Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - HANUSZ Orsolya: KILÉNYI DÁVID VÁNDOR SZÍNTÁRSULATA SZOMBATHELYEN (1819-1824)
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 327-345 Kilényi Dávid vándor színtársulata Szombathelyen (1819-1824) közben hagyta el a truppot a reformkorszak legkiemelkedőbb táncos-színésze, Farkas József, aki az 1830-as években táncegyüttesével egész Európában sikerrel szerepelt (SZÉKELY 1994. 203). A társulat súgói, Fekete Lőrinc és a későbbiekben Lázár János, valamint a „czédula hordó" Sikoja Sándor is fel-felléptek karakterszerepekben. Az 1820-as év eseményeit rögzítő zsebkönyv összesen 14 színészről és 5 színésznőről számol be. Kilényi társulatának és a székesfehérvári társulatnak az 1810-es évek végén teljesített megbízható színvonalú játékszíni évadjai a vármegyei pártfogolási rendszer változásához vezettek. Míg 1815-20 között a Vas vármegyei jegyzőkönyvi iratok között csak a Pesten felállítandó állandó magyar játékszín ügyének támogatásáról találhatók adatok, 3 7 1 82 0-ban megváltozott a helyzet. Ekkor vetődött fel először a helyi támogatási rendszer segítségével állandó játéklehetőséget és vidéki játszóhelyeket biztosító dunántúli színi kerület szükségessége. 1820 januárjában Fejér vármegye egy Székesfehérvárott felállítandó állandó színtársulat támogatásáért fordult a megyéhez. 3 8 Az intézményt ott már 1818 októbere óta kiváló színvonalon működtették, ezt bizonyítják a társulat pesti szereplései és a külföldi újságokban is megjelent dicsérő hangú kritikák. Kérték a szomszédos vármegyéket, hogy vegyék „... a Tökélletességhez nagyon közelgető Játék szini Intézetünket hathatós pártfogások alá". 3 9 Fejér vármegye átmeneti időre javasolta, hogy a Dunántúlon létesüljön a vármegyék összefogása révén állandó színtársulat, amíg Pesten ez meg nem valósulhat. Az ilyen módon működtetett közös művészeti együttes a tervek szerint a támogató vármegyék területén is játszana és nekik is elszámolással tartozna. Vas vármegye közgyűlése a magyar nyelv és ezzel a színház ügyét is felkarolta, és elrendelte, hogy az „insurrectionalis pénz Tárbul" 2000 Ft-t különítsenek el erre a célra. 4 0 A pénz felhasználásáról azonban ekkor még nem döntöttek, mivel felvetődött annak lehetősége is, hogy a székesfehérvári helyett a megyében játszó Kilényi-féle társulatot támogassák, és az összeget annak állandósítására fordítsák. A végleges döntés előtt levelet intéztek a dunántúli megyék közgyűléseihez, amelyben érdeklődtek, hogy a székesfehérvári vagy a helyinek tekintett, ekkor már Komáromi Színjátszó Társulat néven szereplő egyesületet támogatják-e. Átmeneti megoldásként a 2000 Ft kamatát ítélték meg Kilényi társulatának támogatásul, amelynek kifizetéséről Tevely János táblabírónak kellett évente kétszer gondoskodnia. A kérdés megosztotta a dunántúli vármegyéket, ezért ekkor még nem jött létre egy egységes, biztos alapokon álló színkerület. Győr, Veszprém és Baranya vármegye a fehérvári társaság fenntartására gyűjtött adományokat, míg Zala és Komárom Kilényiéket pártfogolta. Komárom vármegye döntésének indoklásában a helyi színházi hagyományokra hivatkozott, amelynek hordozói már állandó, különböző társadalmi rétegekhez tartozó közönséget is kineveltek maguknak. „Ezen népes és egészszen magyar városban [Komáromban] (...) több mint husz esztendőktől fogva folyvást hol német hol magyar nyelven jatzó tarsaság(...) a Szín Játzók eránt való kedvet, és ízlést még a Köz Népben is jól fel ébresztették, s' faragták." 4 3 Kilényi együttese folytatta ezt a hagyományt, már huzamosabb ideje tartózkodtak Komáromban, és ez idő alatt pártfogóik teljes elégedettségét vívták ki. A színjátszásnak az általános műveltségre gyakorolt hatását a vármegye irányítói egy helyben fennálló testülettől remélték, ezért elutasították egy távoli színtársulat támogatását. Zala vármegye hasonló szellemben közölte, hogy számukra is a már ismert és a kérdéses időben is a megyében tartózkodó együttes a garancia a megfelelő szintű színházi ellátásra. 4 2 A színigazgató, Kilényi Dávid felismerte a színi kerületben rejlő lehetőséget, ezért maga is levéllel fordult a vármegyékhez, valószínűleg 1820 júniusának elején. Megemlítette, hogy ebben az évben már kétszer szívesen fogadták a társulatot Szombathelyen, ezért jelentek meg itt harmadszor is. Határozott javaslatot tett négy vagy öt dunántúli megye egy színi kerületté való összefogására, ezzel társulata jövőjének megalapozására. „Meg másolhatatlan Feltételem tehát, hogy ezen 4 Szomszéd Vármegyében tartsam fent ezen Társaságot u:m: Vas-, Soprony-, Gyár-, Komárom és ha lehet még Szala vármegyékben; - azon észre vétellel, hogy 37 VaML Megyei közgy. jkv. Nr. 198/1815, 109., Megyei közgy. jkv. Nr. 993/1817, 579. 38 VaML Megyei közgy. ir. 908/1820. 39 Uo. 40 VaML Megyei közgy. jkv. Nr. 908/1820, 376-377., Megyei közgy. ir. 908/1820. 41 VaML Megyei közgy. ir. 2100/1820. Megyei közgy. jkv. Nr. 2100/1820, 846. 42 VaML Megyei közgy. jkv. Nr. 1598/1820, 646. Megyei közgy. ir. 1598/1820. 339
