Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 49-III halmozódva egymás mellett, legtöbbször az alsó végtagokon. A legtöbb betegség hurutos és gasztritikus; az esős hónapokban időszakos láz, sokkal ritkábban dizentériák, úgyhogy feltétezném, hogy ötven európai dizentéria-betegre alig egy bennszülött jut. A phthisis50 nem olyan ritka, mint azt Európában rendszerintgondolják; ugyanígy sokakat találni, akik organikus szívbetegségekben szenvednek; nem kevesebb az asztmatikusok száma sem, akik bajukat az ópiumszívásnak köszönhetik. Miközben a megbetegedett jávaiak nagyon érzékenykedők, a halállal higgadtan néznek szembe a predesztinációban hívén; az elítélt az akasztófa alá táncolva és virágokkal díszítve megy, és ezért a jávai a háborúban, ha rátermett hadvezér vezeti, használható katona.” A Vasárnapi Újság 1854. szeptember 10-i számában rövid híradást közölt: „Doleschall Lajos tudós hazánkfia, ki jelenleg Jáva szigetén tartózkodik, a tengereken túl sem feledkezik meg édes szülőföldéről. Múlt hó vége felé érkezett egy levele a Nemzeti Múzeum igazgatójához, melyben jelenti, hogy ismét sok ritka állatot és növényt gyűjtött múzeumunk számára. Azon panaszkodik, hogy nagy szükséget szenved jó boriéi (spiritus vini) hiányában, a mely nélkül oly meleg ég alatt bajos gyűjteményét jó karban tartani.” Az 1858. június 20-i szám csak egy mondatot közölt, amely azonban igen becses híradás számunkra, hiszen részben bizonyítja, hogy Doleschall küldeménye megérkezett a Magyar Nemzeti Múzeumba: „(Doleschall hazánkfia) Jáva szigetéről, hol jelenleg tartózkodik, ismét három láda becses természeti tárgyat küldött a Nemzeti Múzeum számára.” A Bécsben megjelenő Der Humorist 1856. március 22-i száma is ugyanerről tudósított: a magyar születésű Doleschall jelentős természetrajzi anyagot küldött a pesti múzeumba (Anonymus 1856). A Vasárnapi Újság 1858. december 26-án terjedelmes levelet adott közre Levél Kelet-Indiából (Orvos Dolesál Lajos tudósítja barátját orvos B. j-t Marosvásárhelyen Erdélyben, febr. 20-án 1858.) címmel. Az Erdélybe küldött levélben Doleschall mindennapjairól is képet kapunk, amelyek „hivatalosabb” hangvételű leveleiből hiányzik: „Mióta idegen földön vagyok, sokszor hozzá kezdettem, neked drága kedves barátom, levelet írni, de mindig fennakadtam, mert drága nyelvemnek sok szavai nem jutnak hirtelen eszembe, és attól tartok, hogy magamat jó móddal kifejezni nem tudom, öt év óta annak gyakorlatán kívül tétetvén, de az semmi, mert meggyőződve vagyok, hogy te e sorokat baráti szívvel fogadandod. Eddigi sorsomat e néhány rendekbe lerajzolni, s veled tudatni helyén valónak tartom. Hogy boldog vagyok, azt nem mondhatom: mert mindamellett, hogy mindennapi kenyerem, hála az Égnek! bővebben van, mint otthon; de ez a föld nem az én földem, - emberei nem az én barátim. Az első három évet jáva szigetén töltöttem, még pedig annak belső vidékén. Ennek fővárosában Bataviában is voltam, de itt csak egynéhány hétig volt állapodásom, s menni kellett Ambaráva várába, hol 15 hónapig töltöttem az időt. Foglalatosságom kevés, úgy hogy mindig elég időm volt más teendőkre; de szerencsétlenségemre Ambaráva vidéke oly szegény minden tekintetben, hogy itt a természeti tárgyakból nagyon kevés gyűjteményt szerezhettem össze. A miket itt nagy bajjal és sok pénzzel összeszerezhettem is, azokat az itt levő kártékony férgek, bogarak s állatok annyira elpusztították, hogy Pestre a Nemzeti Múzeumnak semmit se küldhettem. Azonban itt a gyűjtés is nem oly könnyű dolog, mint gondoltam, mert a megélemedett köznép nem érti ezt a dolgot, a mit pedig a gyermekek összehordanak, az igen csekély és töredezett. De maga a természet sem oly dús; erdő, fa és bokor elég van, csakhogy azoknak virágai ritkák. Nagy fáradsággal kellett fél nap alatt tízféle növényt, s még annyiféle állatot haza cepelni. Egy szóval mondva, az első évben majd semmit se tettem. Pestről egy levél a másikat követte, hogy miért nem küldök valamit? Mondhatom, nagyon fáj nekem az, hogy otthon tán semmirevalónak tartanak engemet azért, hogy eljövetelemkor igen sokat ígértem, de keveset teljesítettem, gondolván azt, hogy majd mindjárt elsőben is a gyűjteményhez kezdhetek. Itt létem első esztendejében honomba nagyon sok levelet írtam, de igen kevesen vá50 Tuberkulózis, tüdővész. 69
