Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ

sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 279-319 Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846) 1. rész éppen úgy lehetnek borosak is. Egy biztos pontunk itt is van, hiszen a „kád hordó" egyfenekű, abban biztosan gabonát tartottak. A két nagy hordó árában nagy különbség van, és nem tudjuk egyikről sem, milyen állapotban vannak, csak az a biztos, hogy nagyok. De mihez viszonyítottan nagyok? Itt a legnagyobb hordó legfeljebb 10 akós, de akkor nagyobb is lehetne az áruk, így csak nagyok. A más határozatlan névelővel egy „másik, hasonló" értelemben sokszor találkozhatunk. Kondorfán [1834. 152] „Egy Istálló 10 ft, más istálló 12 ft"-ot ért. Vajon miért? A fokozás szép példáját látjuk Orfaluban [1844.11]. A becsű jegyzőkönyvében az alábbi tételszámokon megbecsült hordókat vehetjük számba: „10. Egy nagy tőtelékes hordó 4 ft. 11. Egy kisebb tőtelékes hordó 2 ft 30 xr. 13. Egy alábbvaló tőtelékes hordó 2 ft. 14. Egy másik ez 2 ft. 15. Még egy más tőtelékes hordó 1 ft 15 xr. 16. Egy rossz tőtelékes hordó 50 xr." Most biztosak lehetünk arról, hogy mindegyik hordó egyfenekű álló, töltelék, azaz jószág, vagyis gabona van benne. A „másik ez" rámutatott az előző tartalmára, tehát csak arról van szó, hogy kisebb, „mert kisebbnek kisebb az ára" - olvassuk a megyei árszabásokban és csakugyan, ami kisebb, legyen olcsóbb. Már csak az a gondunk, hogy nem tudjuk megítélni ebből a szövegkörnyezetből, hogy milyen űrtartalmúak ezek a hordók, vagyis az adott gazdaság gabonakészletéről sem tudhatunk meg semmit, csak azt, hogy tárolásukra legalább hat hordóra volt szükség. Vannak egyszerűbb esetek. Kondorfa [1834.152] „Jobb ponyva 2 ft, alávaló 1 ft 30 xr, jobb karosszék 1 ft 30 xr, alábbvaló 15 xr." Ezt már jobban el lehet képzelni. Megítélés kérdése. Kethely [1847. 93] „3 jó zsák 3 ft, 4 rozzant zsák 2 ft, 2 kitteles zsák 2 ft." Tehát egy igazán jó zsák, aminek darabját egy forintra becsülik, megér annyit, mint egy finomabb kevert szálú anyagból készített zsák. Akkor a zsákok nem egyformák? Kethely [1834. 90] „Egy új ponyva 4 ft." Ezek szerint a kondorfai jobb ponyva nem azonos a kethelyi új ponyvával. Mintha fele lenne az ára. De akkor mitől jó? Vagy az is lehet, hogy a ponyvák nem is egyforma nagyok. A rossznak is vannak fokozatai Talapataka [1827. 112] „Egy rozzant kosinta 6 xr"-1 ért. Kisfalud [1824. 96] „Egy rozzant vasfazék 1 ft. Egy viselős ökör szekér 28 ft. Egy romlott Pajta pajtafiáva együtt 30 ft"-ot ér. Szakonyfalu [1788.50] „1 rossz kapa 3 xr, 2 nagy jobb kapa 6 xr." Magyarlak [1786.115] „3 rozzant tányér 6 xr." Gyarmat [1830.140] „Hitvány zsák 4 xr, hitvány hordó 10 xr, hitvány törek rosta 15 xr." Gyarmat [1829.139] „Egy hitvány vasfazék lábastul 1 ft 30 xr, egy hitvány sajtár 15 xr." A példák sora változik, még a hitvány tárgynak is kell árat adni, mert jó lehet az még valamire. A paraszti társadalomban minden hasznosul. Egy új szekeret 30 ft körüli árra becsültek meg. 2 forint vesztség egy viseltes szekéren nem tűnik nagy veszteségnek, csak akkor, ha látjuk, mi mindent lehet vásárolni akár egy forintért is. A házi mobiliák becsértéke összességében sem haladja meg a 20-25 ft-ot, a megállapított vagyon 10%-át, a tényleges vagyont az ingatlanok és az állatok jelentik igazán, meg az ingóságokkal hozzáadható saját, megtermelt érték, melynek jó részét viszont elviszik az adók. Elhallások, badarságok, körülírások, vagylagozás Az írott források olykor komoly nehézség elé állítják a kutatót, mert egy-egy elírt szó kibogozása sok időbe telhet. A betűtévesztések ismételten arra hívják fel a figyelmet, hogy piszkozati példányokról történő tisztázatok kerülnek végleges helyükre. Az, hogy eredetileg mi állt ezekben a vázlatokban, már nem tudhatjuk meg. Nem könnyű felismerni mi a tanácstalanságot jelentő valódi körülírás, mert ahhoz a tárgykultúra időbeni és térbeni változásait is jól kell ismerni. A forrásokban lévő körülírás innovációt takarhat, egy új eszköz vagy termék megjelenését, végső soron termékváltást, eszközváltást is, ezért az olykor egybeírt szinonimák a változás pontos tükrei. Ilyen a „vagylagozás" is, amikor az összeírok nem tudják eldönteni, hogy melyik megnevezést alkalmazzák a két, akár több ismert, közel azonos jelentés közül, de az írás megőrzi a bizonytalanság lenyomatát. Istvánfalván 1838-ban felvett becsű [1838. 34] alkalmával 3 kisebb, rosszabb hordót követően 1 kis „butoka"-1 24 xr-ra becsültek. Némi fejtörés után rájöttünk, hogy a „butskát", kis pálinkás hordócskát írták le betűtévesztéssel. Istvánfalván 1825-ben Csont István [1825. 25] zsellér gazdaságának becsűjekor „egy V2 akós butskát 36 xr-ra, egy másik 3A akós butskát 45 xr"-ra, míg egy harmadik 20 itzés pálinkás butskát vas abronccsal 30 xr-ra becsültek. Egy csörötneki becsű tisztázata során 1830-ban [1830.128] szintén másolási hibát követtek el. Magát az iratot vélhetően nem a nótárius körmölte le, hiszen ráismerünk számnévragozási jellegzetességére, mert csak nem írta le a 43. tételszám alá hibásan azt az edényt, amit ismernie kellet, hiszen ő vette azt számba. Akár 299