Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
RÉGÉSZET - PAP Ildikó Katalin: SÁRVÁR-FAKÉPI-DŰLŐ KORA ÁRPÁD-KORI KERÁMIAANYAGA
PAP Ildikó Katalin Celldömölk-Vulkán fürdő anyagából két (PAP S. a.), Lukácsháza-Varga Ottó utcából 2 5 egy, Sárvár-Faképi-dűlő 668. objektumából pedig szintén két ilyen töredék került elő (17. kép 1. és 19. kép 1). FAZÉKALJAK, FENÉKBÉLYEGEK, TECHNIKAI MEGFIGYELÉSEK A fazékaljak közül 29 volt díszített, ezek nagy részét bekarcolt vonalakkal (27 eset), egy-egy darabot pedig fogaskerékmintával díszítettek, illetve felfényeztek. Fenékbélyeg 11 töredéken volt megfigyelhető (10,3%), a leggyakoribb a kör alakú keretben elhelyezett különböző kereszt- és kerék alak (15. kép 2,18. kép 6, 19. kép 3. és 8), valamint a geometrikus minta (11. kép 2). Három töredéken csak a kör alakú keretet lehetett megfigyelni. Keret nélküli kettőskereszt 1 alkalommal (9. kép 5), a teljes edényaljat betöltő, többszörösen áthúzott vonalból álló minta szintén egy alkalommal fordult elő (10. kép 1). Az utóbbi mintához igen hasonló darabok a 9-10. századi Kemenespálfa-Zsombékos lelőhely 33. házából ismertek (PAP 2012b 18. kép 10, 19. kép 3). Két aljtöredéken domború, a korongba vésett kerekded bemélyedésekből adódó mintázat 2 6 figyelhető meg (18. kép 7, 23. kép 2). A technika alkalmazása inkább a korábbi időszakot jellemzi; a lelőhely 488-as, Karoling kori objektumában, illetve Kemenespálfán (PAP 2012b 19. kép 6) hasonló, az edényalj közepén lévő, valószínűleg az edény korongon való stabilitását elősegítő agyagdarab található. Az aljak peremén körben kiemelkedő borda tanúsága szerint a fazekak közül legalább 15 (14,0%) készítés közben lelógott a korongról vagy az arra helyezett rátétlapról (19. kép 9, 22. kép 2), azonban mivel a fazekas ennek nyomát könnyen eltűntetheti, a készítési technika alkalmazásának gyakoriságára nézve ebből az adatból nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Szintén könnyen elsimítható a nyoma annak a technikának, amikor az edény alját egy kézzel elkészített, és a korongra helyezett tányérformából indítják el (18. kép 7, 23. kép 2), így küszöbölve ki az alj és az oldal összeillesztésével keletkező gyenge pont kialakítását. 2 7 Az edény ilyen indításának jeleit mindössze 4 töredéken (3,7%) tudtam megfigyelni. HASZNÁLATI NYOMOK Használatból származó koromnyomot figyeltem meg a 780. kút egész edényének belső oldalán, a töredékek közül pedig a peremen kívül 1, belül a perem alatt 7 fazékperemnél. Az oldalak közül 1 kívül, 17 a belső részén, míg a fazékaljak közül 4 a belső oldalán volt kormos. ESZKÖZÖK Az 557. és 668. objektumokból kézzel készült, egyenes lyukkal átfúrt, kónikus formájú orsógombok kerültek elő (13. kép 4, 18. kép 9). Az Árpád-kori anyagban viszonylag kevés vastárgy volt; a 468-as objektumból egy vaskés, egy vaspánt vagy szintén kés és egy ívelt, valamint egy derékszögben meghajlított vastárgy származik (25. kép 1-4). Az 557. gödörből egy, talán árnak meghatározható szerszám (25. kép 6), az 559-es gödörből pedig egy ívelt, egyik végén elkalapált, ismeretlen funkcióval bíró vastárgy került elő (25. kép 5). A TELEPÜLÉSRÉSZLET KORHATÁROZÁSA ÉS BELSŐ KRONOLÓGIÁJA Az Árpád-kori objektumok időrendje korhatározó leletek és statigráfiai összefüggések hiánya miatt régészeti módszerekkel csak a kerámiaanyag alapján határozható meg. Az objektumokból előkerült leletanyag mennyisége változó; többségükből 1-15 db kerámiatöredék származik (503, 564, 552, 559, 647, 648, 751. objektum). Mindössze öt jelenség (468, 556, 557, 780, 668) 2 S bontása eredményezett nagyobb mennyiségű leletanyagot, s ezek közül is kiemelkedő a 668. műhelygödörből származó 837 db töredék. 25 Ezúton is köszönöm Mrenka Attilának a lelőhely 10-11. századi anyaga feldolgozásának lehetőségét. 26 Köszönöm Udvardi Balázsnak, hogy a mintázat funkcióját értelmezte. 27 Először az edény fenekét formázták meg, legtöbbször egy darabból és rendszerint 2-3 cm magas edényfalrésszel együtt, majd ehhez ragasztották az edény falát (PARÁDI 1955. 144). 28 468 - 66 db, 556 - 104 db, 557 - 83 db, 780 - 39 db, 668 - 837 db. 250