Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)

Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Fa körül táncoló gyermekeket ábrázoló porcelánplasztika restaurálása

SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 171-184

Meisseni minőség védelme

A gyártás kezdeti időszakában nem használtak jelzést Az eredetiség igazolásához, Meissen híres védjegye, a keresztbe tett kard 1722-től jelent meg a saját termékeken. „Kezdetben kék zománccal festették a jelet a mázra, az 1720-as évek végétől azonban áttértek a zománc alatti kékre. A különleges darabok egyéb királyi szimbólumokat is viseltek, így KPM (Königliche Porzellan Manufaktur) betűket, vagy Ágost monogramját: AR (Augustus Rex). E jeleket előszeretettel utánozzák a 19. században”(SANDON 1998: 89).

A gyártás idejének meghatározásában a keresztbe tett kardok pontos alakja nyújt nagy segítséget. „A korai jeleken a kardok vékonyak, egyenesek és csaknem derékszögben metszik egymást; a 19. századi példányokon inkább görbék és hegyesszöget alkotnak. Ha a kardmarkolatokon sötét gombot találunk, akkor általában 19. századi darabbal van dolgunk. Az akadémikus időszakban (1763—

5. ábra. A sérült porcelán bekerülési állapota

Figure 5. The damaged porcelain composition as obtained

1774) egy pontot helyeztek a kardmarkolatok közé, ezért ezt „pontidőszak”-nak is nevezzük. 1774-ben Camillo Marcolini gróf lett a gyár igazgatója, és ettől kezdve egészen 1813-ig a pontot gyakran csillag helyettesítette”(Sandon 1998: 90).

„A keresztbe tett kardos jelet ugyan széles körben utánozták, a származás megállapítására mégis sok esetben lehetőséget ad az a meisseni rendszer, amely a mesterek azonosítására szolgált. 1730-tól apró benyomott számok tűnnek fel, a Marcolini-időszaktól kezdve pedig általában festett számot is találunk. A 19. századi dísztárgyak rendszerint öntőformaszámokat viselnek magukon, amit gyakran előz meg egy, egyetlen betűből álló előtag a talpba karcolva. A 20. században a modellszámokat inkább benyomják, mintsem karcolják” (Sandon 1998: 90).

A fehér meisseni porcelánok közül csakis a tökéletesen sikerült darabokat festették. A nem megfelelő minőségű darabokat kiselejtezték, és félkész állapotban eladták olyan független festőműhelyeknek, mint például a drezdai Wolfsohn.

175