Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
MÚZEUMTÖRTÉNET - BALOGH Lajos: „AZ IDŐ A GAZDA MINDENÜTT..."
„Az idő a gazda mindenütt.. savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 443-487 ." A Vasi Múzeumfalu etnobiológiai fejlesztésének eredményei 2009-tól 2012-ig, különös tekintettel az etnobotanikai vonatkozásokra 5. ábra. Czöndör János és dr. Balogh Lajos őshonos fafélék csemetéit ülteti a kiritkított amerikai mocsári tölgyesbe, 2011. április 4-én (fénykép: Balogh Lajos) Abbildung 5. János Czöndör und Dr. Lajos Balogh pflanzen Setzlinge einheimischer Baumarten in den amerikanischen Mooseichenwald, am 4. April 2011. (Foto: Lajos Balogh) fák szabályos rendbe telepített állományait, amilyenek például Közép-Európában az akácosok, a nemes nyárasok, vörös tölgyesek, feketefenyvesek, vagy Afrikában és a Mediterráneumban az Ausztráliából való eukaliptuszosok stb. Ezek alatt ugyanis nem tud megmaradni az eredeti, őshonos erdőtársulások aljnövényzetének jellemző, gazdag fajösszetételű flórája, természetes növényszövetkezetei, hanem helyettük leszegényedett, jellegtelen származéktársulások tengődnek. Ezek növényi, és a táplálékláncok révén állati változatossága, sokfélesége - tehát teljes biodiverzitása - jóval alulmúlja a természetes állapotokban megvoltét. Egyértelmű hát a csapás, amelyet telepítésük a természetes életközösségek változatosságára mér (vö. 2010 - A Biológiai Sokféleség Világéve; BALOGH 2011b). A fenti érvek nyomán tehát kívánatosnak tartható, hogy a Vasi Múzeumfalu déli sarkában lévő tájidegen faültetvényeket fokozatosan az eredeti vasi tájba illő, természetközeli „Falu-erdő"-vé alakítsuk. Mivel a vasi térség falvainak embere leggyakrabban ezekkel találkozott, legkézenfekvőbb egy (tágabban értelmezett) gyertyános-tölgyes (Querco-Carpinetum s.l.) erdőtársulás mesterséges kialakítása, amely azonban igen nagyvalószínűséggel, belátható időn belül természetszerű állapotúvá fejlődhet. Egy ilyen erdő újjáélesztésére azért is jó esély van a Vasi Múzeumfaluban, mert e térségnek az emberi beavatkozás előtti eredeti, illetve emberhatás nélkül jelenleg is potenciális vegetációtípusát (magától is kialakulható növényzetét) képviseli. Más szempontból pedig e térségjellemző növényszövetkezet újraképződését segítheti, hogy a Szombathelytől néhány kilométerre nyugatra húzódó gyertyános-tölgyes erdők növényzetének keleti hírmondói egészen a szomszédos Oladi-dombig, illetve a Felső-hegyig húzódnak. Mint ilyenek, szaporítóképlet-forrásként is szóba jöhetnek, ahonnét akár a potenciális vegetáció újraképződését - szándékainkat erősítve - támogathatják. Mindez a jövőben akár erdei természetismereti tanösvény létesítését is lehetővé teheti a Falu-erdőben. A leendő gyertyános-tölgyes erdő társulásalkotó fafajainak betelepítéséhez szükséges a mocsári tölgy (Quercus palustris) sűrű állományának kellő mértékű, szálalásos ritkítása. A kivágott fák helyén nyíló lékek elegendő fényt adnak a telepített facsemeték növekedésének, egyúttal védve is azokat az erős időjárási hatásoktól. A fiatal fák növekedésével párhuzamosan folytatódhat a jövőben a további mocsári tölgy-példányok kivétele, mígnem néhány évtized múlva fokozatosan át nem veszik amazok helyét a lombkoronaszintben. A felújítás alatt lévő erdőbe fokozatosan bevihetők a gyertyános-tölgyesek jellemző cserje- és lágyszárú fajai is. Utóbbiak néhány év alatt érdemi szaporodásra képesek, és hamar a megújuló erdőfolt látványos díszeivé válhatnak. 1 4 Noha ezen átalakítás eredménye csak évek múlva fog igazán gyümölcsözni, a szabadtéri néprajzi muzeológia e téren támasztott szakmai követelményeinek érvényre jutását kívánja természettudományi szempontból is hitelesebbé tenni. A fentebb elmondottak érdekében 2011. januárjában elkezdtük az ültetvények szálalásos ritkítását, majd a vasi térségben őshonos fásszárúak telepítését (BALOGH 2011a) (5. ábra). 2012. tavaszán pedig a Szombathelytől nyugatra eső erdőkből nem védett lágyszárú növényeket is hoztunk be az aljnövényzet újraképződését segítendő, pl. bogláros szellőrózsa ( Anemone ranunculoides), odvas keltike (Corydalis cava), kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum), fürtös 14 A mocsári tölgy-ültetvény alatt az elmúlt évtizedekben megtelepedett, védett széleslevelű nőszőfű (Epipoctis helleborine) nevű kosborféle számos példányának megóvása a beavatkozások vegetációs időn kívül történő elvégzésével biztosítható. 451
