Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Történettudomány - Szabó Gábor: A Sabaria tündöklése és bukása - nem dobtak mentőövet az első két profi bajnokság legjobb vidéki futballcsapatának
SAVARIA 41 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2019 135 —154 hetetlenné tenni és egészen bizonyos, hogy ma már nem lehet ellenszegülni a sporttársadalom egyetemes óhajának, amely a vigalmi adó eltörlésére irányul. (...) Ma 47 százalékos adó terheli a profi futballt, amire sehol a világon nincsen példa, pedig a legjobb diplomata sem képes arra, amit sikeresen szereplő sportembereink a haza érdekében el tudnak érni.” (Sporthírlap, 1927. november 3.). Javaslata elbukott, mert a bizottság tagjainak többsége úgy vélte, a nagy közönséget vonzó profi futball igenis a nézők szórakozását szolgálja, így a vigalmi adó kivetése megalapozott. Bár némileg enyhültek a terhek 1928 februárjától, amikor is pénzügyminiszteri rendelet mondta ki, hogy testnevelési adó csakis a vigalmi adóval csökkentett összeg után rovandó le, a „mumus” elleni, végeláthatatlannak tetsző harc tovább folytatódott... November végén ülésezett a Sabaria igazgatósága, amely nemcsak a nagy reményeket tápláló, december 2-án induló közép-amerikai túra utolsó simításait végezte, hanem a téli és tavaszi költségvetéssel is foglalkozott. Arra jutott, hogy a csapat áttelelése újabb áldozatok nélkül is biztosítva van, és a meglévő adósságok növekedése nélkül befejezhető az idény, egyúttal konstatálta, hogy a régi összegek jelentősen nem voltak apaszthatok, a kamatterhek viszont a korábbiaknál is nyomasztóbbá váltak (6. ábra). Nem csoda, hogy szárnyra kaptak a Sabaria feloszlatásáról szóló hírek, amelyeket az igazgatóság erélyesen cáfolt ('Vasvármegye, 1928. november 27.). A csaknem négyhónapos kubai, mexikói, illetve New York-i túra (Révész 2003) nyereséget hozott, de nem akkorát, amekkorában reménykedtek a klubnál. Noha sok helyen ma is ezt olvasni, nem ez a monstre vállalkozás döntötte be a Sabariát, hanem egyszerűen nem hozott eleget a konyhára a szombathelyiek igen súlyos pénzügyi helyzetében. Herzog Edvin így nyilatkozott az 1929. április 4-i Vasvármegyében: „így is aktív mérleggel végeztük a túrát. Az első mérkőzésekért ugyan csak 1000-1000 dollárt kaptunk, ám a zsebpénzeken kívül harmincezer pengő maradt a játékosok fizetésére és egyéb kiadásainkra. Már pedig ha csak a téli fizetéseket kerestük volna meg a túrán, akkor is meg lehettünk volna elégedve.” Három nappal később ugyancsak a helyi napilapban kért szót, és kielégítő anyagi eredményről számolt be. A Sabaria megkereste a kemény téli hónapok rezsijét, a játékosok a magyar viszonyokhoz képest kiemelt jövedelemhez jutottak, ami „adott esetben alapját képezheti a polgári berendezkedésüknek is”. Vagyis a túra megszakította a deficitek halmozását, ám Herzog meggyőződésének adott hangot, hogy a hivatásos labdarúgósport az első öt évben nem lesz mentes a ráfizetéstől Magyarországon, így nem is tarthatja fenn magát, ha nem látják be az illetékes hatóságok, hogy a sportágat nemcsak nem szabad adók■ 6. ábra. A Sabaria közép-amerikai túráján (1928. december-1929. március): Holzbauer édes teher Weinhardtnak, ám a Sabariát akkor már agyonnyomta a sok adósság és kamat (Savaria Múzeum, Történettudományi Osztály, FH 23560) Figure 6. The Sabaria tour of Central America (December 1928- March 1929). Holzbauer was a burden on Weinhardt, but by then Sabaria were sinking beneath their debts and interest payments (Savaria Museum, Department of History, FH 23560) 145
