Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1773-1786-1846) Második rész: 18-19. századi történeti forrásaink a kamrák számáról, belvilágáról
NAGY ZOLTÁN: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK... kábban Veszprém és Somogy megyékben. ” (Csiszár 2007: 149-172). Nemesnépi Zakál György 1818- ban (Nemesnépi 1818: 83-84) megbecsült tárolóként írja le ezt a nagy méretű ládát. „Hombár egy erős Deszkábul Sas Lábakra vésett Nagy Láda, a'melyben 40-60, sőt 100 mérő Gabona is elfér”. Kardos László az őrségi Szalafőről vett példával egy 235 cm hosszú, 85 cm széles, mindössze 90 cm magas, gerendatalpakon álló kétrekeszes, fedeles változatáról készített rajzot (Kardos 1943: 225, 177. ábra). A jószág helyett a köznyelvi gabona szó is kései jövevény. A Szentgotthárdoz közeli Sza- konyfalván 1823-ben, Magyarlakon 1828-ban bukkan fel első ízben, gabonás hombárként pedig legelőször Háromházán jelölik meg vele a nagyméretű gabonatárolót (7. ábra). Gabonáshordók A 160 általunk megismert inventárium közül 45 gazdaságban, egy negyedükben (28%) a becsűk tanúsága szerint egyáltalán nem írtak össze gabonatároló hordókat, 97 gazdaságban, több mint minden másodikban (60%) nincsenek gabona- szállító hordók, pedig a forrásadatok alapján joggal tételezhetjük fel, hogy gazdálkodó jobbágyként vagy házas zsellérként, földet művelnek, gabonát termesztenek (8. ábra). Erről győződtünk meg a kézművesek esetében is, ahol a dologidőben az agrártevékenység, téli időben az iparűzés került előtérbe. A forráselemek összesítő vizsgálatából kiderült, hogy 1786-1847 közölt időszakban a gazdaságok 10%-ának a gabona megőrzésére, szállítására, a megőrletett liszt tárolására semmilyen kapacitásuk sincsen, amit minden bizonnyal a források pontatlansága magyarázhat. Vizsgált időszakunkon belül az összehasonlításra alkalmas adatokat számba véve, a keszthelyi uradalom falvaiban sem különb a helyzet. Egyfenekű gabonatárolóra alig találunk példát. „1803: Búzás hordó üres 2 ft 34 xr, 1820: Korpás hordó egy 6 xr, 1855: Avult gabonás hordó lft 6xr, Győrökön 1825: Egy 10 akós gabonát tartó hitvány kád 2 Ft, 1830: Öt akós gabonás hordó rossz 45 xr, 5 akós gabonás hordó rossz 45 xr, 1844: „Egy 10 akós gabonás 1 ft 59 30 xr, „Két gabonás kád” mely 16 akós 2 ft 24 xr, Cserszegtomajon: 1839:4 akós gabonát tartó hordó 25 xr, 1839: „Gabonás hordó mint egy 8 akó”l ft 45xr, „Gabonatartó hitvány hordó” 30 xr, Reziben 1822:4 3A, 5, 6 akós gabonás hordók 2 ft 15xr, Szántón 1823: Gabonás hordó 3 ft, Szöllősön 1840:12 akós gabonás hordó 3 ft 30 xr, 6 akós gabonás hordó lft 37 xr, 7 akós gabonás hordó 1 ft. Mindössze egyetlen egy alkalommal, 1819-ben Keszthelyen találunk gabonatartó „hombár”-t 3 ft 23 xr értékben, „teli rozzsal” (Benda: 1988,1995, 2005). Általában a hordók alapanyagáról is kevés információval rendelkezünk. A szentgotthárdi ciszterci apátság uradalmának falvaiban végzett becsűk feltárása során tölgy, bükk, fenyő, fa- vagy vasabroncsos tároló, szállító és mérő dongás edényekről szerezhetünk tudomást. Tölgyfa tárolóedényre alig találunk példákat, talán mert általában a hordók, kádak alapanyaga közismerten a tölgy, amit az összeírok, becsüsök természetesnek vettek. A „tölgy” jelző éppen úgy, mint a forrásokban gyakrabban megjelenő „bükk” arra figyelmeztet, hogy a megjelölt edény környezetében más fafajtából készült, vagy a szokásoktól eltérő tartalommal töltött edények is állhatták. A hordók kedvelt alapanyaga a tölgyfa, mert benne a legkisebb a folyadékveszteség. A „Vendvidék” kisebb területén (Orfaluban, Permisén, lstvánfal- ván, Szakonyfaluban, Tótfaluban) feltűnően sok a „bükkfa” készítmény. Ezt a fát használták hagyományosan a szökrönyök, ágyak, fali tékák készítésénél is. Itt a gabonaszállító „füles hordók ös- töbények, stiwik” kedvelt alapanyaga. Nem csak gabona tárolására, hanem szállítására is e fából készült hordókat készíthettek, hiszen egy helyütt még „bükkfa dongát” is összeírtak. Szakonyfaluban 1785-ben „Egy tölgyfábul való Kád”"91 ft-ba került. 1805-ben Kisfaludon Köncz János gazdaságának becsűjekor „Két tölgyfa Lisztes Hordó”-t 2 ft-ra, „Egy tölgyfa Káposztás Hordó”-t 1 ft-ra becsültek. Magyarlakon 1824-ben [1824. 125] egy „tölgyfa Hordó” ára 2 ft 25 xr. lstvánfalván 1786- ban [1786. 21] Soós János gazdaságának becsűjekor többek között egy „bükfa Hordót” is összeírtak. Szakonyfaluban pedig - a forrásokban egyedülálló módon - 1800-ban két csép (6 xr), négy 59 MNL VaML IX. 607. SZA1 Szakonyfalu, 1785. 5. k. 279. sz. 242
