Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ

NAGY Zoltán szerkezetben a főnév régies módon mindig többes számban állt. Kisfaludon [1824. 96] „18 más bükkfa bordók; 3 szalma kópicok", Magyarlakon [1827. 119] „3 lisztes hordók", ugyanitt [1840. 121] „3 kisebb hordók," szerepelnek a becsű jegyzékében. Személyiségének lenyomataként azonban nem csak egy régies ragozás nyomait fedezhetjük fel. Mivel a becslők között egyedül ő volt az írástudó, ő közvetítette és vetette papírra a látottakat és hallottakat is, talán saját szókincséből is találhatunk a számos gazdasági és hagyatéki becsűben olyan kifejezést, ami szokatlan ugyan, de elképzelhető, hogy nem tájnyelvi kifejezés, noha arra is találhatunk szép példákat. Ilyen a hordó száraz űrtartamának megadása. Magyarlakon 1827-ben 6 köblös hordót találunk, mely az eddigi gyakorlattól eltérő megnevezés, hiszen a hordót akóban szokás megbecsülni. Csakhogy ebben az esetben gabonás hordóról lehetett szó, mert a búza, rozs mennyiségét a 18. század közepéig köbölben, majd pozsonyi mérőben számolták. Az említett 1840. évi gyarmati becsű esetén ő írta le a kaszanyelet „padjával", az itt ismert vízhordó rúd a „csiga" helyett, hogy „vasas vízhordó durung", de pontos tájnyelvi szavakat is olvashatunk, mint „cserép edény a hélban", „disznó förösztő teknyő", vagy a csak itt említett „kender vágó és tilu, derzáló, gereben, kapats". A kedvelt jelzők kiegészülnek még nála az „alábbvaló" és a „hitvány" kifejezéssel is. A példatárat Huszár György „Hites Nótárius" ténykedésével folytatjuk. Az ő működési körzete 1831-1836 között kethelyi, zsidai és háromházi példákkal igazolható. Kethelyen a becsüket kezük keresztvonásával aláíró segítői írástudatlanok. „Németh József Kethelyen Uraság bírája, Dontsets István Kethelyi Esküdt, Czotter Mihály Talapataka helység Bírája, Dontsets János Háromházi Helyiség Bírája." Huszár György működési idejében találkozunk az iratokban a „Hajlék" megnevezéssel, amit ellentmondásosan használ. A „zsellér jobbágy" szópárt neki tulajdoníthatjuk, de a még szokatlanul új tárgyak körülírásában is élenjár. 1840-1843 között Kethelyen és Zsidán készített becsükből közlünk néhányat. [1840.75] Zsida „két támasztó szék", Kethelyen [1840. 91] „ sublatalmárium, falon járó réz óra, dolgozó szék [fazekas korong] , mázat őrlő kő, olaj égető lámpa, de ő írta le Háromházán [1837.112] a „gabonás Pajtafia magánosan" kifejezést is, ami gabonás kamrát, esetleg kástut jelent valójában. Más, új, romlott, hitvány, rozzant, alábbvaló A kutató számára a legnagyobb gondot egy határozatlan névmás szövegkörnyezetbeli értelmezése, a „más" szó jelent főleg akkor, ha a hordó tartalmát szeretnénk meghatározni. Nem egyértelmű, hogy egy merőben más tartalomról, vagy egy hasonló, de másik ugyan olyan boros, vagy gabonás hordóról van szó. Világosabb esetben a fennálló hordó, vagy a mérő, köböl mértékegységgel megjelölt szó eligazít, de ilyen szerencsénk ritkán akad. Permisén [1835. 14] „4 füles hordó 10 ft 45 xr, 5 más hordó összesen 5 ft, 1 bükkfahordó 30 xr, 3 kisebb hordó 1 ft 20 xr, 1 más füles hordó 5 ft." A kérdés bonyolult, mert nem tudjuk, hogy a más hordóban mi van. Csak a környezetből és az árból gondolhatjuk, hogy egy sincs közöttük bortároló, de ebben teljesen biztosak nem lehetünk. Permisén [1847. 19] különböző fanemű hordók kerültek felsorolásra. Nyilván az összeírok szerint nem volt mindegy, hogy bükkfa vagy tölgyfa hordóval találták magukat szemben, mert akkor azoknak más lehetett az áruk. „2 bükkfa hordó becsára 4 ft, egy más bükkfa hordó 4 ft, egy tölgyfa hordó 2 ft 20 xr, egy más hordó 3 ft, 2 alábbvaló hordó 4 ft." Ebben az esetben nem tudjuk, mi lehet a tölgyfahordóban, és azt sem, hogy a más hordó tölgy-e, vagy bükk. Az alábbvaló, vagyis rosszabb állapotba lévé hordókról sem derül ki, hogy önmagukban azok, vagy az előttük leírt más hordóhoz viszonyították. A becsüsöknek, a szemlén résztvevőknek nyilvánvalóan teljesen természetes volt, hogy mit láttak és írtak le, csak mi bizonytalanodhatunk el az írás olvasásakor. Permisén [1846. 17] „2 bükkfahordó óra 6 ft, 2 tölgyfa hordóé 12 ft. Egy 12 mérős tőtes hordó átajjában 9 ft." Most örülhetnénk, hogy kezünkben a megoldás kulcsa, hiszen az együtt leírt hordók közül biztos, hogy a bükkfa a drágább, így ezt a tudást korábbi példánknál is kamatoztathatnánk. Egy baj van csak az, hogy nem tudjuk, hogy a hordópárok azonos űrtartamúak-e, mert akkor a látszat csal. Istvánfalván [1838. 34] „Egy nagy füles hordó 4 ft 15 xr, egy kád hordó 5 ft, egy bükkfa hordó 1 ft, 1 más hordó 7 ft 15 xr, 7 nagy hordó 3 ft, 3 kisebb, rosszabb hordó 28 xr. 7 kis bucska 24 xr. Egy más kis hordó 33 xr." Ebből a hoszszú példából is tanulhatunk. Egy biztos, hogy a bucska kishordó, de a „más" kishordó nem biztos, hogy bucska. A bucskát e vidéken pálinkahordásra is használták, a kishordóba meg bort töltöttek, talán ez van a másság mögött. Ha ez igaz lenne, akkor a nagy és más hordók 298