Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - DABÓCZI Dénes: HABÁN KERÁMIÁK A SAVARIA MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBEN

savaRÍa a vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 371-389 Habán kerámiák a Savaria Múzeum gyűjteményeiben magánvagyonokat. A leltározással a nemzetközi hírű őskoros régészt, Miske Kálmánt, a Vasvármegyei Múzeum akkori igazgatóját bízták meg, aki idő hiányában csupán öt kastélyt mért fel. Ezek között volt az ivánci Sigray-kastély is, ahol a 299. tételben 12 db „Vallon féle habán tányér"-t sorolt fel a leltározó (ZSÁMBÉKY 1989.120).

9 A habánok nemcsak edényeket készítettek az uradalmakba, hanem kályhákat is, melyeket megkülönböztetett figyelem övezett. Elsősorban a Batthyányak váraiba, kastélyaiba készítettek kályhákat. Különböző helyiségekbe különböző színűeket. Németújváron, Rohoncon, Dobrán, Szalónakon az asszony, nevezetesen Batthyány Ferencné, Batthyány Ádámné szobáiba mindig fehér, uraik szobáiba pedig mindig kék kályhák álltak. De találkozhatunk a leltárakban zöld kályhás kemencékkel is. Sajnos ezekből a kályhákból egy sem maradt (KATONA 1969 I. 447, 2000.186 és 188-189). A MÚZEUM IPARMŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNYE, NÉHÁNY ADAT A HABÁN KERÁMIÁK GYŰJTÉSÉRŐL A Savaria Múzeum iparművészeti gyűjteményében közel 3000 műtárgy található. Ennek zömét 16-20. századi magyar és nyugat-európai bútorok, üvegek, kerámiák, textilek, ötvöstárgyak alkotják. Mindemellett néhány 18-19. századi fa- és elefántcsont faragvány, valamint távol-keleti textil és porcelán Is található a gyűjteményben. A megyeszékhelyen, Szombathelyen 1872-től működő Régiségtár utódjaként a 19. század utolsó évében, 1899. október 29-én megalakult a mai múzeum elődje, a Vasvármegyei Kultur-Egyesület. A Szépművészeti Tár, amelynek őre Végh Gyula lett, 143 festményt, 2 rajzot, 24 modern iparművészeti tárgyat birtokolt (DABÓCZI 2009. 268; S. PÁVEL 1963. 307-308). Az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti Kiállításon, amely méltán váltott ki nemzetközi visszhangot, kilencvenegy kiállítótól mintegy 2000 műtárgyat mutattak be. A közel 1000 iparművészeti tárgyból mindössze három tucat volt a múzeumé (CSÁNYI 1912. 24, 27, 43-44). Az I. világháború után a múzeum gyűjtést szervezett, hogy egy iparművészeti kiállítást rendezzenek. Kevés sikerrel, de a tárlatot azért megrendezték. Hogy milyen iparművészeti tárgyak voltak akkor a gyűjteményben, arról Horváth Tibor Antal számolt be egy 1927-es jelentésben. Az ónok, órák, fa- és csontfaragványok, textilek, kovácsoltvasak, metszetek, üvegek, szelencék mellett, „A keramika anyagot, zömét habán edények - legrégibb darabja: 1622 9 A leltár a Savaria Múzeum történeti adattárában van, jelzete 20/1919. - magyar gyárak XIX. századi gyártmányai, - Tata, Pápa, Herend, Holies stb. - némelyes európai és kínai anyag képezi, javarésze csempékkel együtt fiókokban várja az időt, mikor kiállításra kerülhet." - írja a szerző, Horváth Tibor Antal (HORVÁTH 1927. 80). Számadatot nem közöl, hozzávetőlegesen 150-200 darabból állhatott a gyűjtemény. Az iparművészeti anyagot ekkoriban hol a szépművészeti, hol a néprajzi tárral együtt kezelték. Az 1934-es Szombathelyi Művészettörténeti és Kultúrtörténeti Kiállítás katalógusa 50 tárgyat, köztük 19. századi herendi porcelánokat, kőszegi keménycserepeket, üvegeket, 17. századi ónkannákat, egy 1800 körüli órát és öt habán tálat sorol fel, amelyek akkor a múzeum tulajdonában voltak, s amely utóbbiakról még szó lesz (HORVÁTH 1934. 24, 27, 31-32, 59-60, 82, 87). Jelentősen 1951-ben gyarapodott az iparművészeti gyűjtemény. Ezt egy tragikus esemény előzte meg. Végh Gyula az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatója (1917-1934), nem bírván az ötvenes évek éráját, bozsoki kastélyában öngyilkos lett. 712 darabból álló iparművészeti gyűjteménye a Savaria Múzeumba került. Ebben a kollekcióban 337 darab 18-20. századi meisseni, bécsi, sevres-i, berlini, herendi, koppenhágai porcelánok, 18-19. századi angol keménycserepek, delfti fajanszok s hat évszámos poszthabán tál található. Köztük olyan kiváló alkotások, mint Hans Elias Meyer két kínai figurája, melyek 1748-1762-ben Meissenben készültek (DABÓCZI 2001. 85, 58. kép). A tervszerű gyűjtés, a tárgyak rendszerezése, meghatározása 1963-ban indult meg Sz. Koroknay Éva megyei szakreferens vezetésével, s az Iparművészeti Múzeum szakembereinek segítségével. Olyan értékes és nagyszámú kerámiaanyag, mint a Végh-gyűjtemény, a későbbiekben nem került már a múzeum tulajdonába. Főképpen 19. századi nyugat-európai, cseh, herendi, Zsolnay porcelánokkal, német keménycserepekkel, Geszler Mária és Kis Roóz Ilona alkotásaival gyarapodott az Iparművészeti Osztály, ami önálló osztályként csupán 1976-tól 1994-ig működött. így összesen kb. 600-650 darabot számlál a kerámiagyűjtemény (Sz. KOROKNAY 1964. 370; DABÓCZI 2009. 267-279). Közben a habán kerámiákat 1958-ban - nem tudni pontosan miért - átleltározták a néprajzi gyűjteménybe. Ma ez a gyűjtemény 1622 népi kerámiát tudhat magáénak, ebből 15 darab habán és 120-130 poszthabán fajanszot. Az iparművészeti gyűjteményben mindössze egy 1676-os ónfedeles bokály maradt. Sajnos, a meglévő műtárgyak esetében sokszor nem ismert, hogy honnét kerültek be a múzeumba, hol gyűjtötték 375