Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1773-1786-1846) Második rész: 18-19. századi történeti forrásaink a kamrák számáról, belvilágáról
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2015 2II-290 1814-ben hét alkalommal hat-„karikás”, két alkalommal 4-„karikás” vasabroncsos hordót találunk a leltárakban. A forrásfeltárás adatait összegezve megállapítható, hogy Keszthely mezővárosban és a környező falvakban a vasabroncsos hordók általában az 1820-as évek közepétől, de még inkább 1830-tól jelentkeznek a jobbágygazdaságokban. A faab- roncsos hordók cseréje az 1850-es évekig még tart. Nagyjából ezt a tendenciát látjuk a kevesebb jelzővel ellátott szentgotthárdi uradalom falvainak a területén is azzal a különbséggel, hogy Keszthelyen a gabonatartó és liszteshordók száma csekély, a nem bortároló hordók 5%-a mindössze. A törkölyöshordók aránya viszont viszonylag magas, 67 db, 9%, csaknem megegyezik a káposztáshordók 10%-os arányával. Répáshordóról mindössze három adat van, annál több az ubor- káshordócskáról, melyek száma 40 db, 5%, így a savanyúságtároló edények száma összesen 120 db. Az abroncsváltás egyúttal a korábbi hordóformák megváltozását is jelenti. Míg a faabroncsos hordó csaknem egyenes falú nyúlánk, kevésbé hasas volt, a vasabroncsos, rövidebb, német mintájú hasassá vált, készítésénél más arányléptéket is használtak a kádár vagy pintér mesterek. A vasabroncsos térhódításának lassúsága a vas drágaságában rejlik, ami az inventáriumokból is kitetszik. A Szent - gotthárd környéki falvakban hasonló folyamat játszódott le, mint a keszthelyi medencében. Levéltári adataink felsorakoztatásával érzékelni tudjuk a váltás időpontjának egyezését. Bakos György javainak összeírásakor 1820-ban 2 db 1 akós, 2 db fertályos, és 2 db félakós faabroncsos hordót, míg vasabroncsosakból 21/2, 41/2, 3/4, IOV2 akós hordókat tüntettek fel. 1787- ben Kondorfán faabroncsos „köböly”-1 írnak össze, aminek 30 xr lett az ára [1787.148], ugyanitt 1840-ben [1840.157] egy vasas mérő köböl 2 ft-ba kerül. Csörötneken 1826-ban Magyar János hátrahagyott javai közt két vas abroncsot 4 xr-ra becsülnek, míg egy rosszabb [tehát már régóta használt] vasas köböl 45 xr-t ért [1826. 132], Ugyancsak Csörötneken 1833-ban fHáklár János és Hegyi János két részre osztandó gazdaságának becsűjében „egy fa abrintsos köböl”-11 ft 15 xr-ra becsültek, de ebben a gazdaságban ezen kívül még két „fa abrintsos vindöl” is szerepel, értékét 30 xr becsülve [1833.130]. Istvánfalván 1839-ben [1839.35] „Egy ovid Szapu Sajtár két vas abroncs-al 1 /t”-ba került. 1847-ben Istvánfalván [1847. 40] „Egy új káposztás hordó 3 vas abroncsra 4 ft 20 xr”-1 ért. A vasabroncs elterjedésére biztos adat az a szőlősgazda, aki kovács, így maga tudja vasalni hordóit. 1847-ben Istvánfalván Kovács ]ános kovácsmester, „heles jobbágy” [1847. 40] gazdaságának becsűjében már csak vasabroncsos edényeket találunk. Újító szellemű, újat befogadó, módos ember lehetett, hiszen elsőként volt tégla háza, mozgékony helyváltoztatásra alkalmas lovas szekere két kanca lóval, rang jelző edények közül cin- tála, és egy rézfazeka, e vidéken eddig ismeretlen szőlőhordó puttonronya, két vasabroncsos pozsonyi köble volt. A dongás tárolóedények közül, egy régebbi és újabb káposztáshordója 3-3 vasabroncsra, egy kisebb kádja 3 vasabroncsra, egy nagy boroshordója vasabroncsokra, egy vízhordó csöbre 3 vasabroncsra, két vödre „mindenik 3 vas abroncsra, kengyelekkel együtt, de még kis fejő sajtárját is két vas abroncs fogja össze.” Az abroncsváltás időszakáról Csorna Zsigmond Somló környékéről és Baranyából közöl használható adatokat (Csoma 1995: 281, 282): „Somlón a vásárhelyi oldalon 1811-ben elhunyt Zsolnay Dávid veszprémi püspök pincéjében vas- és faabroncsos hordókat együttesen írtak össze. Baranyában a nagypeterdi református egyház borászati eszközei közül 1824-ben még a faabroncsos hordók vannak túlnyomó többségben. ” A pintérek feladata volt még ez időben is a borral töltött hordók szivárgását megakadályozni, a hordókra új abroncsot kötni, amit a korai limitációk tartalmaznak is. Az abroncsváltás időszaka elhúzódott, noha már a 18. század közepén a limitációkban a lakatosok és kovácsok feladata vasabroncsot a hordóra elkészíteni és azokat felütni. A keszthelyi uradalom inventáriumainak forrásgyűjteménye (Benda 1988, 1995, 2005) több ezer hordó és egyéb dongás edény adatát tartalmazza. A doktori disszertációm e merítésből 200 leltár forrásadatait tartalmazza az 1775 és 1856 közötti időszakból (Nagy 1986). Ebben 1475 boros és 931 egyéb dongás tárolóedény található. Elvétve bár, de a hordó régi neve, a „boros fa” 1812-ben „két 233
