Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - HANUSZ Orsolya: KILÉNYI DÁVID VÁNDOR SZÍNTÁRSULATA SZOMBATHELYEN (1819-1824)
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 327-345 Kilényi Dávid vándor színtársulata Szombathelyen (1819-1824) sorába. A Mátyás király magyar tematikájánál és keletkezési körülményeinél fogva (Szentjóbi I. Ferenc koronázására írta) állandó műsordarabja, gyakran nyitódarabja volt a vándor színtársulatoknak. Zenés változatát, amely a Déryné által említett szoprán főszerep köré szerveződik, azonban csak 1829-ben mutatták be Kassán. Tehát Déryné itt vagy egy ismeretlen Mátyás-operára utal, vagy több eseményt von össze. A Szombathellyel kapcsolatosan megírt élmények az életmű és a korszak ízléstörténetének kontextusában nyerik el jelentéstartalmukat. A magyar tárgyú színművek, valamint Déryné énekes szerepeinek kivételes sikerét számos egyéb forrásanyag is dokumentálja. Itt csak a kortárs sajtó színikritikáira utalunk, amelyek az 1820-as év fellépéseivel kapcsolatban a magyar vagy magyar tárgyú darabok előadásait kiemelten méltatják (például Kotzebue Benyovszki grófiéi vagy Franz Weidmann Mátyás-drámáját, a Hívség győzedelMÉT) (KERÉNYI 2000. 67-68). A pozsonyi kritika szerint a magyar énekesnő a bécsi Oper am Kärtnertor előadóival összehasonlítva is kivételes alakításokat nyújtott. 2 9 QUODLIBET A Saszszen Julius bemutatóját hirdető színlap közli a társulat következő heti műsorát. Ezen még nem szerepel a szeptember 8-án tartandó Quodlibet Déryné javára, (színlapját a Savaria Múzeum őrzi 3 0) (4. kép), mivel az ilyen típusú jutalomjátékok gyakran „meglepetésként" kerültek műsorra. Az ezen a napon vendégként fellépő Déryné „különös hasznára" előadott víg-, érzékeny- és énekesjátékokból származó jelenetek egyrészt a színészeknek nyújtottak alkalmat virtuozitásuk csillogtatására, másrészt a biedermeier kor legsikeresebb és leghatásosabb színdarabjainak és zenés darabjainak keresztmetszetét is adták. A quodlibet műfaja eltérő szerepet játszott a vándor magyar társulatoknál és a bécsi elővárosi színpadokon. A magyar vándortársulatoknál az operaelőadásokat pótolta, Bécsben a látványos és változatosságukkal szórakoztató műfajok egyike, illetve a jutalomjátékok kedvelt műfaja, mivel az est kedvezményezettje egyszerre több sikerszerepében is bemutatkozhatott. A bécsi elővárosi színházak közönségcsalogató és figyelemfelkeltő címekkel hirdették quodlibetjeiket, ez a gyakorlat a magyar színlapokon azonban nem érhető tetten. 1840-ben a Theater an der Wien színpadán több olyan quodlibet bemutatóját tartották, amelyek már címükben is utaltak az előadás során bemutatandó jelenetek - elsősorban vígjátéki és a zenés - műfajára: Dramatische Regentropfen oder Lust-, Lach-, Scherz-, Spaß-, Sang- und Klang-Quodlibet; vagy a közönségre gyakorolt várható hatására: Dramatischer Taschenkolender großes Quodlibet mit ernsten Szenen (zeigen auf frühes Wetter), schönem Gesang (zeigt auf Wind), fein komischen Szenen (zeigen auf dichten Nebel), lokalkomischen Szenen (zeigen heitere Tage) und mit zu hoffender nachtsichtlicher Aufnahme (zeigt Sonnenschein und bleibend schönes Wetter) (BAUER 1952. 351). Az operák, operettek és daljátékok a biedermeier korszak elsődleges sikerdarabjai voltak valamennyi német és magyar színpadon Berlintől Pestig, Bécstől Kolozsvárig. A nagy operákhoz szükséges társulat - és zenei kíséret a vándortársulatoknál gyakran nem állt rendelkezésre, ennek pótlására adtak ún. quodlibetet. A prózai és operai jelenetekből, áriákból, duettekből, kórusbetétekből álló est nemcsak zenei elemeivel szórakoztatott, hanem gyors váltásaival, sokféle színjátéktípushoz tartozó számaival változatosságot is nyújthatott. Az élmény része volt a többszöri jelmezváltás, mint ezt Déryné Emlékezéseiben egy miskolci előadás kapcsán írja: „... nyolcszor-tízszer is kellett átöltözködnöm, mert új operák hiánya miatt gyakran kellett adni énekes egyveleget" (DÉRYNÉ 1955 I. 257). A külső megjelenés, ezen belül a jelmezek kulcsszerepet játszottak a 19. század első fele színpadi hatásmechanizmusának eszköztárában. 3 1 A színpadi jelmeztárat a vezető színésznők személyes ruhatára egészítette ki. 29 Lásd a Magyar Kurír beszámolóját a társulat 1820. júliusi pozsonyi szerepléseivel kapcsolatban. A Karl von Eckartshausen drámája alapján készült, Szombathelyen is többször bemutatásra került Aranyidő című énekes vígopera értékelésében állnak a következők: „...ritka közöttünk az oilyan, ki a' Bétsi Korinthia kapui remek előadásokat ne tsudólta volna már több Ízben is, következésképen nem ritka az ollyan, ki ezekről alapos Ítéletet ne hozhatna; méltán díszeskedhet tehát Dériné Aszsz. az itt nyert számos koszorúival". (KERÉNYI 2000. 78). 30 Szombathelyi színlap. 1819. szeptember 8. Savaria Múzeum Történeti Tár Hl. 11.99.1.1. 31 Déryné 1827-ben fellépett Rossini Sevillai borbély című operájának Rosina szerepében. A karakterrel kapcsolatban hangsúlyozta a jelmez szerepformáló erejét, amely ezáltal az intrika vagy a naiva felfogás irányába mutathat, „...én láttam több Rosinákat a németeknél imitt-amott, fölöltözve egy hosszú seszlis, nehéz szövetű, sötét vagy fekete spencerbe, s oly vénnek néztek ki benne, még a legfiatalabb énekesnők is [...] én habár ezen játékban eltértem is egy kissé a karakter-öltözettől, de ízléssel párosítottam a jelmezetet, hiszen ez egy fiatal, pajkos, kit a szerelem visz némi ravaszság s tettetésre, nem valami kitanult ármányos nő." (DÉRYNÉ 1955. I. 611). 337
