Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846). Harmadik rész: gazdaságok dongás faedény szükséglete a 18-19. században
NAGY ZOLTÁN: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK... kasfán 1832. március 15-én néhai Háklár József és László gazdasági becsűjekor a 99 tétel közül 22 darab dongás edényt (18,6%) találunk. Gyarmaton 1830-ban Huszár János % helyes jobbágy gazdasági becsűjekor [1830.140] 15 állatot, 51 darab gazdasági eszközt, 11 darab egyéb tároló eszközt, 9 darab háztartáshoz köthető tárgyat, valamint 10 darab szerszámon kívül még 23 darab dongás edényt (23%) vettek számba, melyek nagyjából az átlagot adják, azaz minden gazdaság becsült tárgyainak egyötödét. A „Vendvidéken” Orfalun [1831.8] és Permisén [1831.13] 1831-ben még ennél is magasabb az arány, a számos gabonatároló hordó okán 20-40%, a megbecsült javak egynegyede is lehet. Fogyatékossága a feltárt gazdasági becsűknek, hogy túlnyomó többségükben nem pontos az edények megnevezése, igen nagy részükben az edények funkcióját nem rögzítik. Gyakori megnevezések a hordó, sajtár, kis sajtár, csöbör, kis bucska megnevezés, melyekhez pusztán a becsült érték járul. Többnyire a nyilvánvaló tényt egy-egy jelzővel pontosítják, melyből az egyes tárgytípusra, esetleg űrtartalmára, funkciójára is következtethetünk. Kis eceteshordó, kis boroshordó, boroshordócska, pálinkásbucska, káposztás-, répáshordó, szapuló sajtár, itatósajtár, itatócsöbör, vízmerő vödör, vajrázó edény, kis fejőzséter, vajtartó vindel. Az edények korai jelenlétére, névváltozatainak korára a leltárak keltezése ad eligazítást. Az adatok térképre vetítése pedig a tárgytípus elterjedtségét, ritkaságát, avagy közönséges voltát bizonyíthatja, melyeket a kutatás eredményei között tarthatunk számon. Sajátosságok is kimutathatók a tömeges adatelemzéssel. Noha a vödör csupán 47 gazdaságban van jelen, de mégis az derül ki, hogy a „Vendvidéken” szinte teljesen ismeretlen a vindellel, zsétérrel együtt. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy itt ritka az ásott kút e korban, és a tejfeldolgozás eszközanyagában alternatív tárgyakat, vagy az ismert formáktól eltérő tárgytípust kell keresnünk. Erre jó példa a Rába-vidéken általános köpülő, a „Vendvidéken” több néven megnevezett vajrázó, köpűrázó, tejrázó nyelvi alakkal szerepel. Az edénynévben egy régebbi eljárás, a rázótechnika érvényesül. Pontatlan megnevezése arra vezethető, hogy a szlovén nyelvből való magyarra fordítás nehézséget okozott. Ilyen a kád, vagy hordó, „kádahordó” szó is, ami arra mutat, hogy a szlovén nyelvben a hordó és a kád azonos szóval megnevezett edény. Zavarba jövünk akkor, ha a bucska, pálinkás kishordó megjelenési formáját vizsgáljuk jobb híján múzeumi leírókartonok és fényképfelvételek bevonásával, mivel ez a tárgytípus manapság alig gyűjthető. A bucska szó értelmezése önmagában is gondot jelent. Nyilvánvalóan tájszóval van dolgunk, mivel ezt az edénytípust az árszabásokban nem találjuk. A szótárak közül az 1838-ban kiadott Magyar Tájszótár [MTSZ] nem ismeri, az Új magyar tájszótár [ÚMTSZ] szerint viszont Balatonkenese, Győrvár, Viszák, Zala forrásvidékén, Légrád, Nagykanizsa vidékén a bucska kisebb, többnyire 10-15 literes [kis] hordó. A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótár [TESZ] szerint délszláv eredetű szó, mely valójában hordót jelent, Szamota István Oklevélszótára [MOSZ] szerint 1587-ben öreg bochka nyelvalakban ’hordót’ jelentő szó. Közelebb juthatunk a megoldáshoz, ha az 1862-ben kiadott Czuczor-Fogarasi Magyar Nyelv szótárt [CZF] lapozzuk fel, amiben az alábbiakat találjuk: „Vasban és Szálában am. kis hordócska, melyben pálinkát tartogatnak. Gyöke bucs, vagy bocs fordítva meg van a csobolyó, csobány edények megnevezésében.” Vagyis ez az edény csobolyó, bár abban a rétre, mezőre általában vizet szoktak vinni eddigi tudásunk szerint. A Magyar nyelv értelmező kéziszótára [ÉRTESZ] szerint „Ital tárolására és ivóedényül használt, hordozható lapos hordócska.” Szóval a csobolyó lapos hordócska. A pálinkás csobolyó [lapos hordócska] meglétére a Göcseji Múzeum két műtárgya vet fényt, csakhogy ezek borhordásra alkalmazottak a leíró kartonok adatai szerint.2 A Göcseji Falumúzeum csődéi pálinkafőző kunyhójában az 1952.7.13. szám alatt beleltározott csobolyó mire volt használatos? Nehezíti a probléma megoldását az a tény, hogy a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményben, a Savaria Múzeumban3 és a ku2 68.83.4., 7S.2.1. Bucska. Az eladó mostanáig használta, bort hordott benne haza a szőlőhegyről. Fényképén egy-egy közismert csobolyó képe látszik. 3 67.15.1. Vízhordó bucska, Gyöngyöshermány, 68.20.5 vízhordó bucska, Vaskeresztes. 182
