Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - HANUSZ Orsolya: KILÉNYI DÁVID VÁNDOR SZÍNTÁRSULATA SZOMBATHELYEN (1819-1824)

HANUSZ Orsolya ezen Institutumnok semmi egyben köttetése a' Nemes Sz:Fehérvárival, vagy be folyása annak erre, - mi semmivel mangunkot azoknál alább nem esmerjük, sőtt némelly tökéletesedésben elöbre, - Ez a társaság azzal ugyan egy czélra törekedik,"

4

3 A színtársulat erényei között említette, hogy „nem is holmi országot világot kerülő gondolatlan Ujakból álló Tagok ezzek. Töbnyire ollyanok kiknek az Emberi kor meg mutatta már a tselekedetbeli Philosophiát." Ezzel nemcsak színészeinek erkölcsi feddhetetlenségét igazolta (a játékengedély-kérelmek kötelező része), hanem nyomatékosítja azt a társulatigazgatói ars poeticáját is, hogy a színészi pálya szuverén gondolkodású, gazdag élettapasztalattal rendelkező művészeket kíván. Csak ha hiteles személyiségek közvetítik a színpadi szövegek üzenetét, működhet a színház mint morális intézmény. Egy ilyen társulat tagjainak „nem kellenek ifjúi letzkék, mert azt már magok adják gyermekeiknek, vagy legalább közel vágynák ahoz, hogy leendő gyermekeiknek tükörül szolgáljanak" (MÁRFI 1992. 215-217). A vármegyei és nemesi pártfogók még az állandóan változó körülmények között működő vándortársulatoktól is elvárták, hogy ennek a szerepkörnek megfeleljenek. A felvilágosodás színházának katedra- és szószék-funkciója, a nemzeti nyelv és kultúra aktuális feladataival összefonódva, még mindig a vármegyék és a játékszíni programadók fő szólamai és elvárásai között szerepelt. A színjátszók műsorpolitikájára is meghatározó hatással volt az az elvárásokkal harmonizáló célkitűzésük, hogy a közönség a játékszínben „ha mindjárt még most a Nyelvnek az udvariságnak és az erkölcsnek oskoláját valóban fel nem találhattya is, magát nem tsak gyönyörűséggel hanem haszonnal is mulathassa."™ A vármegyei pártfogolás további eredményeiről számolt be Kiiényi 1820 augusztusában.

4

5 Társulata pozícióját olyan biztosnak érezte, hogy a győri színházépület hosszú távú bérletére 300 forint értékben kauciót tett le. A dunántúli vármegyéken felül Pozsony vármegye is támogatásáról biztosította a színészeket, Zichy gróf ingyenesen a társulat rendelkezésére bocsátotta komáromi kastélya díszletekkel, jelmezekkel felszerelt, beépített nézőtérrel rendelkező színháztermét (VIRÁGHNÉ 1981. 20). A játszóhely bérleti díjának elengedése vagy ingyenes színházterem biztosítása a pártfogolás elterjedt módja volt. Szombathelyen az iratok tanúsága szerint először 1822-ben kérték meg a karok és rendek Batthyány Fülöp herceget, mint a Szarvas vendégfogadó földbirtokosát, hogy a „Nagy Szállát", valamint néhány szobát a színészek és kellékeik számára bérmentesen engedjen át.

4

6 (A kérést 1829-ben a Dunántúli Színjátszó Társaság érdekében megismétlik.)

4

7 A magyar színtársulatok a pénzbeli adományokon és a játszóhely biztosításán felül is részesültek támogatásban. Erről tájékoztat az a határozat, amely szerint a vármegyei könyvnyomtató, Perger Ferenc a vármegye által rendelkezésre bocsátott papírra a „Vármegye munkáiért néki szerződés által lekötött Summáért, minden nap, midőn ezen Társaság által Játék darab elö adatik 7 00 példázat hirdető Czédulát" kinyomtatni köteles. A pereskedéseiről és erőszakosságáról ismert Perger Ferenc (KUNTÁR 1957. 15) azonban nem követte maradéktalanul az utasítást. Kiiényi beszámolója szerint ugyanis hamarosan „tsak ugyan nyirbálni is kezdette azon kegyes határozást, mert nem sokára egésszen meg tagadta a' nyomtatást, és Fizetés nélkül a Játék czédulákat ki nem adta"."

s A direktor kénytelen volt az összesen hét előadás céduláinak nyomtatásért 26 Rft-t fizetni. A vármegye főispáni helytartójának, gróf Cziráky Antalnak a tiszteletére készült ünnepi színlapot Perger csak egy species arany kifizetése ellenében engedte át. A színházi zsebkönyv alapján azonosítható, hogy ez az előadás június 13-án zajlott, amelyen a Kegyes hertzeg című érzékenyjátékot adták. Perger ezen felül a színigazgatót és az „egéssz Társaságot [...] Szembe is rut motskokkal, káromlásokkal" illette. Kiiényi kérte az ügy tisztázását, de ennek kimeneteléről nincs több adatunk. Mindenesetre, amikor két évvel később, 1822-ben a vármegye közgyűlése határozatában megismételte a nyomtatás elrendelését, a jegyzőkönyvben is rögzítik, hogy készek más könyvnyomtatót alkalmazni, ha Perger nem teljesíti a feltételeket. A színlapok ilyen módon való nyomtattatása, Perger „kényszerítése" és Békássy Imre 43 VaML Megyei közgy. ir. Nr. 908./1820 datálatlan. 44 VaML Megyei közgy. ir. 159/1822. Kiiényi Dávid 1822. január 31-én kelt kérvényét teljes terjedelmében közli: BALOGH 1892. 1-2. 45 VaML Megyei közgy. jkv. Nr. 1805/1820, 734. Megyei közgy. ir. 1805/1820. 46 VaML Megyei közgy. jkv. Nr. 159/1822, 65. 47 Tiszti jelentés 1829. böjtmás hava 18-án. VaML Vasvérmegye THB Színházügyi Bizottmánya 1828-1911. IV.403/C/1. 48 VaML Megyei közgy. ir. 1805/1820. 340