Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 279-319 Történeti források feltárásénak tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846) 1. rész megbecsültetett". Az ok ismeretlen marad. Nyilvánvaló azonban, hogy egy későbbi időpontban bekövetkező örökül hagyás, vagy osztály előkészítése állt a szándék mögött. A gazdasági becsük, kezdő formulájának típusait egy-egy példán keresztül ismertetjük. Gazdasági becsű: [1823. 5] „Anno 1823 die 16a április meg becsűItetett Orfaluban lakozó Holecz János Gazdaságo alább meg írt Uraság Bírája ugy falubeli Fsküttek 1 5 által a következőképpen." Hagyatéki becsű: „Anno 1826. 27 július Zsidón lakozó [1833. 73] néhai Lukáts János hetes jobbágy gazdaságának becsűje" Özvegy javai: „Annó 1833 12. aug. Kondorfán lakozó Horváth István megmaradt özvegyének javai". Együtt gazdálkodó testvérek: „Anno 1835. 30. jún. Kondorfán [1835. 154] lakozó néhai Józsa Ferenc és János két egytestvérek gazdaságának becsűje". A teljes gazdaság becsűjére utalás: „Anno 1835 17. dec. Permisén lakozó néhai Mesits József minden ingó és ingatlan javainak megbecsülése." Átadott javak: „Anno 1846. 28. máj. Permisén [1846. 18] lakozó özv. Bedits Jutka vagyona, melyet Pintér Ferenc vejének átadott, megbecsültetett." Együtt szerzett vagyon Feleség által örökölt vagyon átadása második férjének: „Anno1840. 20. febr. Kethelyen lakozó [1840. 91] Köntz Istvántul Mária Kornerinn feleségére ennek férjhezmenetele után Texlerhover János Fazekas Mester Ember zsellér jobbágyra maradott gazdasága megbecsülése." Osztálybecslés: „Anno 1833. 5. márc. Csörötneken néhai Halász János és Hegyi János két részre osztandó gazdaságának becsűje."„Anno 1777. 2. ápr. Zsidón lakozó Kaar Ferencz Varga Katalin feleségével együtt szerzett javak becsűje". Árverés: „Anno 1844. 14. Aug. Kondorfa [1844. 160] néhai Farkas Ferencz gazdaságának licitációja." Az együtt gazdálkodó nagycsalád felbomlása időszakának osztálya: „Anno 1836 18. okt. Gyarmaton lakozó [1836. 142] néhai Nagy Mihály és Péter négy fertálheles gazdáknak maradékai Ferenc és György együtt gazdálkodók ingó ingatlan javainak becsűje". A „vendvidéki" 69 inventáriumban mindössze kettőben találkoztunk vele [Orfalu 1827. 25, Istvánfalva 1826. 31], Háromház, Magyarlak, esetei mutatják a gyakorlat régiségét, hiszen az 1786. évi becsük között találjuk őket. Az együtt gazdálkodók száma a vizsgált becsük körében számottevő. A 19 eset az inventáriumok 12%-át jelentik. Elsősorban a magyarok lakta vidéken fordul elő. Közülük is Csörötnekre, Gyarmatra és Kondorfára jellemzők. Az iratok 33%-ban fordulnak elő. Az idézett tisztségviselők közül az esküdtekre felelősség hárult a becslés eljárásában. Nem ők öntötték írásos formába a becsük dokumentumát, mert írástudatlanok voltak mindahányan, de a becsült tárgyak megnevezése, minden bizonnyal feladatuk volt. Permisén [1831. 13] f Krávetz János 1830. évi gazdasági becsűjekor nyilvánvalóan Marits Ferenc „Följegyző" Donczetz János Úr Bírája, Házos József Bíró szolgája, Oravecz György esküdt, Merkli János esküdt köz és tájnyelvi ismeretei kerültek a becsű szövegébe. Mint „három derékból álló mór ház, egy igen ovit istálló, Gerentser Sajba, kis butska, köböl mérő, óvit Bükfa szökrény 1 más Tőtelékes Kas, szapuló sajtár, káposztás hordó. Répás hordó"-hogy túlnyomó részt csak dongás edények megnevezésére hivatkozzunk. Meglepő, hogy a 399 lelket számláló szlovén nyelvet beszélő közösség négy helyben lakó elöljárója csupán a fazekas korongot nevezte meg anyanyelvén, minden más tárgy és eszköz papírra vetése magyar nyelven történt. Ez a jelenség nem csak erre a falura volt jellemző, hanem egységesen a „Vendvidék" szentgotthárdi uradalomhoz tartozó falvaira egyaránt, igaz Alsó Szölnökön pedig egységesen német nyelvű volt a leltárak, becsük nyelve. A mintegy ezer kutatási területünkre is vonatkozó levéltári egy fasciculusba szerkesztett forrás gyűjtemény nyelve becslésünk szerint 40-45%-ban magyar, 50%-ban német, kis mértékben, főleg az 1-5. kötetben latin. A teljes anyagot áttekintve úgy válogattuk ki a közlésre szánt iratokat, - melyeket elsősorban a dongás és egyéb tárolóedényekre koncentrálva jegyzeteltük ki, hogy a gazdasági és hagyatéki becsük aránya lehetőleg egyensúlyban legyen. A második szempont az volt, hogy a lehető legkorábbi és legkésőbbi iratok közül is válogassunk, - ha azt az egyébként kis lélekszámú falvakban idők során képződött iratanyag megengedte. Harmadik szempontunk pedig az volt, hogy a lehetséges 17 település anyagából a „Vendvidék" [1-7] és a „rába-völgyi" települések [8-17] arányosan legyenek képviselve a dolgozatban. A szlovénok által lakott falvakból 1 6 (Kisdolinc, 15 Az esküdt a községi elöljáróság választott tagja. A hites ember igazi megbízható személy. Valamely különleges hivatali feladat ellátására felesküdött (MÉKSZ1972. 550). 1 6 Fényes Elek: „Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állopotja Statisztikai és Geogróphiai tekintetben" címmel 1836-ban megjelent műve néhány szóval jellemzi e falvakat, megadja a településen beszélt nyelvet, vallásukat, lélekszámukat is. A szlovén „Vandalus Tót" falvak: Kis-és Nagy Dolincz, Permise, Orfalva, Istvánfalva, Börgölin, Szakonyfalva, Tótfalva. Az általa megnevezett települések azonos módon jelennek meg forrásainkban is, így az 1. számú térképen is e faluneveket használjuk attól függetlenül, hogy azok később más településekbe olvadtak, vagy sem. 283
