Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE < 20l8 49-III zetre siet, hogy az iíj színjátékot lássa. Az óriás állat a hajóhoz közel körbeúszik a törzs körül, mozdulatait a legalaposabb részletekig megfigyelhetjük. Magas, sarló alakú hátuszonyával, amely kimered a tengerszint fölé, hasítja a habokat. Mozgó szemhéjjal ellátott szemét ólálkodva forgatja körbe zsákmányra lesve. Farkaséhséggel nyeli el még a legkisebbfalatot is. A vad rabló hegyes orra körül furcsa módon két teljesen azonos, gyönyörű mintázatú, sávozott halacska úszik, amelyek sem a felszínhez közel, sem a legmélyebb mélységben nem hagyják el soha. A hajósok ezért nevezik kalauzhalaknak (Naucrates ductor). Most a cápa elúszik, hogy a sima felszínen ártatlanul üldögélő madarakat üldözze. Félősen felrebbennek, ahogy közelít, és sokáig ijedten köröznek a levegőben. Ekkor ismét a hajóhoz vonul. Florogként gyorsan egy erős kötélre erősített, jókora vaskampót dobnak elé. Bősz pofával, villámgyorsan csap le a darab szalonnára, miután szája fekvése miatt hasát először teljesen felfelé fordította, majd hurrázások közepette húzzák a szörnyű Charcharias rondeletit10 11 a fedélzetre. Gyomrában egy tojás héján felül egy darab sajtot és egy darab közelebbről nem meghatározható Cephalopodát találtunk. Más furcsaságok is elvonulnak szemünk előtt. Itt-ott a vízlakók egy-egy csoportja emelkedik fel a számukra szokatlan elembe. Sáskákhoz hasonlóan inkább csapdosva, mint repülve vonulnak el a víz fölött a repülőhalak, ezek a szárnyas heringek, hogy ellenségeik, a pompás színezetű dorádok (Coryphaena) és honitok (egy Thynnus-faj)11 elől elmeneküljenek. Szegény becsapottak, akik biztonságban hiszik magukat ebben a számukra ellenséges elemben. Éppoly számos, még veszélyesebb szárnyas ellenség leselkedik a vízen kívül rájuk: a viharmadarak (Procellaria, Puffinus) csapatának soraiban felfedezhetjük a levegő hosszú karú követeit, az albatroszokat (Diomedea), amint a rémülteket nyeldeklik. Ilyen a tenger képe napközben. De gyere csak éjszaka és egy új, talán még szebb, még csodálatosabb színjátékban lehet részed. Milliónyi szikra szikrázik körben, minden hullám tetején fénytenger csillámuk, amely látszólag a mélyből árad. Közöttük, mint tüzes bombák, fej nagyságú gömbök gurulnak; amott izzó henger alakú testek egész láncai sodródnak; röviden: minden csupa fény, minden csupa tűz és a reménytelennek tartott sivatag mesebeli színpaddá válik. Csak fáradságosan sikerül egyet-egyet kihalászni, és csodálkozással látom, hogy a felvillanó fény állati, lüktető élettel párosul. Sajnos nem sokat tudtam szerezni, mivel egy kereskedelmi hajón kevéssé lehet természettudományos megfigyelésekre vagy gyűjtésre gondolni. Mindenféle előkészületnek híjával vagyok. Gyorsan összetákoltam egy hálófélét, hosszú bambuszrúdra erősítettem, hogy leérjen a vízig. Néhány katona fáradhatatlan igyekezettel támogatott ebben. A madarakat, amelyek hatalmas csapatokban álltak rendelkezésre, horgászhoroggal fogtam. Ez persze nem mindig, de sokszor sikerült. Július 9-én alig 500 lépésre két óriás ámbráscetet (Physeter macrocephalus) láttunk, amint magas vízoszlopot fújtak a levegőbe. Színük barnássárga volt és egyikük biztosan megvolt 90 láb hosszúságú. 10-én Trinidad és Martin Paz12 [sic!] szigetek közelébe érkeztünk. Ez egy toronymagas, függőleges, csupasz, valószínűleg bazaltsziklákból álló porfészek, amelyet számos vízimadár lakik, de egyetlen ember sem. Miután átléptük a Baktérítőt, jelentősen lecsökkent a hőmérséklet; az időjárás barátságtalanra fordult és viharba kerültünk. Bárhogy is dühöngött azonban a szél, az albatroszok és a viharmadarak kitartó kísérőink maradtak, és fáradhatatlanul küzdöttek a szél és a hullámok ellen, hogy napi betevőjüket megkeressék. Aki olyan szerencsés, hogy nem lesz tengeribeteg, annak a szárazföldiek által oly annyira rettegett, már a nyílt tengeren sem jelentéktelen ringatózás alapjában véve finom kis szórakozás, mivel a legkülönfélébb holmik testvériesen együtt ide-oda dülöngélnek. A hátsó fedélzeten, amelyet a katonák és a hajó legénysége nem közelíthetett meg, és ahol az én külön kajütöm is volt, minket az a veszély fenyegetett, hogy minden durvább mozgás kivet bennünket ún. ágyainkból, míg a függőágyban heverő matrózok sokkal előnyösebb alvást élvezhettek. Szerencsére nem tartott sokáig a vihar és a szép idő hamarosan visszatért. Körülhajóztuk a rettegett fokot13 a legcsekélyebb baleset nélkül és szeptember 3-án ismét átléptük a térítőt. Az itt uralkodó for10 Fehér cápa (Carcharodon carcharias). A táplálkozásról szóló leírás nem hiteles. 11 Csíkoshasú tonhal (Katsuwonus pelamis). n Trindade e Mártim Vaz-szigetek (portugálul Arquipélago de Trinidadé e Mártim Váz). 13 Jóreménység-fok. 63
