertumsfunden) című könyve, melyben a műtárgyalkotó anyagok tulajdonságait, károsodásait ismerteti, valamint restaurálási és konzerválási eljárásokat, módszereket ír le, már a tudományos háttér felhasználásával (Rathgen 1898).

Az etikai elvek fontosabb dokumentumairól és a magyar szabályozásokról

Az első alkalom, amikor papírra vetették és nemzetközileg egységesíteni próbálták az addigra kialakult etikai követelményeket, 1931-ben történt Athénban.11 Az úgynevezett Athéni kartában még inkább csak a műemlékekre történt szabályozás, viszont ezek az elvek már magukban foglalták a műtárgyakkal való bánás etikáját is. Leírják, hogy a konzervátorok és a műemléki építészek „működjenek együtt a természettudományok szakembereivel, fizikusokkal, kémikusokkal, hogy egyre jobban alkalmazható biztos eredményeket érjenek el.”

A második világháború után, 1945. november 4-én megalakult az UNESCO,12 13 majd az 1956- ban, Új-Delhiben megrendezett 9. konferenciája eredményeként megalapították a római székhelyű 1CCROM11 szervezetet, melynek feladata a kulturális javak megóvásának és helyreállításának tanulmányozása, a lehetséges megoldások, eljárások kutatása és a szakemberek nemzetközi öszszekötése, támogatása lett.

1964-ben Velencében14 egy újabb nemzetközi értekezés keretében továbbgondolták az 1931-ben lefektetett elveket.15 Itt már a műtárgyvédelemre

10 Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány és Őslénytára vegyi laboratóriumának első vegyésze.

11 1931. Az Athéni Charta Szövetsége.

12 United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (Egyesült Nemzetek Szervezetének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete).

13 International Centre for the Study of the Preservation and Restoration of Cultural Property.

14 1964. május 25-31. Velence, Műemlékvédelemmel foglalkozó Építészek és Szakemberek 11. Nemzetközi Kongresszusa.

15 Az Athéni Charta Szövetsége.

173