Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846). Harmadik rész: gazdaságok dongás faedény szükséglete a 18-19. században
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE • 2OI7 • 177-238 tatási területhez közel fekvő szentgotthárdi Pável Ágoston Múzeumban egész másféle edényt neveznek bucskának. Kishordó formák ezek is, de álló, tetején kiöntővel és fogantyúval (kengyellel) ellátott dongás edények három vas abronccsal. A leírókartonok egy részén vízhordó bucskaként szerepelnek, űrtartalmuk 10-15 liter körül van. A Magyar Néprajzi Atlasz [MNA] 368. számú lapján ritka példaként bucsi, bucska nyelvalakban vízhordó edényként rögzített Zala, Somogy megyékben. Lehetséges, hogy e név alatt kétféle edénytípus lakozik? A kérdés eldöntetlen maradt, így a dolgozat mellékletében mindkét edénytípust szerepeltetjük, felvállalva a tévedés lehetőségét is. A dongás faedények az összeírt vagyon szempontjából nem jelentős, de azért összességükben mégis számottevő tételt jelentettek. Mind az árszabások, mind az inventáriumokban szereplő összegek nagyságának megértéséhez segítséget jelenthet néhány összehasonlító adat a 19. század első harmadából. Börgölin [1834.46] egy akó bor 3 ft. Csörötnek [1841.133] egy köböl rozs 4 ft, egy köböl búza 6 ft, egy köböl hajdina 2 ft 30 xr. Tótfalu [1835.66] 20 kéve kettőzött zsupp 2 ft. Kethely [1832.89] egy fali óra 2 ft. Magyarlak [1822.115] egy font vaj 1 ft 24 xr, 12 font háj 1 ft 48 xr. Kondorfa [1826.150] három akó ecet 1 ft. Gyarmat [1826.137] tíz öreg tyúk 2 ft, három lúd 1 ft 30 xr. A dunántúli megyei árszabások áttekintése azért fontos, mert korai képet kaphatunk arról, hogy a megyei hatóság milyen dongás edényeknek szabta meg a fogyasztói árát, mire használatosak, milyen méretekben készültek, milyen alapanyagból valók. Jól tudjuk, hogy a vármegyék szorosfelügyeletet gyakoroltak a pintérmesterek munkája felett azzal, hogy részletes árszabásokban meghatározták a készítmények értékét. Tételesen felsorolták a megyében dolgozó valamennyi mester lehetséges termékeit, pontosan előírva, mennyit lehet elkészítésükért kérni.”(Dóka 2005: 221). A megyei limitációk terméklistáján szereplő árukészletből azonban nem mindegyik került a jobbágygazdaságokba. Összehasonlító vizsgálatunk jó példát ad arra, hogy a pintérmesterek késztermékei közül mit találunk meg a falvakban. Területünkre jellemző, hogy a boroshordókon kívül más szőlőműveléshez, bortermeléshez szükséges edényféleség alig található. Ismeretlen a taposókád, a törkölyöshordó, a kármentő, bortölcsér, és a puttony is. A csöbrök közül kérdéses, hogy szüretelésre, vagy vízhordásra, itatásra használták-e azokat, jó néhányat a gazdasági becsűkben nem találunk. A termékek névadásával a mezotájak edényeinek névváltozásait is nyomon követhetjük. Vas megyében a kád, dézsa csak elvétve fordul elő, noha a limitációkban több megyében is általános megnevezés, igaz, ott a sajtár ismeretlen, noha azonos funkciójú és alakú edényekről van szó. Dunántúli árszabásokban (1724-1819) és a szentgotthárdi, keszthelyi uradalmak falvainak hagyatéki becsűiben (1786-1846) szereplő dongás edények összevetése Dunántúli árszabások dongás edénytípusai Tanulságosnak ígérkezik számba venni mindazon levéltári forrásokat, - elsősorban limitációkat4 és inventáriumokat5,- melyek a pintér (Takáts 1917: 249, 250) kádármesterek6 késztermékeit nagy számban a maguk teljességében tartalmazzák. A két forrástípus egymást sok tekintetben kiegészíti. A kutatás során bebizonyosodott, hogy a kádáripar „lehetséges termékeit” (Dóka 2005: 221) az árszabások tartalmazzák csaknem kivétel nélkül, míg a hagyatéki leltárak, becsűk és osztályos egyezségek, mindazon edénytípust tartalmazzák, melyek a feudalizmus kori zsellér, jobbágy ház-4 Szögletes zárójelben közöljük a dunántúli limitációk származási helyét és évszámát, a dongás edény nevével, megnevezéseivel együtt. A részletes adatokat az 1. számú táblázat, a levéltári jelzetet pedig a limitációk jegyzéke tartalmazza. 5 Szögletes zárójelben szerepeltetjük a szentgotthárdi cisztercita apátság uradalma 17 falvának, valamint összehasonlító adatként a keszthelyi inventáriumokban szereplő, hivatkozott falvak nevét, az irat keltét, és az inventáriumok jegyzékének sorszámát. A jegyzékekben a limitált személy neve, társadalmi státusa is szerepel, valamint a forrás pontos lelőhelye. 6 Takáts Sándor: Rajzok a török világból. 111. kötet Budapest, 1917. A régi magyar borkötők. 249-250. p. „Olyik helyen hordókötőknek és hordósoknak is hítták őket. Ahol idegen szóval éltek, ott pintérnek, kádárnak, bodnárnak nevezték őket. A hordókötő és borkötő idegenből kölcsönzött szók, eqyszerű fordítása a német Fassbindemek”. A Beregi Regestrum 1570-ben igen sok bodnárt, köblöst, csobolyóst sorol fel. [Köz. Pénz. ltr. 14358.f. Hung.] 183
