Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Dankovics Róbert: Az olaszfai farkas
DANKOV1CS RÓBERT: AZ OLASZFAI FARKAS 5. ábra. A farkas (Canis lupus) előfordulási helyei Magyarországon (1920-1985) (Faragó 1989 nyomán) Figure 5. Occurrence of the wolf (Canis lupus) in Hungary (1920-1985, based on Faragó 198g) neti anyagok nyilvántartásban rögzített gyűjtési helye gyakran nem azonos a tárgy készítési helyével, így ezen gyűjteményekbe ajándékozó személyek sem feltétlen közük - mert gyakran nem is ismerik - a készítés, jelen esetben az elejtés színhelyét. A koponya számukra történeti emlék, kuriózum, és nem faunisztikai bizonyító példány, amely csak a pontos gyűjtési, itt elejtési körülmények - minimálisan a lelövés helye, dátuma, elejtő neve - ismeretében és dokumentálásával válna hitelessé. Ezért, ugyan valószínű, de nem állítható biztosan, hogy a farkast valóban az olaszfai szőlőhegyen ejtették el. A hegy ma már alig művelt, felhagyott szőlőkkel és gyümölcsösökkel tarkított, spontán erdősülő terület hajdan szebb napokat élt meg. A történeti adatok, az 1., a II. és 111. katonai felmérések térképei alapján a szőlőhegyen és tágabb térségében is a maitól merőben eltérő környezetet ismerhetünk meg. Magyarország Első Katonai Felmérés (1782-1785) térképe alapján az „Oroszko” településhez tartozó, már szőlőművelésbe vont irtásterületet teljesen erdő ölelte körül, amely a Dunától a Rába mentén, Zalán és Somogyon keresztül a Dráváig nyúló, szinte összefüggő erdőségeken keresztül szerves összeköttetésben állt a Kárpát-medence és a Balkán erdeivel. A Magyar Királyság Második Katonai Felmérés (1819-1869) térképén a szőlőhegyet is magába foglaló, Zalaszentiván vonalától északra elterülő „Nagy erdő” kiterjedése már csökkent. Az ember nagy darabokat szakított ki az erdőtömbből mezőgazdasági művelés céljára, azonban a Nagyerdő Csipkerek és Oszkó magasságában még beékelődik a Rábát kísérő „Farkas erdő” és „Vasvári erdő” közé, azokkal összefüggő tömböt alkotva. A Hegyhátat Vasvár és Sárvár között borító hatalmas, összefüggő erdőség Farkas-erdő néven ismert a középkortól napjainkig. Elnevezése utalhat a valaha ott előforduló csúcsragadozóra, a farkasra is (Juhász 1937; Zágorhidi 2002). Az erdőtömb déli irányban is csak kisebb megszakításokkal tagolt, kapcsolata a Dráva felé még élő. Az akkor „Oloszka” néven jegyzett falu határában 46
