Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - DABÓCZI Dénes: HABÁN KERÁMIÁK A SAVARIA MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBEN

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 315-325 Szombathely, 2012 Dabóczi Dénes habán kerámiák a savaria múzeum gyűjteményeiben HABÁNOK A NYUGAT-DUNÁNTÚLON A habánok nyugat-dunántúli letelepedésével, tevékenységével először Iványi Béla (1878-1964) jog és művelődéstörténész, 1938-1944 között, mint a hercegi körmendi Batthyány-Strattmann család levéltárosa, foglalkozott. A szélesebb körű s intenzívebb kutatások az Iparművészeti Múzeum egykori művészettörténésze, Katona Imre (1927-2005) nevéhez fűződnek, aki levéltári források alapján részletesen feldolgozta migrációjukat és munkásságukat. Különösen azokat, amelyek Vas megyére vonatkoznak. A Svájcból, Németországból vallási okokból elűzött anabaptisták Hollandiában, Dél-Tirolban, Itália területén és Morvaországban telepedtek le. Két irányból menekültek hazánkba. A Felvidékre és Erdélybe Morvaországból, Nyugat-Magyarországra, a Nádasdyak, Batthyányak, Zrínyiek, Eszterházyak Sopron, Vas és Zala megyei birtokaira pedig eleinte Ausztria felől, majd szintén Morvaországból a Felvidéken keresztül vándoroltak (IVÁNYI 1964. 17-18; KATONA 1965. 237, 1966. 576-577, 1974. 20-24, 2001. 18, 22, 63-67; KRISZTINKOVICH 1968. 73-74). Habánoknak, illetve hazánkban főként ^keresztényeknek a reformáció radikális népi ágát képviselő anabaptistákat nevezték. Elvetették a csecsemőkori keresztelést, a hitvalló keresztség elvét vallották. Ezért az első anabaptisták felnőtt korban újrakeresztelkedtek, majd ők maguk a 12-13 éves kori keresztelés mellett foglaltak állást. Morvaországi közösségeik alapítója és vezetőjük Jakob Hutter (1500-1536) után hívják őket hutteritáknak vagy hutterita testvéreknek is.

1 Hitéletük alapját, - mivel többnyire németajkúak voltak - az anyanyelvű német biblia olvasása, tanulmányozása, értelmezése adta. A világvégét, az Új Jeruzsálemet, Krisztus eljövetelét hirdették. Elismerték az államot, de nem fogtak érte fegyvert. Kiváló iskolarendszerük, fejlett írásbeliségük volt, amit krónikáik, rendtartásaik és egyéb írásos munkáik bizonyítanak. Magyarországi szellemi központjuk 1685-ig Ószombatban, másképpen Szobotistben (Soboticte, Szovákia) volt, ahol püspökük, Andreas Ehrenpreiss (1589-1662) is élt (RIDOVICS 2008. 87-88; RÉTI 2011. 15-17). Zárt élet- és vagyonközösségekben, ún. Haushabenekben éltek, amelyek a néhány tucat embertől kezdve, akár több száz főt is befogadhattak. Vezetőik, akik általában a közösség legidősebb tagjai voltak, egyházi és világi hatalommal egyaránt bírtak. Javaik elosztásában az egyenlőség elve volt a mérvadó. Udvaraik, telepeik magyar elnevezése a „zug" volt (KRISZTINKOVICH 1968. 73; KATONA 1974. 18; RIDOVICS 2008. 87). Magyarországon már a Mohácsnál hősi halált halt II. Lajos özvegye, Mária királyné 1527-ben rendeletben tiltotta az újkeresztények befogadását, letelepedését (KATONA 1966. 576, 2001. 10). Hasonlóképpen I. Ferdinánd király 1546-ban és 1548-ban rendeletben, illetve törvényben követeli az anabaptisták eltávolítását (IVÁNYI 1964. 16). Hazánkban fő pártfogóik protestáns főurak voltak, de a katolikusok is szívesen dolgoztattak velük. A Nyugat-Dunántúlon, pontosabban Vas és Sopron megyékben elsőként Nádasdy Tamás reneszánsz építkezésein találkozunk velük, aki vallási felekezetre való tekintet nélkül, minden jó művészt és kézművest befogadott. így nem véletlen, hogy a korabeli számadások szerint 1548-1562 között Sárváron, Lékán (Lockenhaus, Ausztria), Sopronkeresztúron (Deutschkreutz, Ausztria), Kapuváron habán asztalosok, üveggyártók, ácsok, pintérek, ónosok is dolgoztak. Sopronban laktak, s innét jártak ki a várakba, kastélyokba, hogy a nádor megbízásainak eleget tegyenek (KATONA 1974. 22, 2001. 17). A Nádasdy-birtokon gyakran előfordult, hogy kalugyerként említik őket. Ez utóbbi elnevezés abból eredhet, hogy a görögkeleti papokhoz hasonló öltözetet viseltek (KATONA 2001. 5). Nádasdy Tamás 1562-ben bekövetkezett halála után viszont nem csak a 1 Katona a Nyugat-Dunántúlra vonatkoztatva elveti a hutterita elnevezést, mivel nyugat-dunántúli, Vas megyei levéltári adatokban ez szerinte nem fordul elő (KATONA 2001. 6). Kétségtelen, hogy általában az újkeresztény kifejezéssel találkozunk az iratokban, de Batthyány Ferenc és a Szobotistről valamint, Nagylévárdról a NyugatDunántúlra vándorolt anabaptisták közötti 1623-ban kötött szerződésben találkozhatunk a hutterita testvérek kifejezéssel: „Mit den ettisten Brüedem, so man die Hueterischen nennt, und an dero aller statt Felix Schweiger Mühlhanndtwercks für gestellter von sabatisch, unnd Zachanas Hellrygl von Lewary. (Iványi 1964.18.) 371