Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Balogh Lajos - Vadász Dianna: A Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Tárának dr. Gáyer Gyula által létrehozott képgyűjteménye II. rész
BALOGH LAJOS & VADÁSZ DIANNA: A VASVÁRMEGYEI MÚZEUM TE RM É S Z ET RAJ Z1 TÁRÁNAK KÉPGYŰJTEMÉNYE 11. tétel is szerepel, amely Vajda Ernőnek és Vajda Lászlónak a magyar flórát fényképekben bemutató sorozatában is megjelent (Vajda & Vajda 1929-1941). A Természettudományi Osztályon megvan e kiadvány számos füzete is (1938-ig készült fényképekkel), amelyet az általa ráírt sorszámok szerint valószínűleg Pákay Arnold (PPA) szerzett be a Gáyer Gyula halálát követő években. Növénytársulástani-élőhelyismereti tekintetben az alábbiakat említik a képleírások: Abietum (152.), éger-berek (14-15.), nyíres (400, 411.), csarabos/Callunetum (405-406., 408-410.), gyertyános (25,188.), gesztenyés/Castanetum (498-499.), bükkös (188.), lucos (152.), erdeifenyves (559.), csertölgyes (18, 20, 522, 524, 584-586.), gyertyános-tölgyes (25.), akácos (188. 337.), Sphagnetum (407,412-413.), de egyéb, emberalkotta (antropogén) élőhelyek is szóba jönnek, pl. disznólegelő (106, 186, 278, 298.), gyümölcsöskert (324, 327, 359, 602-603.), lucernaföld (30.), szőlő(hegy) (30-31,135,139,150,184, 237, 240, 242, 286,766, 770.), zabvetés (30.) stb. Esetenként vegetációdinamikai megfigyelések is előfordulnak (pl. 149, 152-154,188.). Növényföldrajzi (és florisztikai) információkat is hordoznak pl. a lánzséri (530-531.), lékai (540.), szigligeti (771.), vagy a dévényi (773.) várhegy tételei. A növényi életformákkal kapcsolatos érdekes észlelést mutat az a felvétel, amely a Gáyer által 1928-ban a Vashegy csúcsán talált örökzöld növények csoportjára hívja fel a figyelmet: Pinus sylvestris, Viscum album subsp. austriacum, Hedera helix, Vinca minor (148.). Az utóbbi évtizedek éghajlatváltozással összefüggő növény ökológiai kutatásait szemléző tanulmányukban Fekete és Molnár (2005) említik, hogy az éghajlat melegedésével bizonyos életformák gyakoribbá válhatnak a vegetációban. Az insubriai Alpokban, Dél- Svájc Tessin (Ticino) Kantonjában kimutatták, hogy az ottani bükkösökben idegen, keleti eredetű babérlevelű örökzöldek jelennek meg és szaporodnak el. A meleg-mérsékelt övi szubtrópusi fajok inváziójának e jelenségét a mérsékelt lombhullató erdők laurofillizációjának nevezték el (Klötzli et al. 1996). Hasonló jelenségről számolt be Walther (2002) e térség más erdőtípusaiban is, ahol nemcsak az idegen, hanem az őshonos örökzöldek borítása is megnövekedett a XX. század utolsó harmadában. Úgy látszik, mintha utóbbit Gáyer már háromnegyed évszázaddal korábban meglátta volna. A képgyűjteményben találkozhatunk alaktani (morfológiai) (pl. magas, 297., kettős, 279., többes, 302-303, 317., vagy csomoros törzs, 224, 294.), életmenetbeli (pl. a fák regenerációjára vonatkozó, 304-306.), fenológiai (pl. 208,331.), és teratológiai (pl. 221-223, 387, 550.) észlelések képes dokumentumaival is. Számottevőek az erdőművelési (pl. 25,208-210, 189,400.), tájhasználati (pl. 30,106.), természetvédelmi (pl. 110, 459.), és termőhely-történeti (pl. 25, 30,188, 231.) vonatkozású felvételek is. Nagyszámúak az erdészeti dendrológiai tartalmú képek, ezek a természetben, erdőművelésben előforduló őshonos, többnyire idős fákra vonatkoznak, különös tekintettel Gáyer legkedvesebb fafajára, a szelídgesztenyére (vö. Gáyer 1930a, Pauer 1932) (vö. l.b), vagy öreg tölgyekre, bükkökre (vö. Gáyer 1928a, 1931a), berkenyékre (vö. Gáyer 1929b) (vö. l.c) (többhelyütt az idős fák mellmagassági törzskerületének, -átmérőjének vagy -sugarának megadásával). Kertészeti dendrológiai, kert-, illetve kertészettörténeti (pl. 128,359,423,470.) tárgyú képek mutatják be a - főleg Vas megyei - arborétumok, kastélyparkok, polgári kertek jelentős részben másföldi (egzotikus) növényeit (vö. Gáyer 1920, 1931 c, d, 1932) (vö. l.f). Az állatokat zömmel egzotikus fajok preparátumainak képei képviselik (560-578.), de egyes tájképeken is előfordulnak (pl. juhok, 707.). Ősállattani vonatkozású pl. a Capreolus lóczyi lelőhelye a kőszegi Pogány-völgy lignitbányájában (72-75.), vagy a Mastodon grandincisivus csontmaradványai és kiemelésük a gyöngyösapáti homokbányából Pákay Arnold vezetésével (349-356.) (vö. S. Pável 1964, Víg & Balogh 2009). Ősnövénytani tárgyú felvételek örökítik meg a Vashegy-csoportból előkerült és Elise Hofmann által feldolgozott (Hofmann 1929) leletek preparátumait (pl. Pinus sp., Quercoxylon cerris, Taxodioxylon sequoianum, T. taxodioides, 63-71.). Tudománytörténeti jelentőséggel is bírnak azok a más tárgyú felvételek, amelyeken korabeli tudós 32
