Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)

Természettudomány - Víg Károly: Herman Ottó és a „Magyarország Pók-faunája” - Egy monográfia története

VÍG KÁROLY: HERMAN OTTÓ ÉS A „MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA” - EGY MONOGRÁFIA TÖRTÉNETE hazai és külföldi szakembereknek küldte ki azono­sításra: az egyenesszárnyúakat a Nemzeti Múze­umban Frivaldszky János (1822-1895), a hártyás- szárnyúakat a bécsi Frauenfeld, a hemipterákat a zürichi Kaspar J. Dietrich (1818-1878), a kétszár- nyúakat Aloys Friedrich Rogenhofer (1831-1897) kapta; a kolozsvári múzeum pedig kellő arányban részesedett a visszaküldött példányokból. Külföl­dön is felfigyeltek rá, írásai egyre-másra jelentek meg a bécsi Zoologisch-Botanische Gesellschaft ki­adványában. 1870-ben Wattenwyl Bécsbe csábí­totta egy múzeumőri állást ajánlva neki. Végül Brassai szavai tartóztatták: „...tettesen és valóban Brunner úr komornyikjának áll. (...) most egy közin­tézet hivatalnoka, és ezzel és ezentúl egy magányos egyén szolgája akar lenni. ” (Lambrecht 1920). Anyagi ellehetetlenülésére hivatkozva 1871 jú­niusában megvált a múzeumtól és újságíróként kereste tovább kenyerét, de természettudomá­nyos vizsgálódásait nem szakította félbe. Enge­délyt kért az Erdélyi Múzeum Egylet választmá­nyától, hogy délutánonként bejárhasson a múze­umba dolgozni, ahol második mezőségi gyűjtésé­nek feldolgozását intézte és a pókok, illetve az avarszöcskék (a Thamnotrizon1 genusz monográ­fiájának elkészítése) kötötték le figyelmét. Sűrűn levelezett Tschusival, akinek elküldte fauniszti- kai adatait és illusztrációkat is készített számára. Amikor politikai szerepvállalása miatt 1872-ben Kolozsvárnak búcsút kellett mondania, egy ideig Szásznagyvesszősön (napjainkban Veseu§, Romá­nia), Bedőházy János kúriájában húzta meg magát, ahol maga is tanult, miközben az ifjabb Já­nost tanította, és „a maga pókmunkáján is dolgoz­gatott”. Apja nyomdokain haladva, ekkor már ki­terjedt levelezést folytatott Európa jeles pókásza­ival, így a svéd Törd Tamerlan Teodor Thorell-lel (1830-1901), a francia Eugéne Simonnal (1848— 1924) és persze Wattenwyllel. Most már engedett von Wattenwyl csábításának és elhatározta, hogy Bécsbe költözik, megírja az egyenesszárnyúakat is­mertető összefoglaló művét és egy expedíciót szer­vez Kamerunba. Telve személyes és politikai sérel­mekkel, még egyszer visszatért Kolozsvárra össze­csomagolni. 1873. február 2-án barátai segítségé­vel búcsúmatinét szervezett a Redut nagytermébe (Vigadó, később Tiszti Kaszinó, majd az Erdélyi Néprajzi Múzeum otthona). A matiné bevétele szolgált útiköltség gyanánt. „Négernek szegődöm, ha minden jól megy. Magyarnak nem kellettem, tán a szerecseneknek jobb szívük lesz, s befogadnak maguk közzé. Vagy legfeljebb megesznek, még az is jobb lesz, mint itthon kínlódni tovább.” - kesergett Frivaldszky Jánosnak a Nemzeti Múzeumban (Varga 1976). A magyar fővárosnál azonban nem jutott messzebbre: Szily Kálmán (1838-1924) és Frivaldszky János pártfogása, a hőn áhított pók­munka elkészítésének a lehetősége itthon tartotta. A pókmonográfia előzményei A K. M. Természettudományi Társulat 1873. már­cius 13-i választmányi ülésén a titkár terjesztette elő, hogy Herman Ottó, a kolozsvári múzeum volt „conservatora” ajánlatot és tervezetet küldött a társasághoz, hogy hajlandó lenne a Magyar- és Erdélyország pókfaunája cím alatt egy monográ­fiát készíteni, a hiányzó gyűjteményi anyagot 1873 tavaszán és nyarán összegyűjteni, azt az ősz és a tél folyamán feldolgozni és a kész kéziratot egy év múlva a társaság asztalára letenni. Mivel az ajánlat az állattani bizottság februári ülése után érkezett, azt soron kívül adták ki bírálatra a bizottsági tagoknak. A bizottság véleményét Pet- rovics Gyula bizottsági előadó a következőkben foglalta össze: „Az állattani bizottság Herman Ottó úr ajánlkozását a legnagyobb örömmel fogadta, jól tudva azt, hogy az európai pókfauna ismeretében ez idáig éppen Magyarország nagy hézagot képez, minthogy pókfaunájáról - néhány elszórt adatot és a Magyar Nemzeti Múzeumban levő, de ez idáig még fel nem dolgozott gyűjteményt leszámítva - alig vannak számba vehető ismereteink. Herman úr munkálatának tervezetéta bizottság általában véve helyesli. A munkálat végrehajtására előirányzott 1564 forintnyi összeget a munkálathoz mérve a bizottság aránylagosnak tartja, annál is in­kább, minthogy a végrehajtásra kiszabott idő leg­alább egy évnyi szorgalmas munkát venne igénybe, minek egyik felét, tehát hat teljes hónapot utazásra, illetőleg gyűjtésre, másik felét pedig, részint a Pesten 1 A genusz napjainkban használt neve Pholidoptera. 54

Next

/
Thumbnails
Contents