Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
NAGY Zoltán nek a' nagy pusztaságon kívül keveset láthatni) [látni, egy] néhány szennyes fazék, két három [irgalmatlan] nagy tál, [két három szájas korsó,] és egy, legfeljebb két töredezett ronda ágy, [vánkos, paplan nélkül, csak egy szennyes lepedő, vagy mocskos pokróc rajta elterítve] egy [gyalulatlan] asztal a szegletben, és mellette kétfelől a fal mellett [egy idomtalan pad] vastag padok - az egész [mobiléjuk] házi bútorjok, sokaknak csűrjeik sincsenek, hanem a ház pitvarában csépulnek." (B ITNITZ 1819. 73). „A hátas szék már luxus a hegyi Vandusoknál. Vagyon Hlyen egy szobában egy nagy, négy szögletű és lapos tetejű kemence is; szája előtt van a tűzhely, és körülötte erős padok, a' mellyeken a férfi kis gyerekek szoktak télen hálni 2 7. A kamra (Rlejt) az a' rejtek, hol az ifjú házasok szoktak hálni, és mindenféle élelemre való tartatik. [...] Az istállók [...] a' hegyekben különösen, vagy szegletre hajtva az ólakkal együtt vannak. A' rónabélieknek, mivel több gabonájok terem, jókora pajtájok vagyon külön építve... egy Ilyen házban el lakik két három familia is közönségesen: azaz három testvérek feleségeikkel, gyermekeikkel (Kossics 1828. 14). Minden bizonnyal a „vendekről" sommás véleményt formáló konszolidált körülmények között élő polgár szólal meg Kossicsban, amikor a fentieket elrettentő példának szánta az úri közönség számára, akiknek már természetes volt egy merően más életforma. Bizonyosan elfogadhatóbb lehetett számára Vas megyében már 1770-ben kihirdetett árszabásból 2 8 kiolvasható tisztességes céhbeli asztalos mesterek által készült „dupla igen finom födeles festett ágy esztergályozott lábakra 6 ft, egy közönséges fekete ágy egy embernek való 1 ft," de hiányolhatta a következőket: „közönséges paraszt ágy feketén, két embernek való 3ft, egy közönséges paraszt bölcső 80 d, egy hátas szék parasztosan föstve 30 d, egy közönséges fias asztalt leg nagyobbat a tisler fájábul 1 ft 75 d, egy ruhás almáriumot két ajtóra pártázatokra, föstve, esztergált lábakra, öt schuk szélességre 6 ft, egy asztal mellé való dupla festett pad melynek singje 20 d." Nem látott „konyhára való életes ládát kilenc fiókra készítettet 7 ft 75 dénárba kerülőt sem, pedig az általa felsorolt bútorok a funkcióit tekintve a felsoroltakkal megegyezők voltak, csakhogy bárdolt ács technikával készültek. Ez pedig számára vélhetően egyenlő volt az elmaradottsággal, a szegénységgel. Ki is tűnik szavaiból, mikor leírásában jól érzékelhetően hiányolja az ágyból az egyébként luxuscikknek számító vánkost és a paplant. Kossics szándékosan került egy kifejezést, ami a „csűr"-re vonatkozott. A pajta szó megfelelőjeként ismert terménytároló csűr megnevezés azonban a Dunántúlon sosem volt ismert, de mégis, egy alkalommal Börgölinben 1841. április 22-én Kozó József hagyatéki beesőjében feltűnik számunkra nehezen értelmezhető, két azonos építményt összevonva „Egy pajtacsűr kamarával 75 ft" nyelvi alakban. [1841. 49], E szó használata járatlanságról tesz tanúbizonyságot, ebből gondolhatjuk, hogy az írástudó nótárius talán nem is e vidékről származhatott, hiszen az írás azt mutatja, hogy nem tudta eldönteni pajtával, vagy csűrrel van dolga. (Bitnitz 1819). Az inventáriumot lejegyző „hites nótárius"sal (1841) abban egyeznek meg, hogy nyomtatott, illetve hitelesített kézírásaikban olyan kifejezéseket is használtak, mely a paraszti életmóddal és kultúrával rendelkező falubeliek előtt ismeretlen volt. A népi tárgykultúra kutatói könnyen megtévedhetnek, ha a hagyatéki leltárak közül pont csak ezt az egyet ismernék meg. A szintén kortárs murántúli, puconci születésű író Lülik István 1833-ban írt 276 oldalas, élvezetesen olvasmányos kéziratos kétnyelvű tankönyvének anyagi kultúrával kapcsolatos adatait is sajtó alá rendezte M. Kozár Mária (M. KOZÁR 2010), melyből a leltárakban nem szereplő tételek: teljes állatállomány, nehéz szekerekkel történő fuvarozás 2 9 is olvasható. Kossicshoz hasonlóan nála is tartja magát az a szemlélet, hogy a „vendeknek" „a szobában, [füstösházban] ahol az egész család lakik és aluszik, tyúkokat, récéket - ludakat és malacokat is szokása tartani." Egy példába szőve leírja, hogy „Egy háznak felépítése kíván 50 munkást 16 napra. 15 munkásnak kell egy földi pincét 25 napokig ásni" (LÜLIK 1833. 87, 88). 27 Hasonló szociális körülményeket ír le a Körmend környéki Vasi Hegyhát ismerője Nagy József is a Néprajzi Értesítő hasábjain (NAGY 1900. 81-96). 28 A körmendi céhek tevékenységével kapcsolatban felhasználtam a vármegyei limitációk széles körét, a leggazdagabb árszabásban az asztalosok a fentieken kívül még lapos és tumbás (ormos) festett koporsókat, útiládákat, különféle diófa asztalokat, két személyre való fedeles ágyakat, festett ruhatartó ládákat, fogasokat is készítettek (NAGY 1994. 374-376). 29 „Fuvort nemcsak helyben válloltak, hanem magyar szomszédaiknál Is. A fuvar 20 mérföld távolságra (Radgonától Grazig) - 72 múzsa áruval - 10 rajnai forintba került. "(LÜLIK 1833. 204, 257). 288
