Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
MÚZEUMTÖRTÉNET - BALOGH Lajos: „AZ IDŐ A GAZDA MINDENÜTT..."
BALOGH Lajos emlékének ajánlva a csipkereki szőlőspince előterébe szelídgesztenyét (Costanea sativa) ültetett „a Vasi Múzeumfalu népi élővilágismereti (etnobiológiai) fejlesztését célul tűző, újjászülető Beythe-kert számára". Ugyancsak ezért ültetett egy házi berkenyét (Sorbus domestica) a petőmihályfai pince elé Majthényi László, Vas Megye Közgyűlésének alelnöke is (3. és 4. ábra). 2009. november 26-án tekintettel az 1908-ban alapított Vasvármegyei / Savaria Múzeum évszázados fennállására - a múzeumi munkatársakkal 101 fát és cserjét ültettünk el, majd másnap újabb ötvenet. E programrész megvalósulásához a PRENOR Kertészeti és Parképítő Kft. és a Pannónia Mezőgazdasági Termelőszövetkezet is hozzájárult, támogatásukat ez úton is köszönjük! (Bár általános jellegű észrevétel, itt jegyezzük meg, hogy a növényi fejlesztéseket úgy tervezzük, hogy azok megfeleljenek a néprajzi és a gyakorlati szempontoknak is. Az egyes beavatkozások - mint forrópontok - tervezett helyeit a korábbi kézirat térképen ábrázolja (BALOGH 2009a), míg a Vasi Múzeumfalu 2008 előtt telepített idősebb, illetve ezt követően ültetett fiatalabb fásszárú növényeinek jegyzékét a 2. táblázat tartalmazza.) A Vasi Múzeumfalu természetközeli erdeje és környezete kialakítása „2010 - a Biológiai Sokféleség Világéve -" óta a Vasi Múzeumfalu délnyugati részén található egzótaültetvény átalakításával folyik a természetközeli Faluerdő létrehozása, amely térségünk egyik leggyakoribb fás növénytársulása, a gyertyános-tölgyes lesz, annak jellemző fa-, cserje- és lágyszárú fajaival (BALOGH 2011a). A mintegy negyven éves amerikai mocsári tölgy és dél-európai feketefenyő-ültetvényekkel kapcsolatos terveket, illetve átalakításuk indokait - a bizonyos szempontból érthető aggályok miatt - szükséges kissé részletesebben megvilágítani. A szakmai hitelesség igénye megkerülhetetlenné teszi a vonatkozó alapkérdést: kívánatos-e, hogy egy múzeumfalu ember alkotta tárgyi berendezése (régi építményei, bútorai, használati tárgyai stb.) mellett az élőkörnyezet is az előbbieknek megfelelő korra jellemző legyen-e? Komoly szakmai megfontolás esetén a helyeslő válasz nem lehet kétséges. A népi kultúra és az élővilág kapcsolatának szakszerű ismertetése, értelmezése, a nagyközönség számára való magyarázata megkívánja, hogy az élő és élettelen (mű)tárgyak mindegyike a „helyén legyen". Miként egy Kárpát-medencei múzeumfalu házainak udvarára nem illenek amerikai vagy távol-keleti tuják, hegyének tetejére mamutfenyők, úgy egy skanzen szőlőhegyének oldalába sem a Kárpát-medencében természetes körülmények között elő nem forduló fenyők valók, s a faluhatárban mutatkozó Patyomkin-erdők is hamisak, ha más földrészek fáinak egynemű (homogén) ültetvényei alkotják, úgy ahogyan még hazájukban sem fordulnak elő (hanem csak a hosszú idő alatt kialakult ottani növénytársulások alkotóelemeiként). Miként minden településen, úgy a megyeszékhely területének ezredrészén helyet kapó Vasi Múzeumfalu kerítésén kívüli városban is másföldi (egzotikus) fa- és cserjefajok végtelen tömege él. Ezeket dísznövényekként ültetik közterületen és magánkertekben egyaránt (jórészük el is vadul), de ilyenek bő gyűjteményét vonultatja fel a számos vasi arborétum és kastélykert is. E növényfajok többsége azonban egyáltalán nem élt f aIvainkban és környékén azokban a korokban, amelyeket a Vasi Múzeumfaluban bemutatott házak, illetve porták képviselnek. Korabeli falvaink határában még kevésbé voltak jellemzők Észak-Amerikában őshonos mocsári tölgy (Quercus pcr/usír/sj-ültetvények, 1 2 s a szőlőhegyeken sem nőttek a Mediterráneum hegyvidékein otthonos feketefenyők (Pinus nigra)/ 3 A Vasi Múzeumfalu déli sarkában elterülő mocsári tölgy-ültetvényt és a belső előterében lévő kisebb feketefenyő-állományt nem a skanzen tervezői-, illetve fejlesztői, nem múzeumi szakemberek telepítették, hanem azok a létesítést megelőző területhasználat örökségei. Miként azt fentebb már említettük, itt is hangsúlyozzuk, hogy míg a múzeumfalu régebbi, keleti területfelének helyén valamikor gyümölcsös volt (TÓTH 1963), addig az 1980-as években hozzácsatolt nyugati területfél azelőtt a Szombathelyi Kertészeti és Parképítő Vállalat csemetekertjéhez tartozott; ennek maradványai a déli sarok mocsári tölgy- és feketefenyő-ültetvényei. A biológusok szándékosan nem erdőnek, hanem (fa)ültetvénynek nevezik az adott földrészen tájidegen 12 Nem tévesztendő össze az Európában őshonos kocsányos vagy mocsártölggyel (Quercus robur). 13 Előbbinek hazánkban még egzóta-kísérleti erdészeti telepítése is jelentéktelen arányú, utóbbi fenyőféle dolomitkopárainkra történt, erőszakolt telepítésével pedig igen nagy, gyakran végzetes természetvédelmi károkat okoztak a XX. század második felében. 450
