Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)

Néprajztudomány - Horváth Sándor: Néprajzi mozaik a vasi cigányokról

HORVATH SÁNDOR: NÉPRAJZI MOZAIK A VASI CIGÁNYOKRÓL

13. ábra. Halfogás emelőhálóval, Csörötnek, 1966 (Savaria Múzeum, Néprajztudományi Osztály, Szombathely, SNF 11544) Figure 13. Catching fish with a square net, Csörötnek, 1966 (Savaria Museum, Department of Ethnography, Szombathely, SNF 11344)

14. ábra. Hálójavítás (Savaria Múzeum, Néprajztudományi Osztály, Szombathely, SNF 11559)

Figure 14. Repairing a net (Savaria Museum, Department of Ethnography, Szombathely, SNF 11339)

A halfogás - azt mondhatjuk - vidékünk cigányainál egy elterjedt foglalatosság volt: a halfogás régi, archaikus módjait a néprajzkutatók az 1960-as 70-es években szinte csupán a cigányoknak köszönhetően gyűjthették, figyelhették meg (13., 14. ábra).

Az alsóőri nemesi közösség 1895 végétől nem engedte meg a cigányoknak, hogy erdeikbe lépjen, és ettől kezdve senki sem gyűjthetett fokiának, begyújtósnak való fát, de a faszénégetés is tilos lett.18 A megye más településein jellemzően a cigányok voltak a fokla-, a zsírosfa gyűjtők. A megyeközpontban, Szombathelyen az ondódi és a búcsúi cigányok kínálták a vásárokon és a piacnapokon a begyújtósnak használt gyantás fenyőfa

15. ábra. Kéregető asszony lepelbölcsőben viszi gyermekét, Vasegerszeg, 1963 (Savaria Múzeum, Néprajztudományi Osztály, Szombathely, SNF 6725)

Figure 13. Mendicant woman carrying her child in a sheet cradle, Vasegerszeg, 1963 (Savaria Museum, Department of Ethnography, Szombathely, SNF 6723)

hasítékokat. Egyesek házaltak is vele. Egy-egy árus 1948-49-ben naponta 25-30 forintot is keresett (Dömötör 1951: 224-225).

Szezonális munkát elsősorban a 20. században vállaltak a cigányok: főképpen az építőiparban és a bányászatban (Dömötör 1951: 231).

A Szentgotthárdi járás cigányairól 1939-ben így írt Vakarcs Kálmán: „A járásnak a polgári élethez szoktatott cigányai ma már kapálnak, aratnak, konyhakertet művelnek, gombát, málnát szednek, zsírosfát árulnak, halásznak. A koldulással is felhagytak; legfeljebb az öregebb cigányasszonyok járnak még falun kenyérért, néhány krajcárért koldulni, míg azelőtt nagy rajokban lepték el a kéregető cigányok a falvakat. A cigányasszony kártyavetésének, jóslásának a kora is letűnőben van, mert a felvilágosodott falusi asszony, leány vagy legény ma már nem nagyon hisz a cigányasszony jóslásának. Oriszentpéteren, Szomorócon, Csörötneken, Szalafőn muzsikálással is foglalkoznak a dádék, akik közül többen egyes mesterséget is űznek. Rábafüzesen, Felsőrönökön, Alsórönökön, Apátistvánfalván, Alsószölnökön, Csörötöneken és Máriaújfalun napszá-18 Savaria Múzeum GKA 51. Alsóőr, 1895. nov. 30.