Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúra leletei Szombathely-Újperint-Kavicsbánya lelőhelyen: Labrys a Baden kultúrában?
HORVÁTH tünde: a badeni kultúra leletei SZOM BATH ely-új peri nt-kavics bánya lelőhelyen: labrys a baden kultúrában? a Kostolácot pedig a régióban szórványosan előkerülő Vucedol-Makó-Somogyvár-Vinkovci (Ilon 2004: 45-46, 146, 26. ábra), Harangedényes,5 majd a kora bronzkor végén a Gáta-Wieselburg kultúra követi (Ilon 2004: 44-48; Ilon et al. 2004). A 90.4.1. badeni kiskorsón látható jel és esetleges párhuzamai - Kettősbalta (labrys) a Baden kultúrában? Jelen tanulmány tárgya az újperinti kavicsbányában a víz által kimosott 90.4.1. leltári számú kiskorsó alján látható bekarcolt motívum. A klasszikus badeni kiskorsók ezen típusán az egyetlen általánosan alkalmazott díszítéstípus a hason található kannelúrázás, amelyet néha függőleges borda tagol. Ritka esetekben néhány lelőhely leletén a fül alatt beböködött pontok különböző kombinációját láthatunk, amelyeket talán személyiség-azonosítónak, talán mesterjegynek értelmezhetünk, elsődlegesen semmiképp nem díszítő céllal készültek (Horváth 2014b: Section 3.3.10, Fig. 275). Bekarcolt díszítés ebben a formában, ahogy az újperinti leleten látható (a kiskorsó alján, nem éppen észrevehető vagy feltűnő helyen, tehát feltehetően ez sem elsődlegesen dekorációs céllal), vagy más formában, helyen, nem ismert badeni kiskorsókon. Egyetlen aljtöredék ismert Ossarnról kereszt alakú jellel, de a rendkívül egyszerű rajzon nem lehet kivenni azt sem, hogy bekarcolt vagy rátett vonalakkal készült-e (Mayer 1996: Tafelband, Taf. 29.5, Grube Bugl 1) (5. ábra).6 A bekarcolás alakja már önmagában figyelmet felkeltő. Károlyi Mária M-motívLimnak írta le, és neolit gyökerű helyi továbbélésnek tartotta a Badenben (vö. pl. Csengeri 2014).7 Valójában véleményem szerint a két csúcsával egymás felé fordított háromszög önmagában bárd/kettős bárd, illetve szimbolikusan vízszintes állapotban pillangó-alakként, függőlegesen pedig homokóra-alakként értelmezhető az őskori releváns szakirodalom alapján (Poriciuc 2016: 536- 540; Lazarovici et al. 2011: 289-293; Haarmann 2010:121).8 Bekarcolt kettős háromszög van egy Donje Mostre-i edény alján (Bosznia), amelyet a korai eneolithikumra datálnak, bár a lelőhely vucedoli rétegéből is származhat (Hofmann 2015: 228, 230, Tab. 2, Fig. 12.16). Az itt megjelenő, a kettő háromszög közé húzott egyenes vonallal pedig már egyértelműen egy benyelezett kettős bárdot ábrázol (Mac Gillivray 2012; Flouda 2015).9 A motívumnak semmilyen a hazai és a Baden-komplexum óriási elterjedési területén ismert neolitikus kultúrákra közvetlenül visszavezethető előzménye, értelmezése nem bizonyítható, bár teljesen nem is zárható ki (Patay 2005: 101, Abb. 79).10 Mint említettem, a badeni fazekasságban az ilyen típusú edényeken nem fordul elő ilyen díszítés, de a kultúrán belül más edénytípuson sem jelent meg eddig (Pleslová-Stiková 1973:420, Abb. 17).11 5 Talán ehhez az időszakhoz köthető a Szombathely-Metro áruház területén feltárt 31. gödörből mért két radiokarbon dátum. A gödröt átvizsgálva nem találtunk ehhez a korszakhoz tartozó leletet, de további 5 korszakhoz/kultúrához igen: deb-8406,4140 BP ±80, 2899-2560 cal BC, 1 a; deb-8409,4060 BP ±80, 2882-2455 cal BC, 1 a. A lelőhelyről említenek makói jellegű leleteket és jelenségeket. 6 A motívum bekarcolással készült. Naturhistorisches Museum, Prähistorische Abteilung, Inv. No. 60603. 7 Az ún. bekarcolt M-motívum a középső neolitikum folyamán elterjedt, a mai szakirodalomban a déli hatást jelenti, és a szakálháti kultúra jellegzetességének tartható. Keveredhet az északi hatásúnak tartott ún. Sarló-motívummal bizonyos esetekben. 8 Az ОЕ 59/60 jel része az Old European (ОЕ) vagy Danube Script (DS) rendszernek, amelynek jelei a neolitikum és a rézkor során terjedtek el, az indoeurópai népek megjelenése előtt. Az ősi európai, két csúcsával egymás felé fordított háromszög szimbolikus tartalmat hordozó, az ábrázolásában rögzült, és talán fonetikus jellé, majd grafémává fejlődik a későbbi indoeurópai pre-alfabetikus és alfabetikus írásrendszerekben, így pl. az égéi lineáris A (059=A317) és В írásrendszerben, a germán pre-rúnák közt, de az észak-afrikai numídiai karcolatok közt is megtalálható, amely a mai berber és tuareg írásrendszerben él tovább. A jel jelentése sok esetben az elsődleges jelentésen túl (balta) másodlagos jelentéssel az Istennő egyedi azonosítójává válik (különösen Krétán), és a baltaként az eget széthasító mennydörgés, szakadó eső utaláson keresztül többszörös áttétellel a termékenységhez kapcsolódik. A kezdeti egyszerű kettős háromszög egyre határozottabban veszi fel a benyelezett kettős bárd alakját az idők során. A mai beszélt és az egykori fennmaradt nyelvemlékek alapján még a balta névalak is hasonló maradt sok nyelvben (vö. szláv topor, proto-iráni tápára, hettita tabama/tlabama/labarnas, lydiai-krétai labrus), amely arra utal, hogy a kettős háromszögnek talán a kezdetektől fonetikus jelentése is volt. 9 Ez sok esetben jelent fejlődési fokozatot, ahogy a pillangó/homokóra alakból kettős balta válik. 10 A Hunyadi-halom kultúra Tiszalúc-sarkadi lelőhelyéről ismerünk egy kerámiatöredéket, amelyen M-jellegű motívumokból álló sor jelenik meg, festett kivitelezésben. 11 A cseh Trnovany proto-Rivnác lelőhelyen egy merice perem felé emelkedő szalagfülének belső oldalán látható egy kereszt alakú rátett borda. 88
