Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846). Harmadik rész: gazdaságok dongás faedény szükséglete a 18-19. században
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2OI7 • 177-238 Veszprém megye 1794. évi árszabásaiban tapasztalhattuk, de velük párhuzamosan csaknem mindenütt megtalálható a „káposztás kád”, Tolna megye 1724., 1743. évi, Veszprém megye 1746. évi árszabásaiban a káposztás, mézes „tung” is. Ugyanakkor az is kiviláglik, hogy a Dunántúl egy részén nem csak káposztát, de (tarló-) kerekrépát is savanyítottak, legalább is Baranya, Tolna 1793., 1811. évi árszabása szerint. E két adathoz még a szentgotthárdi ciszter apátság falvai közül a „Vendvidéket” is hozzátehetjük, ahol az Őrség falvak is ideértve előszeretettel savanyítottak a káposztánál kisebb mértékben répát is a hagyatéki leltárak és a recens gyűjtések (Kardos 1943: 52) adatai alapján, noha ezt a gyakorlatot a Vas megyei 1793., 1811. évi árszabás a hordók, kádak megnevezésekor nem jelöli. Uborkáshordót viszont annál több árszabásban lelhetünk fel, „fertályos, középszerű, legkisebb” méretben jelezvén, hogy az uborka hordóban való savanyítása nem lehetett túl gyakori. A keszthelyi uradalom falvainak inventáriumaiban uborkáshordó nem fordul elő, de Keszthely mezővárosában már találkozunk velük. Paraszti gazdaságokban nyomuk sincs. Első adatunk 1793-ból való Pack Ferenc keszthelyi árendás szappanos [1799.8.sz.] hagyatékában 17 dénár becsértékkel. 1799-ben szintén Keszthelyen Kákossi László nemes vagyonának limitációjánál említik az uborkáshordót. Fövenyesi András keszthelyi nótárius [1803.19] házának udvarán is találunk egyet, melyet 36 xr-ra becsültek. Legközelebb 1820-ban van róluk tudomásunk, a keszthelyi Kricsmanits Antal [1829. 97.sz.] csapiáros zár alá vett javai közt, valamint nemes Horváth Pál vendégfogadósnál. Földes József [1842.151] könyvkötő házában is meg becsülnek egy darabot, három vasabroncsra készültet 45 xr-ra becsülték, melyet a licitáción több mint kétszereséért 1 Ft 6 xr-ért adtak el. Adataink szerint a gazdagabb társadalmi réteg élvezeti cikként fogyasztotta a savanyított uborkát, esetenként vendégfogadóban mérik ki porciónként. A limitációkból azt is megtudhatjuk, hogy a legnagyobb uborkás hordó sem nagyobb „fertályosnál”, azaz 40 iccénél. 32 liternél, de még ennél kisebbek is készültek amik „középszerű” és „kisebb” méretűek voltak. Kutatási területünkről mindössze egy példát tudunk említeni. Szentgotthárdhoz közeli Kethelyre beházasodott Texlerhover János [1840.91] fazekas mester házi mobiliái között becsültek meg két „Buborkás hordó”-t 1 ft-ra. A borászati edények egész sorozatát találjuk meg az árszabásokban. A különös az, hogy a szentgotthárdi uradalom falvaiban a két markolatú fertályos borfejtő sajtár, a rajnai, vagy bortöltő kanna, melynek feneke és fogója keményfa, de palástja puhafából készült, valamint a tőtike és a kármentő, egy-egy 18. század végi adattól eltekintve [Háromháza 1786.109] tölcsér 6 d, kármentő 20 d, Háromháza [1831.111] kármentő 9 xr, Háromháza [1837.112] kármentő 20 xr, Gyarmat [1836.142] egy kármentő 6 xr, Kondorfa [1839.156] Bor vállu 15 xr] ismeretlen a törkölyöshordóval egyetemben. A szüretelő puttony pedig nemcsak a gazdaságokból, hanem a hagyatéki leltárakból is teljes mértékben - egy kivétellel [Háromháza 1786.109], puttony 15 xr - hiányzik. A keszthelyi uradalom falvaiban viszont a felsoroltak mind megtalálhatók. Az általunk feltárt hagyatéki leltárak összes adata 2406 darab.10 Ebből 1475 hordó, 931 pedig egyéb dongás edény. Ezekből 2100-at tudunk közvetlenül felhasználni, az összes adat 87,5%-át. Ebből a 2100 adatból 1169 darab bortároló hordóra, valamint borászati eszközökre: kád, bocska, kármentő, fertály, sajtár, káforka, csöbör vonatkozott. A fennmaradt 931 edény a háztartásban volt használatos: sajtár, káposztáshordó, víztartó csöbör, vindöly, veder, ecetes-, gabonás-, lisztes-, uborkáshordó, gabonamérő edény, csobolyó, tejessajtár és köpülő. Bortárolásra, illetve borászati célra az edények 55%-át, míg egyéb célokra 45%-át használták. A 950 bo-10 Itt kell megjegyeznünk, hogy a Benda Gyula által szerkesztett kötetekben megjelentetett keszthelyi uradalom falvainak inventáriumai darabszámra nem egyeznek meg teljesen a mi forrásjegyzékünkben 1-200 sz. alatt szerepeltetett leltárakkal, mivel az itt közölt példákat a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumának beleltározott fénymásolataiból vettük számba még az 1980-as évek elején. Az összképet illetően különösebb eltérést nem tapasztaltunk a „kéziratos” válogatás és a több szempontot figyelembe vevő kötetekben megjelentetett adatok között. Lásd: Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai I. Keszthely, 1711-1820. Fontes Musei Ethnographiae 1. Budapestl988. Uő: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírása 11. Keszthely, 1821-1849. Fontes Musei Ethnographiae 2. Budapest, 1995. Uő: Az anyagi kultúra történeti vizsgálata: inventárium, kvantifikáció, osztályozás. In: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 111. Szőlőhegyek, falvak. Fontes Musei Ethnographiae 7. Budapest, 2005. 185
