Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - HANUSZ Orsolya: KILÉNYI DÁVID VÁNDOR SZÍNTÁRSULATA SZOMBATHELYEN (1819-1824)
HANUSZ Orsolya A quodlibet műfaja a biedermeier korában divatos egyfelvonásos vígjátékok egymásutánjából álló estek előnyeit is osztotta. A Magyarország területén játszó német vándortársulatok és Bécs nagy színházai is szívesen párosítottak egyfelvonásos vígjátékokat egymással vagy többfelvonásos vígjátékokkal, illetve tragédiákkal. Kilényiék műsorán is több alkalommal szerepel énekes darab és egyfelvonásos vígjáték egyazon estén, illetve ezek kombinációja táncjátékkal vagy tablóval. Déryné szombathelyi quodlibet-estjét keretként fogták közre Joachim Perinet Wenzel Müller által megzenésített Újholdvasárnapi gyermek című víg énekesjátékának jelenetei. A bohózat cselekményének szervezőeleme egy nevetségessé tett emberi gyöngeség, a főszereplő babonás hite. A tipizált mellékszereplők intrikái látványos, mozgalmas, énekes fináléba torkollanak. Egy zárójelenetbe sűrítve, mintegy klisészerűen peregnek le a komédia kötelező részei: a jellemhiba korrektúrája mint a darab csúcspontja (ál-szellemjárás), a negatív figurák (számító feleség és bizalmasa) megbüntetése, a hívatlan kérő felsülése és a happy end. Ez a tabló zárta a quodlibetet. A darabot már 1794 óta játszották a pesti és budai német színészek (PETRIK 1991. 45), míg az est másik - egészen a 20. századig sikeres - repertoárdarabját, Franz Castelli és Josef Weigl Svaitzer Famíliáját ( Die Schweizerfamilie) csak 1809-ben mutatták be Bécsben (Kou 1978. 46). Déryné 1816 táján ismerkedett meg az érzékeny daljátékkal Miskolcon, énekelte a pesti Német Színházban is, és Emmelina szerepe évekig kísérte. A Svájci család hosszan tartó, kiemelkedő sikerét a biedermeier életérzés adekvát közvetítésének köszönhette. A melancholikus hangulatú, elvágyódást tematizáló betétdalok jól tükrözték azt a szétszakítottság, meghasonlottság érzetet („Zerissenheit"), világfájdalmat („Weltschmerz"), ami a korszak sajátja. A műsoron szereplő többi opera közül csak Vida László és Pacha Gáspár Perseus és Androméda című „tüneményes" operáját (KERÉNYI 1990. 142) adta egészében a társulat (FEKETE 1820. 23), Rossini Tancréd)ábó\ például Déryné sokáig csak egy áriát énekelt olaszul. A magyar tárgyú műsorszámok közül az elégikus Himfy-részletek megelőlegezték a Svájci család hangulatát, majd Csokonai Dorottyájából hangzott el Gergő elbeszélése 32 a lakájok és szolgálók csatájáról. A magyar hűségről című kantátából (Pacha Gáspár zenéjével) Déryné Géniusz áriáját énekelte. A prózai darabok közül Shakespeare Hamletjének egy jelenete került a műsorba, mivel ez Kiiényi igazgató egyik legkiemelkedőbb főszerepe, 33 de a bécsi Burgtheater egyik korábbi „vígjáték-gyárosának", Friedrich Schrödernek 3 4 Bohó Misije sem hiányozhatott a hatásos válogatásból. A NEMZETI SZÍNJÁTSZÓ TÁRSULAT ÉS A VÁRMEGYEI PÁRTFOGOLÁSI RENDSZER Kiiényi Dávid társulata 1820-ban újra visszatért Szombathelyre és áprilisban 18, májusban 7, júniusban 12, augusztusban és szeptemberben 21 előadást tartottak egész éves dunántúli kőrútjuk során (FEKETE 18 2 0 3 5). A társulat összetétele nagyrészt megegyezett az 1819es együttesével: első primadonnájuk még mindig Déryné, második a főként prózai szerepekben jeleskedő Ecsedi Jozefa, aki szeptemberben betegség miatt Szombathelyen maradt, 3 6 továbbá a már fiatalon idős szerepekben fellépő kiváló komika, Lángné Csepreghy Anna és az eleinte pesti német színésznőként tevékenykedő, idősebb karakterszerepeket alakító Dellné Ludwig Borbála (SZÉKELY 1994. 443, 793). Láng Ádám, az első magyar színtársulat énekesként és fordítóként is kiváló tagja ezekben az években zeneigazgatóként működött közre Kiiényi társulatában, fia is az együttes tagja (FEKETE 1820. 11). Pály Elek már ekkor feltűnt kiváló tenor hangjával, a hagyomány szerint az 1820-as évek elején Bécsben is énekelt. A Nemzeti Színház egyik későbbi alapító tagja, a társalgási színjátékok apaszerepeit kiválóan alakító komikus színész, Szentpétery Zsigmond (SZINNYEI 1980-81. X. 245-248, XIII. 773-774). Az együttes tagja volt még ekkor Abday Sándor, a későbbi színigazgató, év 32 A Pozsonyban 1820. július 27-én adott quodlibet műsorán is szerepelt (KERÉNYI 2000. 78). 33 A Magyar Kurír színikritikája elismeréssel nyugtázta Kilényinek a soproni quodlibet-elöadásban (1820. augusztus 1.) is elhangzott Hamlet-monológját: „remekül eltalálta minden szónak 's mondósnok kelleti hangját" (KERÉNYI 2000. 79). 34 Friedrich Schröder 1780 és 1785 között a Burgtheater színészeként számos színdarabot, fordítást és átdolgozást készített. Ebben az időszakban ő szállította az összes új darab egyötödét és az új vígjátékok egyharmadát. 35 OSZK Színháztörténeti Tár Lelt. sz.: 621. 36 A társulat játékerejének gyengülését állapította meg a komáromi fellépések kapcsán a Magyar Kurír (1820. október 27.) „Az előadások hiányt szenvedtek, mert némely tagok elmaradtak. Ctsedi Josepho Asszony tudni illik betegsége miatt Dellné Asszonnyal, kit maga mellé gyámolitóúl megkért. Szombathelyen elmaradtak". Ugyanígy Farkas Jósef Úr „alkalmatos tréfás személlyeket Játszó"[ ] is elhagyta a társulatot (KERÉNYI 2000. 1. 85). 338
