Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)

Néprajztudomány - Horváth Sándor: Néprajzi mozaik a vasi cigányokról

SAVARIA 38 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20IÓ IO9-124

12. ábra. Étkező koldus, Nyőgér, a 20. század közepén (Savaria Múzeum, Néprajztudományi Osztály, Szombathely) (Fénykép: Lenarsich Imre)

Figure 12. Beggar eating, Nyőgér, mid 20th century (Savaria Museum, Department of Ethnography, Szombathely) (Photo: Imre Lenarsich)

ját. „Koporsójába beletették a pipáját, a nők hajukból egy fürtöt, a férfiak a bajuszukból vágtak le, azt is beletették, végül egy üveg pálinkát is tettek melléje, hogy a másvilágon is ihasson egy kis jó pálinkát.” A helyben eltemetett áldozat sírjához még sok esztendővel az eset után is ellátogattak a családtagok.14 A teknővájók mindig engedélyt kértek a település vezetésétől a helyben végzendő munkára és a fát is az érintettektől vásárolták meg (Lőkkös 1992: 41).

Különösen a 20. század közepétől jelennek meg azok a híradások, amelyek cigány idénymunkásokról tudósítanak.

Koldulással elsősorban a nők jártak élelmiszert gyűjteni. Akik betegség vagy fogyatékosság miatt munkaképtelenekké váltak, a helyi önkormányzattól a kolduláshoz engedélyt kaptak. Több vasi településen még az 1960-as 70-es években is viszszajáró vendég volt egy-két koldusasszony, különösen a Szombathely környéki településeken. Jánosházán pedig az egyik útmenti keresztet, amely a Kissomlyóba vezető út mellett áll, egy cigány koldusasszony állíttatta (12. ábra).15

Néhány cigányasszony kuruzslással, jövendőmondással és gyógyítással is foglalkozott. Az alsóőri nemesi kommunitás 1841-ben tárgyalt Horváth Örzse „Tzigany”-ról, aki a felsőőri Horváth Tamás feleségét rábeszélte, hogy neki sok jót fog jósolni („mindenfieli jó Szerentsét fog néki mondani”), ha kap tőle ruhát. Horváth Tamás felesége adott neki „egy Inget, egy kivarot Fejruhát, egy Kötént, egy uj Keszkönőt”. A cigányasszony az ing kivételével mindent visszaadott, s emiatt két forint 30 krajcárt fizetett. Hasonlóképpen becsapta Sági János feleségét is, aki abban reménykedett, hogy a „hibás” lábát meggyógyítja, s ezért adott neki „egy Lepödőt, egy Szoknát, egy Kötént, és egy Fejruhát”. Mivel csak a fejkendő került vissza, a többiért négy forintot kellett fizetnie a károsultnak.16 De kuruzslók járták a vasi falvakat még a 20. században is. Sárvár környékén egy cigány házaspár - teknővájók - különféle ráolvasásokkal gyógyítottak, vagy legalábbis megpróbáltak gyógyítani. A bőrbetegségre például a következő szöveget használták: „Váve incsedá, jepengyule, égbetá, / Urguntyá, urguntyá, kalajá orvosság!” (Bencze 1937: 311)

Egy Szentgotthárd környéki németül is beszélő - tehát bizonyára szinti - cigánytól pedig Bence József a következő ráolvasást jegyezte fel: „Organetula, kalajivergya, Krucifix, / Herrgott krafte, jpentyóle, migretyix!” (Bencze 1937: 311).

Az ondódi cigányokat a szájhagyományi szerint a Laky család telepítette be, akik levélhordók, üzenetvivők, a házimunkákban kisegítők voltak. De rendszeresen foglalkoztak kereset kiegészítésként erdei, mezei gyűjtögetéssel, például gombaszedéssel. Az első világháború után az ondódiak engedélyt kértek rákászásra, mert e nélkül - csak a zenélésből - nem tudják eltartani családjukat.17

14 Savaria Múzeum SNA 815.

15 Savaria Múzeum JF 924. Jánosháza, 1970.

16 Az alsóeőri nemesi közösség büntetőjegyzőkönyve 1800-1851. Gépelt átirat Gaál Károly gyűjteményében. Az eredetije Alsóőrött maradt. Savaria Múzeum; az eredeti oldalak számozása: pp. 88-89.

17 Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára IV.430.b. Szombathelyi járás Főszolgabírói iratok 2663, 2702/1922.

117