Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

RÉGÉSZET - SZILÁGYI Magdolna: VÁROSOK, UTAK, KERESKEDELEM

SZILÁGYI Magdolna Dunántúlon többnyire az egykori Borostyánkő útvonalát követő) tranzitkereskedelmi útvonal nyugatra tolódásával, a Muraszombat—Sopron útvonalat egyre inkább a belső forgalom céljára használták (

GLASER 1929-1930. 138-167. 142; Kiss-TÓTH-ZÁGORHIOI 1998. 100-101; SZENDE 2011. 161-225. 199). Kőszeg Alsóvára a fallal körülvett várossal és a Felsővárral együtt (Kwzeg cum Ciuitate murata eidem connexa similiter kwzeg vocata et reliquum versimiliter kwzeg oppellata in Comitatu Castriferrei, HO VII. 428) a Garai család kezére került 1392-ben. A 14. században - Vasvárhoz és Körmendhez hasonlóan - városnak (civitas) nevezett Kőszeg, a 15. századtól kezdve már szinte kizárólag mezővárosként (oppidum) tűnik fel az írott forrásokban (CSÁNKI II. 724-725). A város hanyatlásának, a magánföldesúri tulajdonba kerülésén túl, ezúttal is leginkább gazdasági magyarázata van. Míg a 14. század közepétől Kőszeg jelentős bevételre tett szert a Csepreg, Rohonc és Kőszeg körzetében termelt és német piacra szállított borok monopóliumából, addig a 15. század közepétől kizárólag helyi borokat exportálhatott a város. A 15. század második felében már nincs írásos nyoma Kőszeg távolsági borkereskedelemének. A 15. század közepétől a hetipiac mellett országos vásárt is tartó Kőszeg a távolsági kereskedelem visszaszorulásával, és a helyi kézművesség fejlődésével egyre inkább piacközpontú település lett (BARISKA 1979. 70-82. 73-74). Sárvár a fenti városokhoz hasonlóan elveszítette egykori jelentőségét a 14. század végére. Míg az Anjou-dinasztia alatt civitas ként említik az oklevelek, az 1390-es évektől kezdődően oppidum-ként hivatkoznak rá (CSÁNKI II. 728). 1390-ben Lékát a Sopron megyei Csepreg és Sziget váraival együtt a Kanizsai családnak adományozta Sárvárt Zsigmond király (SOPRON VM. I. 498-500). A város hanyatlásának a közvetlen királyi fennhatóság elveszítésén túl kereskedelmi okai voltak. Mária királynő 1383. évi okleveléből arról értesülünk, hogy a harmincad - mely eredendően az ország belsejének forgalmas piachelyeire kivetett pótlólagos vásárvám volt (PACH 1999. 231-277. 261, 275) - Sárvárról Sopronba került (tricesimalis exactio de... insula Sarwar ad civitatem... Sopron translata extltisset, F. X/1. 742; MOLLAY 1993. 129-153. 129). A harmincadhivatal áthelyezése minden bizonnyal már évekkel korábban megtörtént: Nagy Lajos király 1368. és 1370. évi kiadmányai (HÁZI 1/1. 147, 157) már soproni harmincadszedőkről (tricesimatores) szólnak (PACH 1999. 231-277. 234). A sárvári harmincadhivatal Sopronba történő áthelyezése - miként a győri harmincadállomás áthelyezése Pozsonyba (PACH 1990. 61; PACH 1999. 231-277. 235) - része volt annak a 14. század második felére végbement folyamatnak, melynek során a harmincad egy pótlólagos vásárvámból az ország nyugati határán, illetve annak közelében szedett külkereskedelmi vámmá alakult át (PACH 1999. 231-277. 261, 275). Sopron már a kora Árpád-kortól kezdődően Magyarország nyugati irányú külkereskedelmének egyik fontos átmenőállomása volt (PLEIDELL 1925. 7; SZENDE 2011. 161-225. 200-203). A harmincadhely áthelyezése pedig tovább növelte a város forgalmát (MOLLAY 1993.129-153.129-130). A 14. század végén - 15. század elején bekövetkezett adományozási hullám megszüntette a jogi különbségeket a négy egykori királyi város és a győri püspök tulajdonában álló Szombathely között. A 14. század végétől kezdődően az oklevelek gyakran együtt említik mind az öt várost. 1407-ben pedig Hédervári János győri püspöktől megkapta Szombathely a jogi kereteket rögzítő - a polgárok kötelezettségeit, a városi önkormányzat és az igazságszolgáltatás alapjait tárgyaló - privilégiumlevelét is (TÓTH - ZÁGORHIOI 1994. 62-65; Kiss - TÓTH - ZÁGORHIDI 1998. 153-158). Szemben az egykori királyi városokkal, Szombathely földesura a középkorban mindvégig a győri püspök maradt (BARISKA 2000. 135-151. 141). Egyike volt azon kevés korai vásárhelyből kialakult mezővárosnak, amely városias jellegét az egész középkoron át meg tudta őrizni (MAJOR 1966. 48-90. 80-85). Ebben nagy jelentősége lehetett a helyi piacnak, amelynek forgalmát a Rába-síkságon sugarasan összefutó regionális utak biztosították (1. és 5. kép). Szombathely piackörzete megfelelő távolságra volt Körmend, Vasvár és Sárvár piackörzeteitől ahhoz, hogy ne akadályozzák egymást. Egyedül Kőszeg szűkíthette északi irányban Szombathely vonzáskörzetét, annál is inkább, mivel az itteni falvak egy része a kőszegi várhoz tartozott (6. kép). A heti piacok mellett országos vásárt is tartottak Szombathelyen, ahogyan azt egy 1455-ből fennmaradt oklevél is igazolja (TÓTH - ZÁGORHIOI 1994. 82). A 14. század elejétől tűnnek fel a szombathelyi szőlőtermesztésre vonatkozó első írott források, melyek alapján a város borkereskedésével is számolhatunk. A 15. századtól pedig már írásos adatokkal rendelkezünk arra vonatkozólag, hogy a távolsági és közvetítő kereskedelembe is bekapcsolódtak a szombathelyi kereskedők (Kiss-TÓTH-ZÁGORHIDI 1998. 158-162). 236