Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - KELBERT Krisztina: „TÁRSADALMI ANYASÁG" ÉS A MAGYAR ASSZONYOK NEMZETI SZÖVETSÉGE KARITATÍV-SZOCIÁLIS TEVÉKENYSÉGE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI SZOMBATHELYEN

savaßia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 347-369 „Társadalmi anyaság" és a Magyar Asszonyok - Nemzeti Szövetsége karitatív-szociális tevékenysége a két világháború közötti Szombathelyen tematikájában. Ugyanis a MANSZ - hivatalos értesítője, a Magyar Asszony című folyóirat beszámolói alapján ­a korszakban gyakorta használatos élőkép műfajának témájául szívesen választotta Hungária patetikusan megjelenített alakját. 3 Ezeken a színpadképeken az alle­gorikus női alakot királynői jelvényekkel díszítették: fején a stilizált szent koronával, jobb kezében karddal, lábánál kiscímeres pajzzsal, amelyek mind Hungária pal­ládium (védő, oltalmazó) funkcióját hangsúlyozták. Ugyanakkor a MANSZ nem csupán képi, de írott szö­veghelyek formájában is népszerűsítette vallott női esz­ményképét. A „Szózat a magyar asszonyokhoz!" című kiadványában ekként fogalmazta meg a magyar asszo­nyok szerepét: „A mulandóságba merült évezredek ködén is keresztülragyog titokzatos fényű, örök arca. A végtelenségből jön; glóriáson vagy töviskoronával, acélkék boltozat alatt, vagy a vészes éjszakák rengete­gében. [...] A női hűség, az anyai szeretet, a házios eré­nyek tündöklő mintaképe. Dicsősége, hírneve fölcsendül az egész világon. Áldozatkészsége, szorgalma, istenfé­lelme, hazaszeretete nem ismer határt. [...] A történe­lem újra és újra összecsapja felettünk a megpróbáltatá­sok hullámait. De a magyar asszony híven áll fenséges őrhelyén. Minden időben ő adja az országnak a földtú­ró parasztok és izmos munkások dicsőséges seregét. Ő adja o vérzivatarok verhetetlen hőseinek millióit. Ő adja a világhírű művészeket, lángleikeket, prófétákat, vezéreket, apostolokat és államférfiakat. S ő ringatja időtlen időkig a folyton újraszülető nemzet bölcsőit. [kiemelés tőlem] [...] Égi hatalmasságoknak járó tiszte­lettel beszél róla a történelem... Hungária képében eszményképül állította fiai elé, mint a nemzeti hal­hatatlanság szimbólumát. A magyar asszony most is kiterjesztett szárnyakkal őrködik mindnyájunk élete fölött. A hitvesek és anyák dolgozó, küzdő, önfeláldozó serege milliónyi lángként világít az éjszaká­ban. Zajló, beteg és veszedelmektől terhes korban élünk ma is. Az ég tele van baljóslatú csillagokkal; az ország népe szomjúhozza a szabadító igét s a régi nagyság fényét. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége azért jött, azért lépett ki az időkből, hogy felélessze a magyar asszony örök eszményét s egybefoglalva minden lán­got, utat mutasson a jövendőbe!" (SZÓZAT 1936. 5-7) A szövegtest patetikusan foglalja össze azt a hivatást, amelyet az első világháború és a Trianon utáni sokk­helyzetben a konzervatív teoretikusok és a MANSZ a ma­gyar asszonyok feladatául kijelölt, miszerint a nőtársada­lomnak vállalnia kell a társadalmi anyaság kritériumait, a biológiai és kulturális reprodukció kötelességét: gon­doskodniuk kell a megszült milliókról, átadva nekik a szellemi-nemzeti hagyományokat. A MANSZ retorikájában másutt is találkozhatunk a nők kulturális újratermelésének toposzával. Dr. Raffay Sándor evangélikus püspök a MANSZ 1920-as évi almanachjában ekként fogalmazott: „A történelem azt bizonyítja, hogy amilyen a nő, olyan a társadalom [kiemelés tőlem] és olyan az élet. A gyermek az édesanyja életfelfogását, a férfi a feleség erkölcsét szívja magába. A családi élet emelkedettsége vagy köznapisága a női szív érzésvilá­gának fényétől nyeri szépségét és melegét. A családi élet képét pedig a társadalmi élet tükrében látjuk igaz mivoltában [...] Nem akarom én azt, hogy a nő soha ki ne szálljon otthona köréből [...] De azt meg kell tőle követelnem, hogy bárhova száll is, a közélet minden terén legyen képviselője a magyar szellemnek, szószóló­ja a magyar erkölcsnek, apostola a magyar kultúrának. Mint a napsugár a természetet melegséggel, úgy kell, hogy a társadalmat a magyar nő áthassa tisztasággal, emelkedettséggel, nemzeti szellemmel [...] Ennek a munkának finomabb része a magyar nőkre vár. Az ő lei­kükből kell o haza földjére mindenüvé szétsugárzani a nemzeteket fenntartó erkölcs és az országok létét bizto­sító hazaszeretet érzéseinek. Ma a magyar nőkre új hon­foglalás szent hivatása vár." (RAFFAY [1919] 63-66) Ugyanakkor Halmi Gyuláné is az átadás, a nevelés tár­sadalmi fontosságát hangsúlyozta: „A nevelés joga a csa­ládban elsősorban az anyáé. Ebben a tényben, ebben a tudatban csúcsosodik az anyák, a nők legfontosabb, leg­magasztosabb munkája. Anyák, magyar anyák! Értsétek a szót - és jól értsétek azokat! A mi kezünkben, az édes­anyák kezében van letéve nagy részben édes hazánk jövendő boldogulása! [kiemelés tőlem] [...] Ha a családi élet meghittségét, melegségét megőrizzük, ha a családi tűzhely köré letelepedetteket lelkiismeretes, okos vezetés­sel jól neveljük, és nagy jellemeket küldünk a társadalom­ba, ha megfontolt mérséklettel résztveszünk a társadalmi 3 A Magyar Asszony képcsarnoka. = Magyar Asszony (továbbiakban: MA.) 1935. 14. sz. 313. p. A VI. kerületi MANSZ-csoport műsoros estje. = MA. 1937. 5. sz. 113. p. Szombathely. = MA. 1928. 4. sz. 159-160. p. Hungária alakjának színpadi megjelenítése ugyanakkor nem csupán a MANSZ tematikájában volt népszerű, más jobboldali szervezetek is szívesen tűzték műsorra a már-már kultikus alakot, például 1932-ben Budapesten a Vitézek Bálján állították pódiumra egy össze­tett szimbolikájú élőképben (ZIEDLER 2002. 47-48). 349

Next

/
Thumbnails
Contents