Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Dankovics Róbert: Az olaszfai farkas
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 - 39-48 ezen a térképen is jól azonosítható a Nagy-erdőbe foglalt szőlőhegy. Amennyiben elfogadjuk az ajándékozó által megadott 19. század végére datált elejtési időt, akkor közelítőleg a Habsburg Birodalom Harmadik Katonai Felmérés (1869-1887) térképén látható állapotok jellemezték a vidéket. A már „Oloszkai szőlő” megnevezéssel jelölt, művelésbe vont terület kiterjedésében hasonló, mint amilyennek napjaink műholdfelvételei mutatják. Az erdőterület kismértékben tovább zsugorodott, de kapcsolata a Rába menti Farkas-erdővel még fennállt, és a déli irányban is léteztek még ökológiai folyosók a farkas számára. A Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (19. század) szerint az „Oloszkai szőlő” parcellái keskenyebbek, és a számos kisebb épületet, borospincét látva valószínűleg intenzív művelésben tartották tulajdonosaik, azonban a szőlőhegyen állandóan nem, vagy csak kevesen laktak, ott állattartást alig folytattak. A paraszti szőlőhegyek rendtartásáról fennmaradt hegytörvények tanúsága szerint a 17. századtól a Vasi Hegyhát szőlőhegyeit elsősorban a szőlőt károsító legelő jószág és az ember kártételétől óvták. Általánosan tilos volt a vegetációs időszakban a gyepűn belül őrizni, legeltetni. A szőlő védelmét szolgáló gyepű karbantartására komoly gondot fordítottak. Az 1775-ös hodászi hegytörvényben írtak szerint „... az Szőllős Gazdák, és gyepüket meg járván, ha éppen bé nem volna, vagy rosszul volna be Csénálva, vagy hogy botján valamellyik a’ Süvegét ha bátran által dughattya, és visszahuzhattya, az ollyan Szőllős gazda Négy forintra büntettessék, annál inkább pedig ha a marha és az rőssőn által mehet...” A hegytörvények szerint az érő szőlőt fosztogató „apró marhák”, így házi sertés és a kutyák is lelőhetők voltak (Illés 2017). A nagyragadozók elleni védekezés, az állattartás másodlagos szerepe és a farkas már akkor is ritka előfordulása miatt nem jelenik meg e dokumentumokban. A gyepűn kívül legelő állatok inkább lehettek vonzó prédák a farkas számára, melyek védelme érdekében célirányosan vadászhattak rá. Ez esetben farkasunk a szőlőhegy tágabb környezetében kerülhetett terítékre, és valóban csak a koponya tárolási helyét jelölhette az ajándékozó közlése. Irodalom Faragó S. (2007): Farkas. - In: Faragó S. (szerk.) (2007): Vadászati állattan. Budapest, Mezőgazda Kiadó, pp. 320-331. Faragó S. (1989): A farkas (Canis lupus Linné, 1758) 1920-1985 közötti előfordulása Magyarországon. - Folia historico-naturalia Musei matraensis 14:139-164. Gaffrey G. (1961): Merkmale der Wildlebenden Säugetiere Mitteleuropas. - Leipzig, Akademische Verlagsgesellschaft, Geest und Porig K. & G., 284 pp. Gipson P.S., Ballard W.B., Nowak R.M. & Mech L.D. (2000): Accuracy and precision of estimating age of gray wolves by tooth wear. - Journal of Wildlife Management 64(3): 752-758. Hell P. & Paule L. (1982): Ergebnisse taxonomischer Untersuchungen des Wolfes (Canis lupus) in den Slowakischen Karpaten. - Folia Zoologica 31(3): 255-270. Illés P. (2017): Tájfenntartó szőlőhegyi gazdaközösségek. - Szombathely, Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, 231 pp. Juhász L. (1937): A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XV111. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából.) - Századok 71: 555-575. Lanszki J. & Purger J. (2001): Somogy megye emlős faunája (Mammalia). - Natura Somogyiensis 1: 481-494. Lapos T. (1992): A nagyragadozók (farkas, hiúz, medve) visszatelepülése Magyarországra. - Budapest, Kutatási jelentés, 104 pp. Márkus M. & Szemethy L. (2003): A farkas és hiúz magyarországi előfordulásának történeti áttekintése. - In: Gadó Gy.P. & Pacenovsky S. (szerk.): „Átjárható határokat a nagyragadozóknak!” Budapest, WWF Magyarország, pp. 23-29. Mech L.D. & Boitani L. (2010): Canis lupus. The ÍUCN Red List of Threatened Species. http://dx.doi.org/10.2305/IUCN.UK.2010- 4.RLTS.T3746A10049204.en. (Hozzáférés: 2018. szeptember 10.) Peters G. (1993): Canis lupus Linnaeus, 1758. Wolf. - ln: Stubbe M. & Krapp F. (szerk.): 47
