Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - HANUSZ Orsolya: KILÉNYI DÁVID VÁNDOR SZÍNTÁRSULATA SZOMBATHELYEN (1819-1824)

HANUSZ Orsolya esetükben sincs mindig igény vagy lehetőség egész éven át tartó vagy folyamatos színházi évad kialakítására, egy-egy társulat tartózkodásának hosszabb távú biztosítására. A Pesti Magyar Színház megnyitása előtt, a 19. század első felében megépült új színházépületek (Kolozsvárott 1821-ben, Miskolcon 1823-ban) az állandósulási kísérleteknek újabb dimenziót nyitnak. Az állandó vándorláson alapuló kistársulatok működése viszont összetételük és játékerejük folyamatos változásával is jár. Ezt a jelenséget Kilényi Dávid társulata szombathelyi fellépéseinek elemzésekor is látni fogjuk. A városok és vármegyék részéről mutatkozott ugyan igény állandó magyar színtársulat befogadására, de ez utóbbiak tisztán üzleti vállalkozásként nem voltak életképesek. (Helyzetüket nehezítette, hogy a velük párhuzamosan működő német vándortársulatok - legalábbis az 1840-es évekig - a legtöbb esetben önállóan gazdálkodó, sőt jól jövedelmező szórakoztató intézményeknek bizonyultak.) Számos város vagy vármegye nem volt képes hosszú távon biztosítani valamely magyar színtársulat fenntartásához vagy támogatásához szükséges feltételrendszert és infrastruktúrát. Mivel a nemzeti célkitűzéseknek köszönhetően a magyar nyelvű kulturálódás intézményeinek fenntartása és fejlesztése a 19. század elejének vármegyei rendszerén belül megkülönböztetett figyelmet élvezett, ideiglenes megoldásként a szomszédos vármegyék összefogása kínálkozott egy legalább területileg állandónak nevezhető anyanyelvi színházi ellátás érdekében. A gyakorlatban alakult ki egy olyan, ideig-óráig működő intézmény, amely a magyar társulatok számára viszonylagos állandóságot biztosított, és ezzel lehetőséget nyújtott a folyamatos társulatépítésre is. Ez az úgynevezett színi kerület intézménye, amely több szomszédos vármegye közös támogatásával, a vármegyéket meghatározott menetrend szerint bejáró színtársulat működésére nyújtott lehetőséget. Ebben az esetben az érintett vármegyék pártfogó nemessége lett az a közeg, amely a magyar színjátszás ügyét közös erővel támogatta. Vasvármegye vezetésével alakult ki a dunántúli színi kerület (1828-1834) és az azt bejátszó Dunántúli Színjátszó Társulat, amely a magyar vándortársulatok történetének és a magyar színház történetének is fontos állomása.

4 Kevésbé ismert tény azonban, hogy az ide vezető folyamatok pár évvel korábbról indultak: az elképzelések már 1820-ban körvonalazódtak, amikor is Kilényi Dávid társulata, tagjai között a 19. század első felének, a vándorszínészet klasszikus koraszakának számos kiemelkedő és ismert színészével, több dunántúli városban - köztük Szombathelyen és Pozsonyban - nagy sikerű előadássorozatot adott. Kilényi Dávid társulata az 1819 és 1824 közötti időszakban többször is fellépett Szombathelyen. Ez az első színtársulat Vas megyében, amelynek tevékenységéről összefüggő és különböző típusokhoz sorolható forrásanyaggal rendelkezünk: korabeli színlapok,

5 színházi zsebkönyvek,

6 városi és vármegyei jegyzőkönyvek, iratok és levelek, valamint emlékiratok

7 segítségével rekonstruálható a társulat története. Kortárs színikritikai írások bevonásával, amelyek a társulat más városokban (Komárom, Pozsony, Pest) zajlott fellépéseit elemzik, lehetővé válik az előadások komplexebb, színpadtechnikai, színészi alakításokat is figyelembe vevő bemutatása. KILÉNYI DÁVID VÁNDORTÁRSULATÁNAK ELSŐ ÉVEI. A VÁLLALKOZÓ-IGAZGATÓ Kilényi Dávid így jellemezte társulatának indulását az 1820 elején Vas vármegye támogatásáért folyamodó kérelmében: „Az 1815-dik Esztendő Septemberének 16dik-17k napja, - Tekintetes Kulcsár István Urnák gondoskodása alatt Pesten, - vala első kezdete ezen Institutumnak, már 18T6n tellyes lábon állott, az olta gondos iparkodásom és igyekezetem gyümöltse az vala, hogy Nemes Hazánk edgyik Átlássanak árnyékában, Tekintetes Nemes Vasvármegyének Kebelébe vezethettem Igazgatásom alatt ezen itten tartozkodó Nemzeti Társaságot."

8 (1. kép) 4 A dunántúli színi kerület részletes történetéhez lásd BALOGH 1903. 1-3. 3; HORVÁTH 1964. 393-408. 398; KERÉNYI 1990. 161-166; HUDI 2008. 5 OSZK Színháztörténeti Tár Színlapgyűjtemény, Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum, Pápa L.sz.: S 66.38., S 66.41. 6 Kilényi Dávid Társulata Szombathelyen csak egy zsebkönyvet adott ki: Magyar theatrumi almonak, melly tekéntetes ns. Vass vármegyének Szombathely városába mulatozó nemzeti színjátszó társaság által elő adatott játék dorabok' neveit foglallya magába. Készítette Lázár János, a 'nemzeti színjátszó társaság súgója. Szombathely, 1822. őrzési hely: OSZK Színháztörténeti Tár L.sz.: 1038. Az 1820. év előadásait, így a szombathelyi fellépéseiket is tartalmazza a Komáromban kiadott zsebkönyv: Magyar játék színi almanak, melly a' nemzeti játszó társaság által szabad királyi Rév-Komárom, Gyűr, Szombathely, Posony, Sopron, Kis-Mórton és Zola Egerszeg városokban az 1820-dik esztendő Boldog Asszony havának 1-ső napjától fogva elő adott játékoknak neveit foglalja magában. Készítette Fekete Lörintz, a' nemzeti szín-játszó társaság súgója. Rév-Komárom, 1820. őrzési hely: OSZK Színháztörténeti Tár L.sz.: 621. 7 Déryné visszaemlékezései (DÉRYNÉ 1955), Csergheö Ferenc Irodalmi fogalmazatai (OSZK Kézirattár Quart Hung 1142), Francsics Károly visszaemlékezései (VÖRÖS 1962. 1. sz. 77-88, 2. SZ. 55-64, 3. sz. 67-74). 8 VaML Megyei közgy. ir. 908/1820. 328