Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)
VÍG KÁROLY & HANUSZ ORSOLYA! AZ INDONÉZ SZIGETVILÁG FIATALON ELHUNYT KUTATÓJA, DOLESCHALL LAJOS... laszoltak azokra, úgy hogy már arra a gondolatra jöttem, hogy jó barátim elfelejtettek. Az 1855-ik évben Diakokorta városába vergődtem, hol még a régi Jávái szokások megmaradtak. Itt sok jó napot értem, egészséges lévén mint a hal a vízben; barátim, az igaz, nem voltak, de más részről sok jó ember társaságához volt szerencsém, az év lefolyt mint egy nap tiszta öröm között. Ha itt okosabb lettem volna, most egynéhány ezer forinttal többem lenne, könnyű munkával; mert miután fél évig itt mulattam, oly nagy praxis jutott részemre, hogy a gyűjteményekre semmi időm se maradhata. Sokszor házam előtt 3-4 hintó is állott, és majd mindennap 20-30 forintot kaptam, de amint jött, úgy el is ment. Mondhatom igaz lélekkel, hogy az emberek sehol se becsültek úgy, mint itt. Csak kevésbe múlt, hogy itt meg nem nősültem. A sors megirigyelvén állapotomat, e kedvelt helytől el kellett válnom és Amboina szigetébe menni, ennek hasonnevű városába, hol 16 hónap óta tartózkodom. Jöttem ide azon betegség félelmével, mely mindig gyötrötte lelkemet, az úgynevezett aszkórsággal, mely szegény testemet már 2 év óta emészti, melynek következésében oly gyenge vagyok, hogy a járás is teher. Szebb kis földet magadnak nem képzelhetsz, édes barátom, mint Amboina szigete; az igaz, hogy kicsi, annyira, hogy tán a földabroszon se találhatod fel, de annyival szebb. Az egész sziget csak 12 négyzetmérföldet foglal el, mint hegyes és sziklás tartomány; hegyei ugyan nem igen magasak, de annál szebbek az erdői. A hol a tenger látszik, ott kezdődnek a díszes kertek, és a legszebb, a legfűszeresebb vegetatio fedi a hegyek oldalait és ormait. Mily gyönyörű itt a természet - azt leírni lehetetlen. Csak az csudálhatja itt az Isten remek műveit, ki azokat szemeivel látja. Maga Amboina városa szépségével nem igen dicsekedhetik, lakosai szegények és lusták, házai kicsinyek és rongyosak, többnyire fából építve, valami 50 házat kivéve, melyekben európaiak laknak. Mindjárt a part mellett van a vár, melyben 300 katonának van lakhelye. A vár körül egy pázsitos tér, mint Bécsben a glacis, fákkal beültetve, hol az előkelők estenkint sétálgatnak. Ezen térség háta megett emelkednek fel a hegyek, Melaleuca s más fűszertermő fákkal benőve. A klíma olyan, mint azt állapotom kívánja. A reggeli órák 6-tól 9-ig igen kellemetesek, azután a melegség délután 4 óráig oly nagy, hogy alig képes az ember kiállani. Mikor szél nem fú, akkor a hévmérő árnyékban 33 fokú, Celsius szerint. Az éjszakák nem oly hívesek, mint Jáva szigete belső vidékeiben, s nem is oly forrók mint Bataviában. Majd mindennap esőzések, néha 3-4 hónapig sem esik egy csepp is. Apriltől szeptemberig majd mindennap esik az eső, éjjel-nappal szakadatlanul, mint Noé idejében. Itt az életmód nem igen kellemetes. Én a várostól messze lakom egy kis szép házban, mely köröskörül be van kerítve. A háznál csak én lakom három szolgával, kik közül egyik a kertre, másik a ház tisztaságára, harmadik a főzésre ügyel. Sok bajom és dolgom volt elsőben, míg ily életmódhoz szoktam; mert tudod, hogy Bécsben ily bajokkal nem foglalkoztunk. A szolgák közül egyik, a kertész, minden héten kétszer megyen az erdőre pillangó- és növénygyűjtésre. Hivatalos dolgom tart reggel 7-től 8-ig, estve 5-től 6-ig, a többi időmet otthon töltöm el különböző foglalkozásokkal. Eddig, míg oly gyenge és beteg nem voltam, majd mindig rajzoltam és festettem, még pedig Amboina pókjait és legyeit (Diptera). Most, miután minden pók (Arachnida) fajait lerajzoltam, bogarakkal (Insecta) foglalkozom; de rajzolásra már többé kedvem nincs. Amboina szigetéről Pestre a Nemzeti Múzeumnak már három nagy küldeményt küldöttem, nem tudom, ez ideig kapták-e azokat, vagy nem?Meghiszem, hogy május vége felé mind a három megérkezik. Az egyikben van egynéhány szép pillangó, melyet neked küldök, e mellett egynéhány kis dissertatio a te, kedves öcséd s más barátaim számára. Ha ezután is jó barátom maradsz, s hamar e levelemre válaszolsz, majd többször kaphatsz tőlem természeti gyűjteményeket, főkép most, miután jó alkalomra akadtam, mely által innen akármit küldhetek Európába. A pesti Múzeum igazgatói, úgy látszik, haragusznak rám, hogy még semmit sem küldöttem a múzeumnak; de majd, ha a küldötteket megkapandják, rögtön elmúlik minden haragjuk. Ekkor menj fel Pestre s nézd meg, hogy mit tett barátod D. - Sajnálva írom, hogy rólam kedves testvérem s jó barátaim mind elfelejtkeztek, mely annyival nehezebben esik, hogy itt messze, de messze földön minden barát, minden öröm nélkül élek, mint egy árva gerlice. - Isten veled. ” 70
