Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
RÉGÉSZET - PAP Ildikó Katalin: SÁRVÁR-FAKÉPI-DŰLŐ KORA ÁRPÁD-KORI KERÁMIAANYAGA
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 243-277 Sárvár-Faképi-dúlő kora Árpád-kori kerámiaanyaga. Adatok a fogaskerékminta Vas megyei megjelenéséhez A cserépbográcsokat kisalföldi párhuzamaik és korai formai jegyeik alapján az Árpád-kor korai, illetve középső szakaszába kell sorolnunk, a palackokról azonban a már említett okok miatt nagyon kevés állapítható meg. Az 559. objektum fehér anyagú, formailag teljesen kiegészíthető, és kevés más lelettel kísért palackja egy hosszan tovább élő, inkább az Árpád-kor közepe felé mutató darab. A fazekak jellegzetességei közül a lelőhely Karolingkori edényei és más nyugat-dunántúli lelőhelyek anyaga 2 9 alapján mindenképp a korai időszakra utal az önálló díszítésként előforduló csigavonal, amely Árpád-kori környezetben az 5 5 6/1 3 0 és az 557. gödörben egy-egy (13. kép 2), míg a 668. műhelyben három alkalommal 31 figyelhető meg (16. kép 2, 22. kép 9). Az archaikus díszítés jelenléte a két gödörben azért kiemelten érdekes, mert ez az első, a Vas megyei anyagban megfigyelhető régészeti érv a cserépbográcsok 10. századi datálása mellett. A 668. műhely csak csigavonallal díszített fazekai között találjuk az egyetlen olyan edényt, amely esetében annak gyenge kivitele miatt a kézikorong használata nem egyértelmű (16. kép 2). A műhely leletei között van a körömbenyomás alatt fogaskerékmintával és a perembelsőn két sor fogaskerékmintával díszített (20. kép 1) darab is. A lelőhely Karoling-kori és a kemenespálfai 9-10. századi település anyaga alapján (PAP 2012b 19. kép 6) a fazekaskorong az edényalj hatékonyabb rögzítése érdekében történő kör alakú bevésése, bevésései (18. kép 7. és 23. kép 2), illetve az utóbbi falurészlet 33. házából kibontott (PAP 2012b 19. kép 3-5), nagyméretű, egész edényaljat elfoglaló fenékbélyeg (10. kép 1) szintén a 10. század felé mutat. Ez alapján a most ismert adatok szerint az 552, 668. és 751. objektumok anyaga is a kora Árpád-kor legelejére tehető. A 668. műhely leletei között az összes jelenleg elkülöníthető korai jellegzetesség megtalálható, az objektum 10. századi datálásának azonban látszólag ellentmond, hogy a lelőhely valamennyi fogaskerékmintás töredéke ebből az objektumból származik. A díszítés a perembelsőn (20. kép 1), kettes (16. kép 4) és hármas (16. kép 3) díszítéskombinációban is feltűnik. Az utóbbi, kónikus testű edény felületén a díszítés kivitele sem egyértelmű; az edény felső részén bekarcolt vonal alatt vízszintesen bekarcolt párhuzamos vonalak, alattuk és mellettük fésűs beszurkálás nyomai, míg hasvonalnál szintén bekarcolt vonal alatt már helyenként utólag részben elsimított fogaskerékminta látszik (3-4. kép). Mivel a fogaskerékmintát hagyományosan a 11. századtól datáljuk, a következőekben ezzel a díszítési móddal részletesebben foglalkozom. A FOGASKERÉKMINTA DATÁLÁSA Az a kutatás által általánosan elfogadott és sokat hivatkozott megállapítás, hogy a fogaskerékminta az Árpádkori leletanyagban a 11. századtól van jelen, elsősorban Török Gyula a Veszprém megyei Halimba temetője kapcsán tett megfigyelésein alapul. Itt a temető érmekkel a 11. század második felére, 12. század elejére keltezett sírjaiban voltak fogaskerékmintával díszített töredékek (TÖRÖK 1962. 69, 96). Kvassay Judit doktori értekezésének 3 2 adatgyűjtése során mindössze két dunántúli temető, Halimba és Majs 33 (Kiss 1983. passim) leletei között talált fogaskerékmintás fazekakat (KVASSAY 1982. 31), és legjobb tudomásom szerint újabban feltárt temetőkből nem kerültek elő ilyen edények. Török Gyula megállapításával összhangban Parádi Nándor a pénzleletes edények elemzése során az andornaktályai fazék (PARÁDI 1963. 1. kép 3) alapján a fogaskerékminta elterjedését a 11. század végére, 12. század elejére tette (PARÁDI 1963. 223). Szintén látszólag a díszítésmód késői volta mellett szól, hogy Esztergom-Szentgyörgymező 17. gödrében Salamon érme kíséretében kerültek elő fogaskerékmintás töredékek (LÁZÁR 1998. 71). Ezek az adatok világosan jelzik, hogy a díszítésmód érmekkel mind temetőkben, mind településeken csak viszonylag későn, a 11. századtól, illetve annak közepétől, végétől mutatható ki. 3 4 Ez a tény azonban nem zárja 29 Ld. MÜLLER 1994. passim, TOMKA 2007. 70, STRAUB 2011. 396. 30 K. 2011.7.2812. 31 A táblákon nem szereplő darab leltári száma K. 2011.7.3471. 32 Ezúton is nagyon köszönöm Kvassay Juditnak, hogy doktori értekezése kéziratát áttanulmányozhattam. 33 A temető központi részén (Kiss 1983. 91. ábra), a nyitott hajkarikás sírok elterjedési területén éppen kívül (Kiss 1983. 90. ábra) a sírmező 75., 541., 573., 717., 718. sírjában, bronz gyűrű, ezüst S-végű hajkarika, tyúktojás társaságában, ill. egyéb melléklet nélkül. 34 A korszak településkerámiájának részletes elemzése során a fémanyag és érmek alapján pontosabban korhatározható temetkezések anyagában később kimutatható, vagy a sírokba be nem kerülő edénytípusok, illetve díszítési módok és formai jegyek megjelenésének ideje is pontosabban megfoghatóvá válhat. 251
