Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)

Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1773-1786-1846) Második rész: 18-19. századi történeti forrásaink a kamrák számáról, belvilágáról

SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2015 2II-290

tűk, hogy a bennük fellelhető tárgyakról hiteles leírást egyikőjük sem adott. A későbbi néprajzi leírók pedig - noha egy-egy házban szemlélődve írták le a látottakat - néhány jellemzőnek ítélt vagy számukra érdekes tárgyat, tárgycsoportot ragadtak csak ki, melyekből rövidebb-hosszabb magyarázó szöveget is közöltek. Tényszerű leírásuk több esetben általánosításokat tartalmaz, vagy más hasonló épületben látható, de ott fel nem lelt tárgyakról vagy épületrészekről tesznek említést. Valljuk be, a hazai tudósítások életképei ezek.

Nemesnépi Zakál György megtehette volna, hogy bemutassa az őrségi házat belülről is, de 1818-ban készült kéziratában ezt sajnálatosan azzal hárítja el, hogy „Itt kellene némely házi eszköznek megjegyzendő nevét előszámlálnom, hanem alább a nyelvbéli szokásról különös czikkelyt akarok utol készíteni, ezeket oda tartom. amit meg is tett, innen tudjuk jó néhány tárgy népies nevét. Sajnos figyelme a lakóház konyhájának és kamrájának belvilágára nem terjedt ki, de az Őrségben régebben épült és az általa újabbnak tartott kerített házat szemléletesen írja le. „A régi lakások tsupán tsak egy tágas konyhábul, egy mellette lévő pitvarbul, egy két kamarábul és lstállóbu állottak... a Konyhának, amelyet Szoba gyanánt használtak, volt egy, vagy két toló ablakja.... a tehetősebb gazdáknak a konyha és pitvar között volt kályhás szobájok is. Már ma az Épületek sokkal pompásabban és módosabban készülnek. Elől van a Szoba, azután a konyha, ismét másik Szoba, vagy a kisebbeknél pitvar, utána következnek a Kamarák, Istállók, Ólak, és négy szegletbe köröskörül mennek; Végső a kapu- szin, amely már az első szobával öszve kaptsolódik” A kásturól írt néhány sora is figyelmet érdemel: „Említést érdemel még az úgy nevezett Kástu, amelly fábul rakott kis épület egy emeletre. Az emelet alatt Pincze vagy Kamara tartatik. (...) Az emeletbe pedig, amelybe a tsinosan östve átsolt de be nem Sározott oldal boronnák között a Szabad levegő bé lenghet, fel akasztott hús, szalonna, s más egyéb főzelék tartatik. ” A dongás edények közül mindössze a „bucs- ka” (pálinkás kis hordó) szerepel jegyzékében, viszont a gabonatartó hombárról kitűnő leírást adott (Nemes Népi Zakál 1818: 43-46, 84, 85).

Kossics József a „vend házról” eképpen vélekedik: „A szoba hosszú és térés, benne a nagy pusztaságon kívöl keveset látni... vagyon ilyen egy szobában egy nagy négyszegletű és lapos tetejű kemence is, szája előtt van a tűzhely és körülötte erős padok. Férfi és gyerek téli hálóhelyei.” (Kossics 1828:14).

Csaplovits János látókörébe a kenyérsütéshez használatos eszközök és faragáshoz való szerszámok kerültek. „A bemenés legelőször a pitvarba történik meg. jobbkézről a szoba, balról pedig a kamra ajtaja látszik azon világosság által, mely béhat az ajtó mellett lévő keskeny ablakon keresztül a pitarba, ahol a kenyér sütéséhez,faragáshoz való eszközök és élés szökrények és hordók, némely helyen egy ágy is, tartanak.” ( Csaplovits 1828:13).

Mórocza Dániel 1830-ban Németújváron kiadott német-magyar szótárában a „Frucht” a gabonával, élettel fordítható magyarra, a lisztesládát pedig életes ládának hívták e korban a körmendi uradalomban. E szó helyességét igazolja vissza Kardos László 1943-ban, amikor a „gabonaélet” tárolására szolgáló hombárról ír (Kardos 1943: 221).

Plánder Ferenc a göcseji házról írva jegyzi meg, hogy: „Minden göcseji valamirevaló gazdának a kisebb kamarán kívül van egy erősebb alkotású, erősebb szegzőkkel ellátott oly különös kamarája, melyben a család nagyobb értékű eszközeit: prését, zsiradékját tartja és a kastyé, s ebbe a házi főnökön kívül senkinek sincs bejárása.” (Plánder 1838: 24).

Nagy József a hegyháti házat vette szemügyre: „Vagyon a konyhában 1-2 moslékos dézsa ... itt van mosódézsa is, ez utóbbi néhány helyen magos lábú, hogy a mosásnál ne kelljen nagyot hajolni. A lócán, pádon cserepkorsóban, nagy szájas sajtárban, vagy bádog kánnában vizet tartanak. Ennek a helye a pi- tarban vagy a konyhában van. Kamara némely gazdag háznak kettő is van. Egyik az éléskamra, amelyben zsíros vindöl, vajas vindöl, sonka van, fönt a plafonba vert szegről lelógó és hántsmadzaggal összekötött háj van elhelyezve az élelmiszerek, a másik kamra kész termény és gazdasági eszközök befogadására, mint lánc, fejsze, kapa stb szolgál.” (Nagy 1900: 93).

Bátky Zsigmond a Néprajzi Múzeumok szervezése című munkájában a dongás edényekről több ábrát is közölt, melyekhez rövid magyarázatot fűzött, többek között a vízhordó vashorogról ezt írta: „Hazánk sok vidékén vállon átvetett rúdon

219