Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)

Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1773-1786-1846) Második rész: 18-19. századi történeti forrásaink a kamrák számáról, belvilágáról

NAGY ZOLTÁN: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK...

Dongás edények, gabonatárolók őrzőhelyei a kutatók írásaiban

A parasztházak belvilága családonként, falvan- ként és területenként változó lehetett Göcsejben és a vele szomszédos területeken (Bíró 2003: 65). A szakirodalmi és levéltári forrásokra épülő kutatás alapján levont következtetései megegyeznek a közeli Őrségről, Göcsejről közzétett adatokkal (Bíró 1972, 1996, 2003). „Szomszédos területként” kezeljük vizsgálódásaink helyszínét, a hazai szlovénok lakta „Vendvidéket” és a Szentgotthárdhoz közel fekvő „Rába-völgy” falvait, valamint az ezektől geográfiailag is elkülönülő Őrség közeli Farkasfát, Rábagyarmatot, Csörötneket és Kondorfát. A feltárt és rendszerezett levéltári adatok alapján nyomon követhetjük a 18. század végén, a 19. század első harmadában bekövetkezett változásokat. Megváltoztak az építőanyagok (sárfal, téglafal), ennek következtében az épületek statikai állapota is megváltozott, nagyobb teherbírású lett. A középkori gyökerű füstösházak, füstöskonyhák átalakultak, de a nagycsaládi, „együttgazdálkodó” modell is átalakul, melynek változását e korszakra helyezhetjük. Megváltozott a jobbágyfelszabadulást követően a földtulajdon birtoklása, ennek következtében a feudális gyökerű agrártevékenység is átalakult. A településeket körülvevő kiterjedt erdőségek fokozott kiélése erősen hatott az építkezés módjára is, így a vegyes tároló funkciójú kástuk megjelenésével párhuzamosan a sok „derékból” épült kerített, hajlított házak és gazdasági épületeik száma - a 18. századi 1 és 11. katonai felmérések és a 19. század közepi kataszteri térképek tanulsága szerint - erősen lecsökkent. A filoxéra pusztítása következtében a fennálló falu pincék száma csökkent vagy funkciójuk átalakult, gabonatároló kamrákká változtak. A dohány és gabonaneműek új tároló helyévé lépett elő a szerkezetileg megerősített padlás. A ga- bonakonjuktúrák adta többlettermést a meglévő, vagy „különös” e célra épített kamrákba beépített ácsolt technikai hagyományokat tükröző nagyméretű, több rekesztékes deszka hombárokban helyezik el.

Vizsgált területünkön az 1780-1846 közötti időszakban többségében három derékra épült,

szoba-konyha-kamra beosztású lakóházakat találunk, amihez sorjáznak a különféle gazdasági épületek, esetenként több kamrával kiegészítve. A listaszerűen összeállított becsükben alig lehet követni az egyes kamrák felszereltségét, bár az összeírt tárgyegyüttesek erre adnak némi eligazítást. Nem látjuk azonban tisztán, hogy milyen eszközök találhatók a konyhában, alkalmanként a szobában is. Ezek a tárgyak funkciójukat tekintve a lakókonyhában, lakókamrában, élelmiszert tároló kamrában egyaránt elhelyezhetők. A nagyobb tárolóedények tekintetében is zavarba jöhetünk, mivel ezek váltakozva kapnak helyet a távolabbi pajtához vagy istállóhoz kapcsolódó, néha veremhez kötött kamrákban, de a házkörüli, vagy a szőlőhegyi pincében is. Füzes Endre feltételezése szerint (Füzes 1984: 231) „A nagyobb bortermő vidékek speciális edényei a hordók és kádak alkalmanként gabonatárolóként történő használatát a bor-, illetve a gabonatermés ingadozása tette lehetővé.” Az általa alkalmi tárolóként elismert gabonáshordók másodlagos funkciói a konjuktúra-ingadozás következményeire vezethetők vissza. A kamrák spe- cializációja az első és második gabona konjuktúra idejére eshet. A forrásokban sorra jelennek meg a 18. század utolsó évtizedeiben a „különös”, „magános” jelzővel ellátott, az épületegyüttestől távolabb megépített „gabonás kamrák”, nem ritkán az emeletes „kástuk”, melyeknek felső szintjén általában „két rekeszték”-ben tárolják a feudális kor adóalapját képező búzát és e vidéken elsősorban a rozsot. A levéltári források jószerivel csak lajstromokból állnak, nehéz bennük az eligazodás. Bíró Friderika megjegyzése „A vagyonösszeírások sokszor nem jelölték külön az egyes helységeket, de az egymás után írt tárgyakról következtetni lehet hogy azok a szobában, vagy konyhában voltak-e.” (Bíró 2003: 56) helyt álló ugyan, de az eszközök mobilitása miatt a pontos helymeghatározás csaknem lehetetlen.

A Délnyugat-Dunántúlon, közelebbről a. „Vendvidékről” Őrségről, Göcsejről, Hegyhátról kevés kutató számolt be megjelent írásaiban, akik a házak belső tereit vették volna számba. Jól jellemezték a vizsgált épületek népi építészeti sajátosságait, de vajmi kevés figyelmet fordítottak a szoba, konyha, kamra belvilágára. Azt tapasztal218