Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Műtárgyvédelem - Kusztor Gergely: Gondolatok a restaurátori etikai elvekről és napjainkban elfogadott szabályozásukról
KUSZTOR GERGELY: GONDOLATOK A RESTAURÁTORI ETIKAI ELVEKRŐL ÉS NAPJAINKBAN ELFOGADOTT SZABÁLYOZÁSUKRÓL Ebben az időszakban az értékek megőrzésének gondolata már biztosan megfogalmazódott, azonban megfelelő tudományos háttér hiányában ezek kivitelezése sok esetben nem volt megoldható. A különböző restaurátori munkát segítő tudományágak (kémia, fizika) fejlődése és tudatos alkalmazása, lehetővé tette, hogy a megfelelő eljárásokat, anyagokat használjuk. Ezen tudományok nélkül nem ismerhetők meg a restaurálásra használt anyagok összetételei, ártó hatásaik a műtárgyra, öregedésük, lebomlásuk és az ezzel járó károsító folyamatok. A fémkorrózióról például még a 19. század közepén is sokan azt gondolták, hogy bakteriális eredetű és ugyanúgy fertőzés útján terjed, mint a megbetegedéseket okozó társaik.7 Az Erdélyi Muzeum-Egylet alapító közgyűlésének jegyzőkönyvében8 olvashatjuk: „Utasítás az Erdélyi Országos Muzeum érem- és régiségtárnoka számára. (,..)8.f. A gyűjtemény őrének első és főkötelessége lévén a gyűjteménybe letett tárgyak épségben fentartása és megőrzése minden romlástól vagy csonkulástól, gondoskodni fog kellő tisztaságról, meg fogja óvni az érczdarabokat rozsdától, szövetanyagokat a molytól, farészeket a szútól, törékeny darabokat minden erőszaktól, és e végre nem csak arra ügyelni, hogy minden darab legalább egyszer évenként illő takarítás alá kerüljön, hanem az említett ellenségek ellen a tapasztalás után legczélszerübbnek bizonyult ellenszereket is fel fogja használni.” Az utasításból egyértelműen kiderül, hogy az alapvető cél a műtárgyak „épségben fentartása és megőrzése” volt. Edward Krause vegyész 1882-es cikkében írja, hogy az eddig alkalmazott összes konzerválási módszer a tárgyak külső hatásokkal szembeni védelmére irányult. Néhány megfigyelése arra engedte következtetni, hogy „az ellenséget a tárgyakon belül” is keresni kell. Rájött, hogy nagy problémát jelentenek a kloridok és mentesítő eljárást dolgozott ki (Krause 1882). W. M. Flinders Petrie régész, egyiptológus 1888-ban megjelent publikációjában (Petrie 1888) a különböző anyagú, főként fém tárgyak tisztításáról írt. Az ő művében is jelen van a tárgyak által hordozott értékek, információk megőrzésére irányuló szándék. Véleménye szerint biztosabb a jó eredmény, ha szakemberek végzik a folyamatot. Felhívta a figyelmet arra, hogy a beavatkozások során ügyelni kell, hogy a végeredmény ne legyen megtévesztő, valamint a hozzáadott anyagok eltávolíthatóak legyenek. Konkrét eljárásokat és megoldásokat is közölt, melyeket napjainkban már sok esetben megkérdőjeleznénk. Előszeretettel használta tisztításra például a sósavat. Manapság azonban már tudjuk, hogy a kezelés után, a műtárgyban maradt sósav és savmaradék kloridok visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el, elpusztítva a tárgyat. Többször említi tisztításként a vizes áztatást, a fémsók eltávolítására (vas alapú műtárgyak esetében is), akár több héten keresztül. Művében a védőbevonatokról (vékony olaj- vagy lakkréteg) és a különböző ragasztóanyagokról (sellak és marine glue9) is szó esik. Fenichel Sámuel erdélyi régész-, restaurátor-, utazó- és gyűjtőnek 1890-91-ből több írása is fennmaradt, melyek szintén az előzőekben említett gondolkodásmód jelenlétét támasztják alá. Cikkeiben is találhatunk például több helyen arra utalást, hogy a tárgyról csak a számára káros, valamint az információt eltakaró részek távolíthatók el: „Különféle tárgyak mészkéreg lerakodásának tisztítási módja (...) Minthogy e kéreg a vizsgálást akadályozza, czélszerű az eltávolítása; de csak azon feltétellel, hogy a tárgy felülete semmiben csorbát ne szenvedjen.” (Fenichel 1891). Másik utalás Fenicheltől: „A kiásott régiségek között igen kevés azok száma, melyek konzerválásra egyáltalán nem szorulnak. Ilyenek pl. azon bronz- és vastárgyak, melyek az úgynevezett „nemes patina’-val vannak beburkolva.” (Fenichel 1890). A tudományos háttér hiányában az alkalmazott eljárások a legjobb szándék ellenére is rendkívül károsak lehetnek a műtárgyra nézve. „Cserép edényeket, ha festett díszítés nincs rajtuk, concentrált 7 Tímárné Balázsy Ágnes előadása a Közgyűjtemények és a Tudomány című konferencián, 1999. július 1-2., Budapest. 8 1859. november 23-26. 9 Feltehetően egy vízoldhatatlan ragasztóanyag keverék. 172
