Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
RÉGÉSZET - SZILÁGYI Magdolna: VÁROSOK, UTAK, KERESKEDELEM
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 223-241 Városok, utak, kereskedelem. Az úthálózat szerepe Vas megye városi fejlődésében a 13-14. században KÖVETKEZTETÉSEK Az öt Vas megyei város fejlődésében kétségkívül nagy szerepe volt a távolsági utaknak és az azokon lebonyolított kereskedelemnek. Ezek a távolsági utak: (1) a Vasvár közelében elhaladó, Észak-ltáliába tartó Olaszút; (2) az ebből kiváló és Vasváron, illetve Körmenden keresztül Fölöstömbe tartó Németút; (3) a Muraszombatot Körmenden, Szombathelyen és Kőszegen keresztül Sopronnal összekötő út, mely a 12. század végéig élénk tranzit forgalmat bonyolított le Velence és Bécs között; (4) valamint a Körmendtől nyugatra kiinduló, Ausztriába tartó Pinka-völgyi út. Míg az országhatárt átlépő távolsági utak a külkereskedelembe kapcsolták be a városokat, addig a számos regionális út a közvetlen piackörzetükbe tartozó településekkel kötötte össze őket és a heti piacok tartását tette lehetővé. A természetföldrajzi tényezők közül elsősorban az Alpokalja és a Rába folyó hatott Vas megye fő közlekedési útvonalaira, és közvetett vagy közvetlen módon kijelölték mind az öt 13-14. századi város helyét. Vasvár a Rába folyótól délre, a Vasi Hegyhátat észak-déli irányban lezáró határvédelmi vonal mentén jött létre. Körmend és Sárvár a Rába folyó átkelőhelyénél létesült. Körmend emellett Szombathellyel és Kőszeggel együtt az Alpokalját keletről megkerülő és az egykori Borostyánkőút nyomvonalát követő Sopron-Muraszombat út mentén helyezkedett el. Az Árpád-kori Vas megye település- és úthálózata szempontjából a gyepű jelentőségét is hangsúlyoznunk kell. Az ország nyugati határán húzódó védelmi rendszer ugyanis erősen korlátozta mind a letelepedés, mind a közlekedés lehetőségeit. A domborzati viszonyok mellett ezzel magyarázható az, hogy a Muraszombat-Körmend-Szombathely-Kőszeg vonaltól nyugatra viszonylag gyér településhálózattal számolhatunk az Árpád-korban. A mélységében tagolt gyepűrendszer 13. századi felbomlásával azonban megkezdődött a nyugati határrész benépesítése is. A számos apró település mellett a 15. századra már önálló piackörzettel rendelkező mezővárosok is kifejlődtek (Monyorókerék, Rohonc és Veresvár), melyeket az újonnan létrejött utak sűrű hálózata kapcsolta egymáshoz. A nagyszámú nyugat-dunántúli út lehetővé tette a kereskedelmet, növelte az új piackörzetek számát, elősegítette a mezővárosok létrejöttét. A piac megosztása azonban a korai városok sorvadásához, egy késő középkori „városmentes" táj kialakulásához vezetett, ahol a legfontosabb központi helyeket a mezővárosok jelentették (KUBINYI 1990. 319-335. 323). KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton szeretném megköszönni Kiss Gábornak, Pap Ildikó Katalinnak, Szende Katalinnak és Zágorhidi Czigány Balázsnak, hogy értékes észrevételeikkel és tanácsaikkal támogattak a tanulmány írásában. Köszönöm Tolnai Katalinnak a térképmelléklet elkészítésében nyújtott segítségét. Szilágyi Magdolna Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ H-1113 Budapest, Daróci u. 1-3. szilagyi.magdolna@gmail.com 237
