Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - MÓRICZ Péter: A BATTHYÁNYAK CÍMERHASZNÁLATA A TÖRTÉNETI VAS VÁRMEGYÉBEN

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 365-384 Szombathely, 2013 MÓRICZ Péter A BATTHYÁNYAK CÍMERHASZNÁLATA A TÖRTÉNETI VAS VÁRMEGYÉBEN BEVEZETÉS Az évszázadokon át alkalmazott címerhasználat-engedélyező formula a Batthyányak armálisában is olvasható, mely értelmében az adományozott és leszármazottai „az említett címert; azaz a nemesség jelvényét más címerhasználók szokása szerint a továbbiakban csatákban, hadi játékokon, párbajokon, torna játékokon, gyűrűkön, takarókon, zászlókon, kárpitokon, szőnyegeken, sátrakon"

1 használhatják. A több mint fél évezredes címeradományozó oklevél még az élő heraldika korában keletkezett, azonban a főúri família címerhasználatának emlékei már csak a késői heraldika időszakából, a 16. század utolsó harmadától maradtak fenn. Ekkorra a címereknek kialakult a tulajdonjelölő funkciója, a címerhasználat túlterjedt a fegyveres harcok, lovagi tornák világán, s elsősorban ennek köszönhető, hogy a címerek zászlókon, épületeken, oltárokon, síremlékeken, pecséteken és egyéb használati tárgyakon tovább éltek (BERTÉNYI 2006. 218). A dolgozat első fele mutatja be a Batthyány címeradományozásokat, címerváltozatokat és a címer megjelenését a szépirodalomban, a második rész pedig a család címerhasználatának történeti Vas vármegyében fennmaradt emlékeit ismerteti. AZ ŐSI CÍMER II. Ulászló 1500. december 12-én címert adományozott Batthyány Boldizsárnak és Benedeknek, elsősorban Boldizsár

2 követségek alkalmával és Jajca 1490. évi védelmében, valamint I. Mátyás szolgálataiban szerzett érdemeire tekintettel (1. kép). A címert az oklevél élén 1. kép. Az ősi címer a címeradományozó oklevélen, 1500 Bild. 1. Das alte Wappen in der Wappenschenkungsurkunde, 1500 megfestették, és a szövegben leírták (NYULÁSZINÉ STRAUB 1987. 124, XXXII. tábla). A szöveg a címert régi családi címernek említi, melyet a család már előző királyok adományozása révén bírt. Az oklevél tehát csak megerősíti a címert, anélkül, hogy azt valamivel kibővítené.

3 A korábbi heraldikai szakirodalom 1481-re tette az első címeradományt (ÁLDÁSY 1894. 94-96, SIEBMACHER 1899., ZIMÁNYI 1962. 5, BOROVSZKY 1989. 561)/ de ennek forrásos nyoma nem található (RÁcz 2009. 308). A Budán 1500-ban kelt oklevél függőpecsétje elveszett, a 11,7 cm x 11,5 cm méretű címerkép viszont jó állapotban maradt fenn. Ez az ősi címer az alapja a következő fél évezred Batthyány-címereinek: álló, kerek talpú pajzs kék mezejében természetes színű magas szik1 II. Ulászló címeradományozó oklevele Batthyány Boldizsárnak és Benedeknek, 1500. december 12. Magyar Országos Levéltér DI107672. 2 Batthyány I. Boldizsár (1452 k.-1520): királyi aulicus 1475-1499, kőszegi királyi várnagy 1483-1490, jajcai bán 1493-1495, 1501-1502, a királyi tanács köznemesi ülnöke 1507, szlavóniai vicebán 1509-1517, alországbíró 1518-1520. 3 „quibus ex benefica collatione divorum regum Hungáriáé, nostrorum scilicet predecessorum, hucusque usi estis" 4 Borovszky jelmondatról is ír az 1481. évi címernél: „Quisque suae fortunae faber." 333