Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846). Harmadik rész: gazdaságok dongás faedény szükséglete a 18-19. században
NAGY ZOLTÁN: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK... 23. a-b. ábra. Itatósajtár vagy csöbör (a. Göcseji Falumúzeum, Zalaegerszeg; b. Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, Szenna) Figure 23. a-b. Drinking pails, buckets (a. Göcsej Village Museum, Zalaegerszeg; b. Szenna Open Air Ethnography Collection, Szenna) bizonytalan. Mindkét sajtár általánosan ismert kutatási területünkön. Itatósajtárt a legrégebbi időből Csörötneken találtunk [1786.123], ekkor 10 dénárra becsülték. Gazdaságonként legalább egy itatósajtárral számolhatunk, melyek között vasabroncsos is akadt, lstvánfalván [1847.40] összeírtak „egy itatósajtárt 2 vas abronccsal” Becsára 1 fr 30 xr volt. Vízhordó sajtárt pedig Háromházán [1781] Tóth György gazdaságában „Új vízhordó sajtárként" 6 dénárra becsültek. Kisfaludon [1785.94] 30 dénárt érő „vízhordó sajtár”-ként becsülték meg, míg Kethelyen [1786.86] „egy kis vízhordó sajtár”-t 24 xr-ra tartottak. Méretük többféle lehetett, mert Gyarmaton [1832.129] ifjú Donner János becsűjekor „egy vasabrincsos kis sajtárt” 12 xr-ra, míg „egy kisebbet” 13 xr-ra áraztak. Gazdaságonként egyet, de többnyire kettőt írtak össze belőlük. Istvánfalván [1847.41], Talapatakán [1833.106] „két kis sajtár” került 10, és 12 xr-ba. Előfordult azonban, hogy három különböző méretű is volt egy gazdaságban Csörötneken [1824.124] „Egy nagy sajtár 15, kisebb sajtár 30, kis sajtár 18 xr”-ra becsültek meg. Legtöbb alkalommal Talapatakán a gazdaságok 50%-ában, Háromházán, Magyarlakon pedig 40%-ában találhatók. A keszthelyi uradalom falvainak összeírásaiban vízhordó sajtárt 46 darabot találunk, melyek a nem bortároló edények 4,9%-át teszik ki. Gazdaságonként általában egy, de nyolc esetben két darab is előfordul a háztartások egyötödében. Helye a konyhában van, „konyhára való vízhordó sajtárnak” említik, illetve más sajtárokkal együtt vizet hordanak benne. Keszthelyen az egyik legkorábbi adat 1793-ból való [1793.11. sz.] Kovács Busa István hagyatékának becsűjekor a 10. és a 46. sorszám alatt kétszer „2 vízhordó sajtárt” írnak össze. Meszesgyörkön pedig [1834.114.sz.] „Egy vízhordó nagy sajtárt” becsülnek meg 27 xr-ra. Zsiden 1809-ben pedig több alkalommal „konyhára való víz hordó sajtárt” említenek. Párló-, szapusajtár A szentgotthárdi uradalom falvaiban 106 gazdaságban, a hagyatéki becsűk 66%-ban, kétharmadában találkozhatunk velük. A párlósaj tárok (24. a-c. ábra) tartozéka a vasfazék, de az a szegényebb „Vendvidéken” kutatási időhatáraink (1786-1847) között még nem dokumentálható. A párló- vagy szapusajtár általánosan ismert egyenes falú dongás edény. Becsára 1,1,5, 2 ft., vasfazekával együtt elérheti a 10 ft-ot is, így nem tartozik az olcsón beszerezhető edények közé. Permiséről [1835.15] ismerünk „Új szapu sajtárt” is, ára ekkor 2 ft. Börgölinben [1834.46] kivételként a 30 xr-t érő szapu sajtárhoz 1 ft 30 xr-t érő „szapuló réz fazék” tartozott. A „Vendvidéken” a 69 gazdaság 66%-ban, kétharmadában, a Rába-völgyében a 88 gazdaság 44%-ban, csaknem felében ismert. A 160 gazdaságot figyelembe véve ismertségük 58%, jóval alatta van a káposztáshordónak, noha a nagymosás is napi szükségletet jelent. A falvak gazdaságaiban való jelenléte a következő: Orfalu 12,5%, 208
