Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúra leletei Szombathely-Újperint-Kavicsbánya lelőhelyen: Labrys a Baden kultúrában?
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2017 85-IO2 végzett országos szisztematikus terepbejárás, de a helyi régészek több ízben kezdtek neki önállóan a munkának. így például egy Vas megye területét átfogó szakdolgozat 369 lelőhelyet vett nyilvántartásba, amelyből 280 volt meghatározható korú. A badeni kultúra lelőhelyeként mindössze hat lelőhelyet azonosítottak az egész megyében, köztük Szombathely belterülete nem jelent meg lelőhelyként (Ilon & Rasztovics 2000: 55, Kisgyergye 11; 160: Csepreg-Felső-dűlő és Csepreg határa; 170: Vasasszonyfa-Kisasszonyfa-Meszleni határ, Nyárási dűlő; 172: Egyházashollós-Dombidűlő; 173: Harasztifalu, Belterület mellett). Amikor Károlyi Mária 2004-ben összefoglalta a város őstörténetét, az újperinti lelőhelyen kívül a város déli részét említette meg, ahonnan badeni leleteket ismernek, valamint a várostól keletre fekvő, Szombathely környéki területet is (Bogát és Szőlős között), majd távolabb, Bozzai és Vát községek határát. 1987-ben Szombathely Kámon határában a Szegfű utca 2. szám alatti telken bontottak ki egy gazdag, 1,5 méter mély gödröt, amelynek leletanyaga a Gencsapáti-Kápolnadombon feltárt gödör anyagához áll közel (Károlyi 2004: 73, 93-94. ábrák). Ilon Gábor a város, illetve Vas megye őstörténetével foglalkozó munkáiban is kevés késő rézkori lelőhely szerepel (18, mára húsz lelőhely Vas megye teljes területén, mint írja 2004-es összefoglalásában, Bondár 2002:1. táblázat után Ilon 2004:42, 134,14. ábra). A város területén belül Szombathely- Ólad, Szombathely-Körtés-dűlő/Szünöse-major (Bándi Gábor ásatása), Kámon, Herény, Plachner- Kavicsbánya és Újperint-Kavicsbánya szerepelnek (vö. 1. ábra). A város tágabb környékén Lukácsháza- Csömöte-hegy-Kisrókás-dűlő (19. lh.), Gencsapáti- Kápolna-domb (27. lh.) kerül említésre (Jakab et al. 2007: Abb. 1, Fig. 1). Szombathely területének és határának viszonylagos késő rézkori leletszegénysége jól ismert és meglehetősen hétköznapi okokra vezethető vissza, nem lakatlan periódusokra. A kutatás a római korra koncentrált erőteljesen, nem az őskorra. Ezek felszámolását a hatékony és célzott kutatás, valamint a véletlenszerűen, a hétköznapi tevékenységek folytán előkerülő események a jövőben megváltoztathatják, mint ahogy ez a folyamat jól láthatóan elkezdődött és látható formát öltött a 20 00-es évektől a város területén egyre intenzívebbé váló építkezéseket kísérő leletmentésekben és az ezekről megjelent publikációkban. Mindezek mellett és ellenére egyáltalán nem volt ismert a város területén illetve határában a Baden-komplexum korai időszakát (Vierá Némejcová-Pavúková rendszerében Boleráz 1A-C fázisok) jelentő emlékanyag. Az első ilyen korai, a bolerázi időszakhoz tartozó lelőhelyek Ilon Gábor a várost északról elkerülő 89. számú út leletmentéséhez kapcsolódó feltárásain kerültek elő (2. és 5. számú lelőhelyek, Kőszeri-dűlő és Reiszig-erdő alatti dűlő), amelyek feldolgozását két másik tanulmányban adom közre (Horváth 2017a). Új, és kutatástörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű a 89. számú elkerülő út 5. számú lelőhelyén feltárt Kostolác településrészlet (Szombathely-Reiszig-erdő alatti dűlő (Horváth 2017b), amely Magyarország eddig ismert legészaknyugatibb kostoláci előfordulása, és egyben az első lelőhely Magyarországon, ahol a Kostolác nem Badenhez kapcsolódóan került elő, hanem önállóan (vö. még Bayer 1928; Mayer 1996:72, Ruttkay & Mayer 1999:165, Abb. 23).3 Ezekből az egyelőre jórészt szórványleletekből és kis felületű ásatásokból a késő rézkor (3600- 2800 BC) és az azt követő rézkor-bronzkor közötti átmeneti periódus (2800-2600 BC) időszakára egy Boleráz-Baden-Kostolác fejlődési trend bontakozik ki a város környezetében. A három kultúra egymáshoz kapcsolódó viszonya időben (egymást követő, egymást átfedő vagy egymáshoz hiátussal kapcsolódó) és kulturálisan (együttéléssel, szembenállással vagy bármiféle kapcsolatfelvétel nélkül) egyelőre részletesen még nem írható le a jelenlegi adatok alapján. A Bolerázt a területen a Balaton- Lasinja kultúra előzi meg (Ilon 2004: 39-41),4 3 A Magyarország északnyugati részéhez földrajzilag kapcsolódó alsó-ausztriai részeken is ismert a Badennel együtt előkerült igazi kostoláci emlékanyag, amelyet az osztrák kutatás Ossarn 11. horizontnak nevez és a Baden-komplexum késői fázisának, mivel ezen a településen került elő először ilyen jellegű lelet. Ezek azonban eredetileg badeni lelőhelyek, nem tiszta Kostoláccal. 4 Úgy tűnik, hiányzik a középső rézkor végi, általában valamilyen javarézkori kultúra (pl. Balaton-Lasinja, Bodrogkeresztúr) Furchenstichel kevert horizontja, amely ezen a területen a Retz-Gajáry műveltséget jelentené. Vas megyei lelőhelyű (szórvány és bizonytalan) egy korsó és Séből ismert néhány tűzdelt barázdás töredék, amely arra utal, hogy a jövőben ez a kép is változhat (Károlyi 2004: 92. kép). 87
