Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 279-319 Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846) 1. rész tett a helyük. A két vajnak való vindely, a vajrázó dézsával, vödörrel, itató sajtárral, szapuló sajtárral és egy kisebb sajtárral az itt summásan 54 xr-ban megállapított cserépedényekkel együtt a házi kamrában, vagy a kiskamrában kaphatott helyet. A káposztás hordó hiánya azt jelzi, hogy ebben az összeírásban ekkorra már „o házi mobiliák közül mennyit ki-ki magához vett." 1 7 A forrás adatainak áttekintése után kíséreljük megérteni a becsüs magatartását, nehezen követhető logikáját. Az 1-77. számig sorszámozott becsű listáján számtól-számig haladunk a dongás edények becslése nyomán. A becsűt végző a 10-17. sorszám között a „nagy", „kisebb"„jobb" „rossz" szavak variálásával és a mellé tett árakat jelző számokkal valós szituációt érzékeltet. Viszonyítása egy tárgycsoportra vonatkozik, ami éppen látókörébe kerül, különben nem tenne egyenként egymáshoz viszonyított árnyalatnyi különbséget. 10. „Egy nagy hordó 4 ft, 77. Egy kisebb hordó 2 ft, 72. Egy rosszabb hordó 2 ft, 14. Két rossz hordók 3 ft, 17. Egy vasas köböl rosszabb 45 xr." Érzékeljük a helyzetet, de nem tudjuk, hogy a különben precízen leírt és megbecsült ház melyik pontján állunk. Mivel a hordókban nem tudjuk meg valójában mi is volt május 11-én bennük, vagy minek a tárolására valók, feltételezhetjük, hogy üresen álltak, vagy tartalmukról nem vettek tudomást. így lett belőlük egyszerűen [kétfenekű] hordó. Mintha sorban „állnának". Egy szemmel láthatóan nagy hordó 4 forintot ér, legalább. Pont 4 forintot. A többi pedig felét, vagy kétharmadát. Lehet, hogy az akó is számít, amit itt nem tudunk ugyan, de a limitációk gyakorlatából általánosan ismert tétel lehetett hogy egy bizonyos akószám után egy állandó szorzószámot használtak. Sopron megyei példát alkalmazunk modellnek, az egyszerűbb számítás miatt. Ott az 1812. évi megyei árszabás rögzítette, hogy 1 akós hordónak 2 ft az ára, a 2 akósnak 3 ft, a 3 akósnak 3 ft 30, ezen felül abronccsal együtt 1 ft 30-al növekedik. Csakhogy megyénként az akóárak erősen eltértek egymástól, az árképzés ugyan hasonló lehetett, de az árakban nagy különbségek is adódhattak. Zala megyében például ugyanebben az időben 1 akós hordó 1 ft 10 xr-ba került, a 2 akós is csak 1 ft 30-xr-ba, e felett is csak akóára 36 xr-ral emelkedett. Mindkét számítást figyelembe véve Zalában 4 ft-ért 6 akós hordót lehetett volna venni, míg Sopron megyében ugyanennyi pénzért csak két és fél akósat adtak volna. Igaz, a 2 akós hordó nem tekinthető nagynak. Természetesen egy becsű során használt hordókat mérnek fel, így a valóságos ár 2/3-át rosszabb esetben felét számolják fel. Ezt a számítást a köblök esetén el is végeztük. A szubjektumon kívül gazdasági tényezők is szabályozhatják az árakat. így tehát nem lehetetlen, hogy a nagy hordó valós űrtartama 4-6 akó legyen. Keszthelyen ebben az időben 7 akós fa abroncsos hordót 3 ft 51 xr-ra becsültek meg. Ugyanez vasas hordó esetében a magas abroncsárak miatt 8 ft 45 kr-t ért. Ha a 9 köz szőlőhöz kellett ott nagyobb bortároló hordó, akkor az itteni gyakorlat szerint a „nagy hordónak" legalább 6-8 akósnak kellett lennie. Tovább haladva olvassuk, hogy „egy kisebb hordó" 4 ft-ba került. Vajon mennyivel volt kisebb, hogy fele ára legyen? „Egy rosszabb hordó" 1 ft-ot ért. Csakhogy mihez képest volt rosszabb, ha eddig még ilyet nem becsültek meg ott? „Két rossz hordó 3 ft.", vagyis egyformán 1 ft 30 xr-t értek, többet, mint amennyit egy rosszabb hordó ért, és pont annyit, mint a 60. szám alatt feltüntetett 2 hordó ára (3 ft) volt. Nyilván ezekkel az árvetésekkel többen egyetértettek, hiszen a becsűt nem feltétlenül egyedül végezték. Feltűnő, hogy a háznál lévő öt hordó esetében hordóbecslésnél kerek forintokat adtak meg, ami nem volt szokás. Vajon miért? Az öt darab hordó 12 ft-ot ért, azaz a nagy hordó a teljes ár harmadába került. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a 38. tételszám alatt szereplő öt kis hordó 1 ft 15 xr-t értékét, akkor darabonként alig adtak értük többet 15 xr-nál, amennyit általában a „rozzantnak" minősített hordókért még adni lehetett. Gyarmaton az előző esettel napra pontosan hat esztendővel korábban, 1830. május 11-én Néhai Huszár János % telkes jobbágy mindennemű javainak becsűjét végezték el az írástudatlan hites emberek: „Kovács Mihály Uraság Bírája, Vary József Helység Bírája, Mesits József és Huszár Ferenc Esküdtek Könye József a Helység Nótáriusa" vezetésével, aki irányította az ingatlan és a házi mobiliák szemrevételezését. Könye József személyéről annyit tudunk az eddig megismert becsük alapján, hogy legalább 16 éven keresztül, 1824-1840 között Gyarmat, Magyarlak, Kisfalud ügyeinek intézése biztosan rá hárult. Több esetben megtaláltuk keze nyomát nem csak a m. p. alatt, hanem az írásképben is. Az általa hitelesített becsükben csak rá jellemző módon a számneves jelzős 37 Kondorfa 1777. „Miután fiai az osztályban nem tudtok megegyezni, a házi mobiliák közül mennyit ki-ki magához vett: 23 font szalonna, 7 font háj, 1 ecetes hordó, 1 viz hordó sajtár, 1 jószágos hordó." Néhai Kondorfán lakozó Kovéts János javainak összeírása [1777. 146], 297
