Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - MÓRICZ Péter: A BATTHYÁNYAK CÍMERHASZNÁLATA A TÖRTÉNETI VAS VÁRMEGYÉBEN

MÓRICZ Péter la, mely barlangjából elől középen, jobbra kinövő sörényes arany oroszlán, szájában arany markolata mellett megragadott ezüst karddal; a szikla tetején zöld fészkében jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú fehér pelikán, mely csőrével mellét tépve vérével három fiókáját eteti. A szép kidolgozású pajzsbeli ábrázolás figyelmen kívül hagyja a heraldikai udvariasság elvét: az alakok a szövegnek hátat fordítanak. A Batthyány-címernél is megfigyelhető néhány közel egykorú címer jellemzője, mely itáliai reneszánsz hatásra terjedt el: hiányzik a tetejéről a sisak és a sisaktakarók (ÁLDÁSY 1894. 94). A szokatlanul vastag arany keret és a pajzs közötti keskeny bordó alapot lendületes, kis köröket formáló arany indadísz tölti ki (NYULÁSZINÉ STRAUB 1987.124). Az itáliai reneszánsz hatását lehet felfedezni a Batthyány-címeren abban is, hogy a pajzs kerektalpú, a színek alkalmazására vonatkozó szabályok betartásáról szó sem lehet, s a címerfestészet szakított a címeralakok hagyományos stilizált idomaival, és teljesen a naturalisztikus ábrázolásra tért át (ÁLDÁSY 2008. 90). A naturalizmus már korábban is jellemző volt a magyar címerekre: mesteralakokat ritkán használtak, a magyar címerek a középkorban is természetes, meglévő tárgyakat ábrázoltak, melyeket lebegve nem tudtak elképzelni, ezért valamilyen talapzatra helyezték őket (ÁLDÁSY 2008. 72). A természetességre való törekvés a Batthyány-címerre is jellemző, a pajzson ábrázolt címerképeket - oroszlán, pelikán, kard, szikla, fészek - is a természetből választották, és a két címerállat sem lebeg, hanem a sziklán, ill. annak barlangjában állnak. A legtöbb esetben nem lehet kimutatni, hogy mi indította a címer tulajdonosát arra, hogy éppen a címerén látható címerképet válassza, viszont általában ezek szimbolikus jelentéssel bírtak. Az 1500. évi címer két hangsúlyos címerképe és a Batthyányak jellemző jelképei a következő évszázadokban a szájában kardot tartó oroszlán és a fiókáit vérével tápláló pelikán voltak. Nem tudjuk, hogy a 15. század végén miért e két címerképet választotta Batthyány l. Boldizsár, és a címeradományozó oklevél sem tér ki az egyes ábrázolások jelentésének magyarázatára. Az állatok közül a legkedveltebb címerkép az oroszlán volt. Többnyire ágaskodó helyzetben ábrázolták, amint mellső lábait előrenyújtja. A leggyakoribb címerképnek a különböző forrásokban eltérő szimbolikája volt. A középkorban a Physiologus volt a legnépszerűbb és legismertebb bestiárium, amely korlátlan tekintélynek örvendett anélkül, hogy állításait a legcsekélyebb mértékben ellenőrizték volna. Évszázadokon át merítettek belőle ismereteket, így elsősorban a Physiologusból ered többek között az a középkori felfogás is, mely az oroszlánt az állatok királyává s a bátorság, a harciasság jelképévé alakította. De a bestiárium (MOHAY 1986. 5-6) a feltámadással is kapcsolatba hozta az állatok királyát, amennyiben a nőstény oroszlán halott kölyköket szül, s így őrzi őket három napig, míg az apjuk megérkezésekor az arcukba lehel, hogy életre keljenek (BERTÉNYI 2003. 49-50). Az ősi Batthyány-címer sziklájának barlangjából kinövő sörényes aranyszínű oroszlánja azonban kardot is tart a szájában, s így már egyértelműen a bátorságra, harciasságra, vitézségre utal. A Batthyány-címer másik címerállata, a vérével fiókáit tápláló pelikán szintén gyakori szimbólumnak számított. Kevés olyan címerünk van, mely az állatok egymás iránti gyöngédségét, családi életét tünteti fel, s ezek egyike a pelikán jelkép. Ábrázolása heraldikailag egy meghatározott formában lehetséges, amint fészkén állva, csőrével mellét szaggatja, melléből vér fröccsen, a fészekben előtte három fióka emeli ki fejét, kitátott csőrrel. Az ábrázolás jelentéstartalma az önfeláldozás (NYULÁSZINÉ STRAUB 2001. 95). A Physiologusban (MOHAY 1986. 14) megőrzött monda szerint a fiókák szüleik arcába ütöttek, mire azok megölték fiókáikat. Az anya harmadnap feltépte testét, s vére feltámasztotta fiókáit. E monda révén vált a pelikán részben Krisztus szimbólummá, részben az önfeláldozás jelképévé. Az ősi Batthyány-címerben a pelikánábrázolás szép példáját láthatjuk: a stilizált pelikán és három fiókája fehér, a vér vörös, a fészek pedig zöld színű, vagyis helyesen ábrázoltak. Az 1500. évi címer szimbolikája mintha előre jelezte volna a következő évszázadokra a család sorsát, hiszen bőségesen nyílt alkalmuk oroszlánként küzdeni a törökök, poroszok, franciák ellen; az önfeláldozásuk pedig az első felelős magyar kormány elnökének, Batthyány Lajosnak a kivégzésében teljesedett ki. TOVÁBBI CÍMERADOMÁNYOK Az 1500. évi címeradományt követően Batthyány I. Ferenc (1497-1566) révén a család hamarosan az ország főnemes famíliái közé emelkedett. A mohácsi csatában a magyar jobbszárnyat horvát-dalmát-szlavón bánként vezető Batthyány I. Ferenc 1524-ben és 1527-ben megszerezte a család későbbi törzsbirtokait, a németújvári (Güssing) 334