Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Történettudomány - Szabó Gábor: A Sabaria tündöklése és bukása - nem dobtak mentőövet az első két profi bajnokság legjobb vidéki futballcsapatának
SZABÓ GÁBOR: A SABAR1A TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA - NEM DOBTAK MENTŐÖVET AZ ELSŐ KÉT PROFI BAJNOKSÁG... kai megnyomorítani, hanem kedvezményekben kell részesíteni (Vasvármegye, 1929. április 7.). Egy hónappal később a Sabariát ért rágalmakról, intrikákról, a pesti és a helyi kötődésű játékosok között mesterségesen generált ellentétekről tett említést, egyúttal megjegyezte: „A titkos rugókat, a hibákat lelepleztem, felfedtem, tudom, honnan fuj a szél, ismerem a pesti gúnyolódások és személyeskedések rugóit.” (Vasvármegye, 1929. május 23.). Az amerikai túrára egyébként hihetetlen bajnoki balszerencse-sorozat után utaztak el a harmadik profi évükben már a negyedik edzőt (Weisz Árpád) fogyasztó kék-sárgák: egy győzelem, két döntetlen és hét(!) egygólos(l) vereség kínjára kerestek gyógyírt távol a hazától. A 19 meccsen aratott 12 siker, 2 döntetlen és 5 vereség, az átélt élmények sok mindent feledtettek is, de nem generáltak akkora teljesítményjavulást, hogy a Sabaria ne ragadjon le az utolsó helyen. A fájó kiesést követően az ügyvezető elnök Kopfensteiner Manó „A Sabaria letörésének külső okai” című írását közölte a Vasvármegye. A sportvezető nem győzte sorolni a sérelmeket: „Sajnos esztendők meddő és eredmény nélküli küzdelmeivel kell kezdenem, azzal a küzdelemmel, amelyet a Sabaria igazgatósága folytatott Szombathely városával, annak tanácsával, s legtöbbször csak annak polgármesterével. (...) ígéret, fogadkozás, az volt bőven, csak lejáratkor nem akadt gazdájuk. Nekik, a sportanalfabétáknak néhány ember kedvtelésének látszott a Sabaria még akkor is, amikor ennek a Sabariának már az a pálya sem állott rendelkezésére, amelyik ugyan sok dicsőség színhelye volt, de ma már igazán csak arra alkalmas, hogy a sportolni akaró az egészségét tönkretegye. Mit érdekelte azonban ez Szombathely tekintetes tanácsát valaha is? Ez a szegény, lerongyolódott pálya nekik csak fejőstehén volt évtizedeken keresztül.” Kopfensteiner kijelentette, hogy sem a SZAK, sem a Sabaria soha egyetlen fillér támogatást sem kapott a várostól, hogy Kiskos István polgármester méltánytalanul kezelte a klubot. Ráadásul a Sabaria nem alakított ki olyan viszonyt a sportsajtóval, hogy méltán számítson elfogulatlan kritikára (tegyük hozzá, az első két évében sorjáztak a pozitív hangvételű, kifejezetten lelkes cikkek), és még egy különleges statisztikát is előhúzott a cilinderből a sportvezető: a Ferencváros és a Hungária ellen három idényben lejátszott mérkőzéseken 0:12 volt a befújt tizenegyesek aránya... {Vasvármegye, 1929. június 16.). Kopfensteiner a kivezető utat is felrajzolta: az újjászervezés keretében megalapítják a Sabaria FC-t (7. ábra). A Vasvármegye augusztus 14-i cikkéből kiderült, hogy 90 százalékban a saját zsebükből vagy hitelükből az igazgatóság tagjai adták össze a működéshez szükséges pénzösszeget, de hiába kaptak sorra ígéreteket, hogy hamarosan leveszik a vállukról a terhet, minden maradt a régiben. A kamatterhek csak fokozták a nyomást, így a magukra maradt igazgatósági tagok józansága azt diktálta, hogy fel kell számolni a szövetkezeti formát - ennek keretei között ugyanis a megújhodás sem lehetséges. Az új klub esetleges deficitjét a belépők tagdíjaiból, a tehetősebb tagok önként előre felajánlott támogatásaiból kívánták fedezni, a szervező bizottság az újságon keresztül is arra biztatta az embereket, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez, a mentési akcióhoz {Vasvármegye, 1929. augusztus 14.). A Sabaria FC augusztus 14-én alakult meg, másnap át is vette a csapatot, amely rögtön 7. ábra. A szövetkezeti forma felszámolása után, 1929 augusztusában alakult Sabaria FC címere Figure 7. The crest of Sabaria FC, founded in August 1929 after the cooperative form had been ended 146
