Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)
VÍG KÁROLY & HANUSZ ORSOLYA: AZ INDONÉZ SZIGETVILÁG FIATALON ELHUNYT KUTATÓJA, DOLESCHALL LAJOS... Még csak azt kívánjuk megjegyezni, miképp ez második természetritkasági gyűjtője múzeumunknak a távol égalj alatt; az első, X úr, jelenleg Dél-Amerikában gyűjt természeti kincseket a nevezett intézet számára.” A Budapesti Hírlap szerkesztője a természetrajzi részleteket mellőzte a levélből. Ugyanakkor a Bécsbe küldött leveleket jórészt szó szerint közölte a bécsi császári és királyi állattani és botanikai társulat (Kaiserlich-königliche zoologischbotanische Gesellschaft in Wien) folyóirata, a Verhandlungen der kaiserlich-königlichen zoologischbotanischen Gesellschaft in Wien, melyekben rengeteg állattani tartalmú megfigyelést olvashatunk. A Jávába tartó több mint 100 napos tengeri út élményeit bécsi barátjának, Dionys Stúrnak7 küldött leveléből (Doleschall 1854) ismerjük, amelyet a címzett Georg Ritter von Frauenfeldnek adott át közlés végett. Bár Frauenfeld mellékesen megjegyezte, hogy a levél kivonata semmi újat nem tartalmaz, az európai otthonából hivatását ama távoli féltekére követő megfigyelő mély benyomásai és kendőzetlenül ábrázolt érzései, aki az őt körülvevő tárgyakat az igazi természetkutató tekintetével nézi, semmiképpen sem érdektelenek: „Talán érdeklődésedre tarthat számot a több mint 100 napos utazásomról szóló olvasmány, habár nem lesz túl sok, mivel az általunk megtett tengeri út egyhangúságáért, csak az először megtett út benyomásának izgalma és az eljövendőkre való várakozás kárpótol. De te részletes leírást kértél, így megírom neked az élményeimet olyan pontosan, amennyire csak tőlem telik. A Kelet-lndia-hajó, a hét goede Vertown, amelyre kerültem, és amely 15 éve teszi meg ezt az utat, 1853. május 30-án délben szedte fel a horgonyt a Zuydertengeri Hardewykben, hogy a világ másik felébe vigyen minket. Hamarosan eltűnt Európa szárazföldje és a végtelen tenger vett körös-körül. Már másnap reggel feltűntek előttünk Anglia ködbe burkolózó krétasziklái. Gyorsan haladt utazásunk előre, úgyhogy már június 3-án elhagytuk a Csatornát, 10-én a pompás fekvésű Madeirát és 12-én megpillantottuk Pálmát, a Kanári-szigetek egyikét. A tenger megannyi csodája vonult el gyors egymásutánban szemünk előtt: delfinek, amelyek játékosan körültáncoltak minket, szivárványszínű medúzák, a tenger félelmetes hiénája, a cápa (Galeus),8 félénken menekülő repülőhalak (Dactylopterus) és még néhány más. A forróság tetemesre fokozódott és a hőmérő 105 Fahrenheitet mutatott a napon. Július 2-án éjszaka jó szélben léptük át az Egyenlítőt, anélkül, hogy a szokásos Neptun-ünnepet megünnepeltük volna. Hamarosan teljes szélcsönd következett be. Mely toll írhatná le, amikor az egyenlítői nap örökké izzó sugarai alatt, ahol semmi, ritkán csak egy felhőcske nyújt árnyékot, a világtenger tükörsima felületén, mély hallgatástól körülvéve, eltikkadva, mozdulatlanul nyugszik a hajó! Szellő sem lebbenti a csüggedő vitorlát, az ünnepélyes csendet egy lehelet, egy hang sem zavarja. Nagyszerű és szép a természet mindenütt: amott, az égre törő hegyekben éppúgy, mint itt, a végtelen vizek beláthatatlan, pompás, azúrkék tükrén. De ez a néma csend élettel van tele. Napfelkelte előtt kihaltnak tűnik ez a felmérhetetlen tér. Alig szabadítja ki azonban a Nap magát a habokból, máris az állati élet csodás sürgés-forgása kezdődik. Mesésen szép, szappanbuborékszerű medúzák (Physalia)9 csapatai hajóznak valamennyi irányban körülöttünk, tarajukat vitorlaként használva, számos, fodros fogófonalukat a kék habokba süllyesztve. Jaj annak, aki ezeket megérinti, égető fájdalom kínozza még hosszan az érintett helyet! Ezer és ezer égkék buborék ringatózik a víz mélyebb rétegeiben; ha kihalásszuk őket, csodák csodájára egy formátlan nyálkacsomót látunk magunk előtt, amelyet ha ismét elemébe teszünk, formáját és elevenségét hirtelen visszanyerve szalpaként úszik el szép nyugodtan. Közbe-közbe rózsaszín, finoman pettyezett alakok tűnnek fel, hol lapos, hol hasasabb koronggal, amelyeknek négy fodrozott, gyönyörű fogókarja látszólag állandó enyelgő játszadozásban merül el (Pelagia). Ekkor a mélyből egy szörnyeteg bukkan elő. A kötélzeten fönt mászó hajósinas „cápa” kiáltásától figyelmeztetve mindenki afedél-7 Dionys Stúr (Dionyz Stúr, 1827-1893) geológus és paleontológus, a Tauern földtani szerkezetének kutatója. 8 A macskacápafélék (Scyliorhinidae) egyik genusza. 9 Portugálgálya (Physalia physalis). Valójában nem medúza, hanem telepes polip. 62
