Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Dankovics Róbert: Az olaszfai farkas
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 39-48 Az olaszfai farkas esetében az alsó fogófog középső csúcsa teljesen lekopott a mellékcsúcsok vonaláig, a középfogakon azonban még jól láthatóan elkülönül a mellékcsúcs (4. ábra). A fogkopás és a koponyavarrat záródása együttes vizsgálata alapján az állat kétéves korában pusztulhatott el. A farkasok átlagosan 22 hónaposán vállnak ivarérett, azonban a falka hierachikus viszonyai miatt többnyire később, a szukák három, a kanok négyévesen szaporodnak először (Peters 1993), így valószínű, hogy ez a példány nem hagyott utódokat. A természetben a faj maximális életkorát 12- 16 év közé becsülik (Gaffrey 1961; Pucek 1981), azonban az átlagos életkor ennél lényegesen alacsonyabb. Az elsőéves korosztály halandósága 50- 60%. Az elhullások okai között első helyen az antropogén hatások szerepelnek (Peters 1993). Az olaszfai farkas faunisztikai értékelése Több ezer éve tart a folyamat, melynek során az emberiség egyedszámának és igényeinek növekedésével egyre nagyobb részt követel és hódít el magának a Föld anyag- és energiakészletéből. Tevékenységünk nyomán sorra alakulnak át, tűnnek el a természetes élőhelyek, érdekeinkkel való ütközések miatt fajok ritkulnak meg vagy pusztulnak ki környezetünkből. Az akár természetesnek is tekinthető átalakulás súlyosan érinti a nagytermetű ragadozókat, amelyek élőhelyeik beszűkülése, feldarabolódása, préda fajaik egyedszám csökkenése mellet hagyományosan kiemelkedő trófea értékük miatt is fokozottan veszélyeztetettek. Európa kis faj számú nagyragadozóinak eredeti areája az elmúlt néhány évszázadban a töredékére csökkent. A kontinens nyugati felének nagy részéről a barna medve (Ursus arctos), a farkas és a hiúz (Lynx lynx) kipusztult, vagy napjainkban elszigetelt, többnyire védett állományaik maradtak fenn. A farkas hatalmas elterjedési területén, változatos élőhelyeken fordul elő. Afrikát kivéve, az északi féltekén a tundrától a tajgáig, a mérsékeltövi lomboserdőkön át a félsivatagig, trópusi dzsungelig, sík- és dombvidéken, valamint a magas hegyekben egyaránt jelen lehetnek állományai. A faj déli félgömbről ismert alfaja, - az ember által Ausztráliába behurcolt házi kutya visszavadult leszármazottja - a dingó (Canis lupus dingo). Közép-Európában a hegységeket és a zárt erdőségeket részesíti előnybe. A terítékadatok vizsgálata alapján valószínűsíthető, hogy a farkas az 1800-as évek végére megritkult a mai Magyarország területén. A 19. század végi, 20. század eleji kilövések döntő többsége a napjainkban Szlovákia, Románia, valamint a délszláv államokhoz tartozó országrészekben történtek. Hazánk mai területén túlnyomórészt akkor is kóborló egyedeket ejthettek el. A farkas magányosan kóborló egyedei gyakran a perempopulációból származó fiatal, territóriumot kereső kanok, melyek több száz kilométer távolságra is eljuthatnak szülőhelyükről (Faragó 1989, 2007). Az olaszfai példány feltehetően szintén egyedül kóborló állat lehetett. A hazánk területéről ismert 1920 és 1985 közötti adatok (Faragó 1989) mellett, a térképen a sümegi példány (fekete háromszög), valamint fekete négyzet megjelöléssel az olaszfai koponya lelőhelyét is feltüntettük (5. ábra) Az elmúlt évszázadban az Északi-középhegység keleti felében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében figyelték meg, de a Dunántúlon Somogybán és a Duna-Tisza köze déli részéről is feljegyezték előfordulásait. A szlovák állomány erősödésének köszönhető terjeszkedése révén napjainkban újra megtelepedett a Zemplénben, visszatérve állandó eleme lett faunánknak. Szórványos megtelepedési kísérletekről a Kiskunság déli részén és Somogybán is tudunk (Lanszki & Purger 2001; Márkus & Szemethy 2003; Szemethy & Heltai 1996). Vas megye területéről a 20. század során nem jelezték, és korábbi előfordulási adata sem volt ismert. A legközelebbi ismert előfordulás az 1991- ben a Sümeg környékén elejtett kóborló egyed, amely a balatonedericsi Afrika Múzeum kiállításában tekinthető meg. A Vas megye délkeleti szegletéből a múzeumunkba került olaszfai farkas gyűjtési helyeként az ajándékozó az olaszfai hegyet jelölte. A forrás azt nem részletezi, hogy a koponya megtalálási helye volt a szőlőhegy, vagy pedig az elejtés történt ott. A néprajzi, helytörté-45
