Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - DABÓCZI Dénes: HABÁN KERÁMIÁK A SAVARIA MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBEN
savaRÍa a vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 371-389 Habán kerámiák a Savaria Múzeum gyűjteményeiben melyhez - akárcsak a mázhoz - fém-oxidokat használtak, a kékhez kobalt-oxidot, a sárgához antimon-oxidot, a zöldhöz réz-oxidot, a lilához, barnához, feketéhez mangán-oxidot. 1 4 A festést ecsettel, tollal, írókával végezték el, ami nagy gyakorlatot kívánt, mivel korrigálni nem lehetett a díszítést. Végül következett 1000 C°-on a második égetés, mikor is az ónmáz fényes fedőmázzá vált (KATONA 2001. 94-104; BALLA-RADVÁNYI 2007. 24). A rendtartások szigorúsága, a hagyományok továbbélése miatt a forma- és díszítőmotívumok, a stílus alapján nehéz a habán kerámiaművészet korszakolása. Szerencsére, ebben segítségünkre van, hogy műveiket és azoknak ónfedeleit általában évszámokkal látták el. A kutatás általában elfogadja, hogy az első periódus a 16. század végétől 1620-ig vagy az anabaptisták Morvaországból való kiűzetésükig, 1622-ig tartó időszakra terjedt ki, 1 5 melyre Faenza és az észak-itáliai, valamint északi, elsősorban délnémet, tiroli reneszánsz hatása volt a jellemző. Formailag az áttört, ún. traforata típusú talpas tálak, mélyöblű, széles peremű kardinális kalaphoz hasonló tálak, tányérok, gömbtestű korsók, díszítőelemként a peremeken elhelyezkedő koncentrikus kék körök s a tipikus faenzai babérkoszorúk monogramokkal, évszámokkal e korai kerámiák jellegzetességei. Míg a kupa alakú, gerezdes testű, sokszögletű edények a nyugati ötvösség hatására vezethetők vissza. A következő, a 17. század utolsó harmadáig tartó, második időszakban 16 a reneszánsz tradíciók tovább élnek. Mindemellett oszmántörök, formák, de főképpen ebből eredeztethető virágornamentika, festett tulipánok, szegfűk, gránátalmák lesznek a mérvadó díszítőelemek. A 17. század utolsó évtizedeitől induló harmadik periódusban megjelennek a kék-fehér színvilágú, a kínai porcelán utánérzését közvetítő, delfti fajansz stílusában készült kerámiák. Ugyanebben az időben már épületeket, állat- és emberalakokat is ábrázolnak kerámiáikon. A 18. század közepétől a negyedik, késő habánnak vagy poszthabánnak nevezett periódusban, a katolizálással, a kényszerű céhbelépéssel, a lakosság igényeinek kiszolgálásával, közösségeik felbomlásával együtt járt a habán kerámia elnépiesedése. Ez megmutatkozott a díszítésben és a formákban egyaránt. A hatások kölcsönösek voltak, azaz népművészetünkre is termékenyen és hosszú ideig hatott a habán kerámiaművesség (KATONA 1974. 91-95; RADVÁNYI 2008. 93-95; RADVÁNYI 2011. 29). Természetesen, mint minden más periodizáció, a habánok kerámiaművészete sem szorítható merev időhatárok közé, hisz tevékenységük legalább két korstílust, a reneszánszot és a barokkot öleli át. De a reneszánsz formák, motívumok szigorú rendszabályaik, hagyományaik miatt hosszú ideig tovább éltek. Az itt bemutatott műtárgyak - néhány kivételtől eltekintve - kívül-belül fehér ónmázzal bevont fajanszok és 1676-1754 között készültek. A habán kerámiáknak, Krisztinkovich által „prehabán"-nak vagy „klasszikus újkeresztény"-nek nevezett, első időszakából a múzeumnak nincsenek műtárgyai (KRISZTINKOVICH 1968. 75). Ilyen korai, egykor Vas megyében lévő, ciméliákat szintén ő említ és mutat be fotón egy fél évszázaddal ezelőtti cikkében (KRISZTINKOVICH 1960a 33-50). 1 7 Mindössze négy tárgy (1-4. kép) készült az 1620-1685 közötti periódusban, amit Krisztinkovich és Katona „tiszta habán" stílusnak (KRISZTINKOVICH 1968. 75; KATONA 1974. 92), míg mások „hutterita habánnak" hívnak (RÉTI 2011. 20). Feltehetőleg külső megrendelésre készült az 1679-es bognár céh korsója (1. kép), amelyik „HALKA MIHAL" felirata alapján valószínűleg a Felvidék egyik műhelyében készülhetett. Fő motívuma a kék vonalak közti, reneszánsz ízlésű virágos-leveles füzérek és a háromszög alakba rendezett pikkelyminták jellegzetes habán díszítmények. Ugyanez elmondható az 1682-ben készült korsóról is (2. kép). Gömbtestű alakja, a kettős kék körök, az edény vállán lévő pikkely vagy inkább csipkehálóra emlékeztető minta, a körbefutó kacskaringós viráginda, a babérkoszorúba írt évszámok, mind tipikusan jellemzőek ennek az időszaknak újkeresztény edényeire. Ami nem túl gyakori, hogy szájperem alatt és a talpperem felett a szokásos pikkelyminta helyett fordított állású virágtövek futnak körbe, s talán díszítése zsúfoltabb, kevésbé mértéktartó, mint a céhkorsóé. Jellegzetes fénylő, „tüzes" színük, festett díszítésük, motívumaik mellett meg kell említeni a kerámiák formáját, hisz például az 1683-as palack (4. kép) nyugat-európai reneszánsz ötvösművek 14 A nyugat-magyarországi készítményekhez a zöldet (réz-oxid) Pinkaföldről, a sárgához, lilához, kékhez szükséges antimont, mangánt, kobaltot pedig a KőszegRohonc hegység bányáiból szállították (KATONA 1969.1. 447). 15 Radványi a fehérhegyi csatához (RADVÁNYI 2011. 29), míg Katona az anabaptisták Felvidékre, Nyugat-Magyarországra és Erdélybe vándorlásához köti az első periódus korszakhatárát (KATONA 1974. 90 és 92). Ridovics Anna és mások nem ragaszkodnak ilyen merev dátumokhoz kötött határokhoz. 16 Krisztinkovich ezt az időszakot „tiszta habánnak" nevezi (KRISZTINKOVICH 1968. 75), Katona ugyanezt a kifejezést használja, s a periódus felső határát 1666 körüli időre teszi (KATONA 1974. 92). Míg mások, így Réti is a „hutteri habán" megjelölést használja, és a korszak végét 1685-ben határozza meg (RÉTI 2011. 20). 17 Korsó 1606, a lékai kastélyból 35. p.; Korsó 1618, Wesselényi nádor özvegyének kőszegi hagyatékából 39. p.; Patikaedény 1609 Kőszeg? 40. p. (Liszt Ferenc Múzeum Sopron). 377
